De tényleg, miért is? Ahogy arról korábban beszámoltunk a 777-en, egy hónapig megtekinthetővé tették a hívők számára Assisi Szent Ferenc földi maradványait. Kardos Csongor ferences szerzetes látogatást tett Assisiben és megválaszolta a sokakat foglalkoztató kérdést: mi értelme közszemlére tenni egy 800 éves holttestet?
Ostensione – így nevezik assisibéli ferences testvéreink azt az eseményt, amely a nagyböjt első felében egy hónapig meghatározza a ferencesek életét: Szent Ferenc földi maradványainak közszemlére tételét.
De miért is nézünk csontokat, egy 800 éve meghalt ember maradványait?
Talán sokakban értetlenséget, sőt ellenérzéseket vált ki ez az esemény. Nekünk, a XXI. század embereinek tud-e olyat mondani ez a szokatlan és egyszeri lehetőség, amelyből hívőként vagy hitetlenként tanulhatunk valamit?
Szent Ferenc nem volt szép ember. Az egyik testvére, Masseo, aki vele ellentétben magas és előnyös külsejű férfi volt, értetlenségében egyszer meg is kérdezte Ferencet: „Miért éppen téged követ az egész világ? Miért van az, hogy mindenki látni és hallani kíván téged, s kész engedelmeskedni neked? Hiszen nem vagy szép férfi, nincs valami nagy műveltséged, s még csak nemes ember se vagy. Honnan van hát az, hogy az egész világ utánad megy?”
hirdetés
Fotó: Fr. Kardos Csongor OFM
Talán éppen ennek a kérdésnek megválaszolása vihet közelebb bennünket a mostani esemény megértéséhez.
A Sacro Convento közösségében élő testvérek, akik Szent Ferenc sírját őrzik, ezt a mottót választották erre a hónapra:
„Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz.” (Jn 12,24) Ez az evangéliumi mondat felhívja a figyelmünket a lényegre:
a másoknak átadott élet az, amely gyümölcsöt terem.
Szent Ferenc élete ilyen egészen átadott élet volt, amelyet igyekezett mindenestül Krisztuséhoz hasonlóvá tenni. Amikor csontjait látjuk, azok erre a hasonulásra indítanak bennünket: az életünk olyan odaadására, amely a teljességre vezet, közelebb visz Istenhez és gyümölcsöt terem.
A csontok jelek, amelyek egy ilyen élet nyomát őrzik, egy olyan emberét, akit megérintett Isten alázata és szenvedése, a megtestesülés és a kereszthalál titka.
Minden ereklyetisztelet a megtestesülés misztériumából fakad. Testünk a Szentlélek temploma, megváltott hely, amit Isten Fia magára vett – ezért tisztelet illeti. Hisszük a test méltóságát és megdicsőülését, felemeltetését a feltámadás világába, amelynek előszobájában várakozunk.
Senki sem üdvözülhet egyénileg. Hitünk fontos tanítása a szentek közössége. A szentek sírjának, ereklyéinek tisztelete ezzel a közösséggel hoz mélyebb kapcsolatba bennünket, amennyiben rámutat a kegyelemre, amely képes átalakítani egy emberi életet.
A szentekkel egyetlen nagy családot alkotunk, akiknek példája elevenen hat, még ha csak testi maradványaikat látjuk is.
Ahogyan Benedek pápa fogalmazta: „Végső soron ezek valóban csupán emberi csontok; de olyan csontok, amelyek olyan személyekhez tartoztak, akiket Isten transzcendens hatalma érintett meg. A szentek ereklyéi annak a láthatatlan, de valóságos jelenlétnek a nyomai, amely világosságot vet a világ árnyaira, és feltárja közöttünk a mennyek országát.”
Ők nem egyszerűen halottak, hanem Krisztus feltámadásának részesei.
Fotó: Fr. Kardos Csongor OFM
Szent Ferenc földi maradványai előtt állva, miközben az ő szavaival imádkozunk, most a fizikai közelség időkön átívelő jelei által is megerősödik bennünk az a szellemi-lelki kapcsolat, amely összeköt vele, és amely 800 év távlatából is hat ránk. Egyben feladatot is ad nekünk az elcsendesülésre és az elmélyülésre, hogy találkozzunk saját testünk, saját életünk és halálunk misztériumával, megértve az igazi üzenetet:
az élet odaadására, az Istennel való közösségre és a feltámadásra való meghívásunkat.
Az igazi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e meghallani az egyszerűségnek, szegénységnek és az odaadott életnek azt az üzenetét, amelyet ezek a csontok ma is kiáltanak a világnak.
Fr. Kardos Csongor OFM
A zarándokok imája
Ferenc testvér,
nézlek ebben a dicsőségben,
és megértem, hogy aki szeretetből mindent odaad,
az soha nem lát véget.
Te úgy éltél, mint az a mag,
amelynek meg kell halnia, hogy életet adjon:
mindent elengedtél,
abbahagytad önmagad keresését,
kicsinnyé és rejtetté lettél,
mégis kihajtottál, és ma is élsz.
Taníts meg engem is így élni!
Add, hogy én is tudjak elengedni,
anélkül hogy félnék a veszteségtől,
bízva abban, hogy az ürességből teljesség születik,
az ajándékozásból öröm fakad,
és minden vég új kezdetet nyit.
Nem látszani akarok,
valódi akarok lenni.
Nem birtokolni akarok,
adni akarok.
Nem akarok mindenáron túlélni,
hanem valóban élni akarok.
Te, aki most már örökké élsz,
imádkozz értem.
Segíts, hogy ezt a magot a világba vihessem.
hirdetés
