Hétfő hajnaltól péntek hajnalig izgalmas kalandban van részem, ugyanis a Misszió Tours Utazási Iroda meghívásából a 777 részéről engem ért a megtiszteltetés, hogy a 10. Fekete Madonna zarándokvonattal Częstochowa-ba utazhattam, hogy tudósítsak Nektek. Útinapló az második napról.
Erről a pár napról egy kis útinapló sorozattal jelentkezem, mindig másnap. Így most a keddi napról szeretnék nektek mesélni egy kicsit.
5.30-kor keltünk a szobatársammal, ugyanis a Fekete Madonna kegyképet mindig reggel 6 órakor nyitják fel ünnepélyes módon, elképesztően hangos fanfárokkal. Katartikus élmény a csurig tele lévő templomban hallani ezt az elsöprő trombitaszót miközben lassan felhúzódik a festményt takaró aranyozott ajtó. A Kegykápolnából élőben közvetítik az eseményeket, érdemes meglesni. Egy biztos:
a lengyelek mindennek megadják a módját, főleg a Szűzanya tiszteletének!
Reggeli után a zarándokház elől kereszttel, táblákkal és zászlókkal félezren felvonultunk a Jasna Góra-i bazilikához a magyar misére. A bevonulás közben kereszteződött az utunk egy másik zarándokcsoporttal, akik keresztútra igyekeztek, fentebb, a kolostorváros falainál sétáltak, meglátták, hogy énekelve közeledünk és rögtön lelkes integetés bontakozott ki közöttünk.
hirdetésŐszintén semmi extra nem volt, de nagyon meghatódtam. Krisztusban tényleg egyek vagyunk!
A bazilikában Grzegorz Ryś bíboros, krakkói érsek celebrálta a misét Bátor Botond pálos szerzetes atya tolmácsolásával.
A bíboros eredetileg Krakkóban fogadott volna minket csütörtökön, ahol a Szent II. János Pál bazilikában mutatott volna be szentmisét, de mint kiderül, neki másnap reggel Rómában volt jelenése, ezért elénk sietett Częstochowa-ba.
A mise végén a sekrestyében sikerült elcsípnem a bíborost egy rövid interjúra, melyben magyarországi élményeiről, a Pannonhalmi Bencésekről beszélt, de sajnos nem sikerült rávennem, hogy megtanuljon egy mondatot magyarul, nem akart senkit megsérteni a rossz kiejtésével, de megígérte, hogy ha legközelebb eljövünk, benne van a dologban. Megígértem, hogy szaván fogom.
Szabad program következett, amit igyekeztem hasznosan tölteni, de elkövettem azt a hibát, hogy bementem a helyi méltán híres kegytárgyboltba, ami valami elképesztően óriási volt. Lassacskán ott találtam magam a lelki könyvek, keresztek és főleg rózsafüzérek tengerében a barátaim fotók alapján való távszakértésének közepedte, hogy melyik karkötőt is szeretnék pontosan és milyen az x. rózsafüzéren a kereszt alakja… Hál’ Istennek mindenki megtalálta a számításait és igyekszem mindent épségben hazajuttatni.
Ezután megnéztünk egy kisfilmet Jasna Górá-ról, meghalgattuk többek között Kovács Gergely gyulafehérvári érsek szavait, és a krakkói főkonzul, Gelencsér Tibor beszédét a lengyel-magyar szentekről.
A bazilikába visszatérve életemben először hallhattam Petrás Mária Kossuth-díjas és Prima Primissima díjas népdalénekes előadását. Olyan sokan voltunk, hogy abban a hatalmas, Isten nagyságát méltón hirdető templomban már csak a földre tudtam leülni.
Azt hiszem maradandó emlék lesz, ahogy a művésznő hangja betölti a bazilikát és visszahullnak rám a dallamok a díszes mennyezetről.
A vonaton velem ebédelő hölgyből éneklés közben teljesen más embert láthattam meg: egy embert, aki alázattal énekel az Örökkévalónak. Azt hiszem szolgálata a Jóisten dicsőségére van.
A művésznőt Pálmai Árpád karnagy kísérte zongorán, majd ő maga is énekelt nekünk. A karnagy úr vezeti az éneklést a zarándokút alatt, nagyon szép dalokat tanulhattunk meg tőle.
Vacsora után (igen, az evés egy központi elem, mint minden utazáson) a Kegykápolnában magyar rózsafüzért mondhattunk közösen, majd jött az esti Apel ima, lengyelül, magyarul. Ezután virrasztáson maradtunk a Fekete Madonna kegyképe előtt.
Elmondtam az általatok rámbízott szándékokért egy rózsafüzért és felírtam őket egy lapra, bedobtam a ládába, ugyanis minden szombaton 18:00-kor a Szűzanya kápolnában a mise során több ezer kérést és hálát mutatnak be Máriának a zarándokok szívében rejtőző imaszándékokért.
Most szombaton a ti szándékaitokért is.
A virrasztás nagyon szép volt, magyar dicsőítődalokkal töltöttük be a Kegytemplomot és egymás szívét. A végén én is bementem a Fekete Madonna elé, ahova csak nagyon kevesen férnek be egyszerre. Persze nem magamtól merészkedtem ilyen közel, eredetileg nem mertem volna, de miután Habodász István szerkesztőtársam szólt, hogy nézi az élő közvetítést a kápolnáról, de azon csak a templom elejét mutatják, „muszáj” voltam beljebb merészkedni, egészen a dicsőítő csapatig. Az apácák mellett odakuporodhattam a Szűzanya lábához. Még jó, hogy nem hagytam ki!
hirdetés
