2025.12.22.

Nem lesz tökéletes, de lehet áldott – Pál Feri atya karácsonyi útmutatója

Milyen buktatói lehetnek a karácsony előtti rohanásnak? Mi segíthet tudatosan felkészülni az örömmel természetesen együtt járó nehézségekre is? Mi lenne, ha az idei karácsonyunk nemcsak a szobánkban, nemcsak a családunkban történne, hanem a „mennyek országában” is?

Ezekre a kérdésekre is választ kap, aki végighallgatja a mentálhigiénés szakemberként is méltán ismert és elismert Pál Ferenc atya – vagy miként mindenki ismeri, hivatkozik rá: Pál Feri – advent III. vasárnapján mondott homíliáját. Üzenete ma sem veszít érvényéből, sőt: napról napra aktuálisabb!

Talán a legtalányosabb kérdés az utolsó. Ismétlem:

mi lenne, ha az idei karácsonyunk nemcsak a szobánkban, nemcsak a családunkban történne, hanem a „mennyek országában” is?

Nos, erre a kérdésre épül az egész elmélkedés, és az általunk is – dióhéjban – szemlézett kétszer tíz pont.

A Keresztelő Jánosról szóló evangéliumi szakasz zárásaként jelenti ki Jézus: még a legnagyobb prófétánál is „nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.” Érdemes hát erre törekedni – és már itt a földön Isten dolgaiban, „országában” lenni. De mégis hogyan, mikor az érzések és érzékelés szintjén ezekben a napokban – a karácsony előtti rohanás, ügyek, feladatok és ajándékok hajszolása közepette – többségünk valami teljesen mást tapasztal?

Az első 10 pont az adott szentírási szakaszból (Mt 11,2–11) kiindulva boncolgatja, hogy mit is érthet alatta Jézus. Aki hallgatja a videót, nem érdemes ezt a részt sem áttekernie. Mi viszont – a „rohanók realitásához” alkalmazkodni próbálva – éppen csak egy gondolatot emelnénk ki ebből az első 10 pontból.

Sokszor „Isten országának a felragyogása” nem más, mint hogy „alaphelyzetbe” kerülünk. Megkapjuk, ami, úgy érezhetjük: „nekünk jár”. Négy példa erre a szövegben:

  • A vakok újra látnak – egy nem vak ember számára ez természetes.
  • A sánták járnak – épp, mint bárki más, nem szebben vagy gyorsabban.
  • A holtak feltámadnak – azaz kapnak még pár évet itt a földön.
  • És végül: a szegényeknek hirdetik az evangéliumot – szó sincs tehát arról, hogy a szegények majd gazdagok lesznek!

Visszakerülni az „alaphelyzetbe” – meggyógyulni? Sokszor ennél többre vágyunk. Karácsonykor kiváltképp. Tudunk-e bármit kezdeni azzal, ami van, ami adatik nekünk? A „természetesben” – ami ráadásul sokszor sivár, gyönge, esendő, bénácska, mélyen ember – hogyan is ismerhetném föl „az Isten országát”?

Ennek a továbbgondolása a második 10 pont, ami már kifejezetten a karácsonyi készületünkre vonatkozik. Egy, a Szent Ignác-i lelkiséget gyakorló ember talán úgy summázná: a valóság tiszteletére, szeretetére hív meg minket a szónok. Ízelítők a 10 pontból:

  1. „Érdemes volna felkészülnünk a karácsonyra úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy az 2025-ben a mi településünkön milyen. A családunkban milyen. Az elmúlt 5 meg 10 évben milyen volt.” Ha nem álomszerű képzetekbe ringatjuk magunkat, az sokat tud segíteni abban, hogy felkészülten érkezzünk az ünnepbe, és ez által jobban jelen is tudjunk lenni.
  1. A második pontban arról hallhatunk, hogy „jó eséllyel lesz stressz” ezekben a napokban, nem is kevés – jó volna hát már most jó előre kitalálni, mit fogok ezzel kezdeni.
  1. Természetes módon él bennünk ilyenkor – és ez feszültséget is okoz bensőnkben már az ünnep előtt – hogy „szeretnénk jól csinálni. Mi lenne, hogyha már előre elfogadnánk, hogy az idei karácsonyon sem leszünk tökéletesek?”
  1. „Karácsonykor egészen irreális elvárásainkat is elő tudjuk szedni arra vonatkozóan, hogy minek hogyan kellene lennie szenteste. Ha mi egy rendes család lennénk… kezdetű mondatok kerülnek elő.” Sőt: „Ha engem a férjem tényleg szeretne, mit csinálna szenteste? Ha velem a féleségem még tényleg törődne, hogy szólna hozzám!” Érdemes erre is jó előre felkészülni, hiszen mindezek a dolgok jó eséllyel szintén nem úgy fognak történni, miként áhítjuk, hogy történjék.
  1. Sokan, valamilyen értelemben magányosnak érzik magukat karácsonykor, és ezt előre lehet tudni – figyelmeztetett Pál Feri atya. „Csak hozzáteszem, hogy a magukat magányosnak érzők nagyobb része házasságban él.” Ennek oka lehet, hogy ezek az emberek úgy érzik, „engem nem úgy szeretnek, ahogy én szeretném”. Erre is érdemes volna előre felkészülni.
  1. „Karácsonykor sokan élhetik át azt, hogy mi az, ami elmúlt. Hol vannak a havas szentesték?! Amikor ropogott a talpunk alatt a hó! Ez szerintem is szép volt, de ilyenkor hajlamosak vagyunk arra gondolni: gyerekkorban még volt egy-egy olyan szép – de már sose lesz! Szóval érdemes volna erre is felkészülni, hogy amikor meglep minket ez a teljesen váratlan gondolat – így huszonnyolcadjára is –, hogy mostanában a karácsonyok már nem olyanok mint régen, akkor ezzel mit fogok kezdeni.”
  1. Milyen nehéz lehet szembesülni vele, hogy ennek is, annak is hogy örülnének szeretteim, de nem tudom megvenni számukra. Talán tavaly még meg tudtam, talán már tavaly sem. Itt visszakanyarodik a szónok az evangéliumi szakaszhoz: nem gazdagok lesznek a szegényekből, hanem az ő ajándékuk az, hogy hirdetik nekik az örömhírt. „Tehát hol van bennem az örömhír?” – teszi fel a kérdést, az örömhír, amit adni tudok.
  1. Karácsonykor felizzanak a konfliktusok. „Tudom, mert mondjátok” – teszi hozzá egy fél mosoly kíséretében. Mi lenne, ha erre is felkészülnénk, hiszen többnyire ezek is kiszámítható rossz szokások, beszédtémák. „Valójában épp az bosszant minket, hogy a családtagjaink mindig ugyanolyanok – de ez lehetőséget ad erre felkészülni is! Ha ők ugyanolyanok, mint mindig, én hogy ne legyek ugyanolyan, mint mindig?”
  1. „Az együttlét szép része, amit úgy hívunk: együtt a család, és árnyéka, amit úgy mondunk: össze vagyunk zárva.” A meglehetősen humorosan előadott pontot így zárja: „Jó volna rá felkészülni, hogy kikkel leszünk összezárva.”
  1. Az utolsó pontban azt a kérdést tárja elénk, hogy ha tud a karácsonyom nem csak itt a szobámban, a lakásomban, a családomban, a városomban, hanem az Isten országában is történni, akkor „hogyan tudnék ennek az örömhírnek a hírnökévé lenni?”

Pál Feri atya minden vasárnapi szentbeszéde elérhető a legnagyobb videómegosztó portálon. Ezeket a pontokat megszívlelve kívánunk békés, az „Isten országát” kereső utolsó készületi napokat!

Borítókép - Fotó: Pál Feri Karitász
Lelkiség Szemle Tóth Marci
hirdetés