A minap egy ismeretlen hölgy telefonált mellettem, és ahogy beszélt ez mondat akaratlanul is megütötte a fülemet: „Karácsonykor nem a szent tiszta ablak ünnepét üljük”. Elmosolyodtam, aztán elgondolkodtam rajta. Bármit is jelent számodra a karácsony, ennek mindenképp üzenete van!
Egyre több kutatás mutat arra, hogy a zsebünkben lévő okostelefon által feltáruló információtenger – minden vitathatatlan előnye ellenére – súlyos veszélyeket is rejt. Az egyik érdekes kutatási eredmény az, hogy az online jelenlét növekedésével korábban sosem látott számú ember életét keseríti meg a szorongás. Mi lehet ennek az oka? Persze, mint az életben minden, ez is nagyon összetett dolog, de vajon mi lehet a kiinduló pontja, a gyökere ennek a problémának?
Azt gondolom, a válaszért nem kell messzire mennünk, elég megfigyelni magunkat. Tegyük fel, hogy elkezd téged érdekelni, hogyan kell emeletes tortát sütni! Rákeresel az interneten, találsz sok hasznos receptet – de meg fogod találni azt az anyukát is, aki kilencemeletes habcsóktortát készít 15 perc alatt. Vagy tegyük fel, hogy pocakosodó férfiként elkezdenél mozogni, és rákeresel: hogyan érdemes súlyzózni? A hasznos információk mellett előbb-utóbb arcodba mászik a görög isten-testű 60 éves, lehengerlően jóképű nagypapa, vagy a 17 éves srác, aki 250 kilóval úgy guggol, ahogy te a szennyeskosárral se tudsz. Az interneten sok hasznos dolog van, de mivel hatalmas a merítés,
minden téren szembesülni fogsz azzal, hogy van, aki nálad szebb, jobb, okosabb. Nem kicsit, hanem nagyon.
Hogy ez miért gond? Alapvetően nem lenne az. Egy olyan embert, aki biztos abban, hogy értékes, valószínűleg nem sebzi meg, mit csinál más; inkább inspirálja arra, hogy jobb legyen.
A gond ott van, amikor legbelül valójában nem vagy benne biztos, hogy értékes vagy.
Mert ekkor kényszerét érzed, hogy teljesíts. Hogy jobb legyél. És a teljesítményből levezetni egy ember értékét előbb vagy utóbb mindenképp katasztrófához vezet.
Félre ne érts: dolgokat alkotni, teljesítményt létrehozni mindig szuper dolog! Végülis mire van az élet, ha nem erre? Teremteni, csinálni valamit, ami még nem volt, legyen ez akár egy új termék, egy munkahelyi feladat, de akár egy tízórai a fiamnak, vagy egy mosoly a lányomnak. Létrehozni mindig életet gazdagító dolog. Jobbnak lenni ma, mint ami tegnap voltam – fantasztikus kihívás.
A bajok ott kezdődnek, ha legbelül azt hiszed: te a teljesítményed vagy, nem több és nem kevesebb. Mert ehhez a létállapothoz egy dolog mindenképp kapcsolódik: a félelem. A félelem mindig ott lesz, mert félsz, hogy nem tudsz teljesíteni, ha pedig tudsz, félsz attól, hogy a következőt nem tudod teljesíteni. Mikor pedig hibázol – ami a valóságot elhazudó „sikertörténetekkel” ellentétben mindig része egy útnak – akkor az a hiba eléd áll, és azt tolja az arcodba, hogy egy értéktelen kudarc vagy! És ekkor elönt a szégyen. Ha pedig olyan szerencséd van, hogy neked minden sikerül és mindent elérsz, akkor ott fojtogat majd mindezek elvesztésétől való rettegés. Tehát akár sikeres vagy akár nem:
félni fogsz, ha teljesítményből vezeted le az értékességedet.
De van egy jó hírem: nem kell ilyen pótszerekkel bajlódni! Nincs szükséged sem teljesítményre, sem másoktól jövő elismerésre ahhoz, hogy értékesnek tartsd magad. Az, hogy te ma élsz, élő bizonyítéka annak, hogy hősök gyermeke vagy: több ezer generáción keresztül a te őseid voltak azok, akik legyőzték a vadállatokat, megoldottak kilátástalan helyzeteket, katasztrófákat túléltek, felgyógyultak betegségekből, győztesen mentek haza harcokból és mindent túléltek a gyermekeik nemzéséig azokkal szemben, akiknek ez nem sikerült. Az, hogy élsz, bizonyítéka annak, hogy
egy elképesztő sikerszéria koronája vagy.
De talán még fontosabb őseid sikerein felül annak a puszta ténye, hogy létezel. Bármi is a hited, légy akár ateista, de egy dolog biztos: nem te kérted, hogy megszülessél. És mégis: vagy! Itt vagy. Valaki, vagy valami „szent titok” akarta, hogy az időnek ebben a szeletében megérkezz ide, erre a Földre.
Akarva vagy.
Egy csoda vagy, úgy, ahogy vagy. Soha nem volt és nem is lesz még egy olyan ember, mint amilyen te vagy.
Karácsonykor a keresztények – így én is – azt ünnepeljük, hogy ez az életünket adó és fenntartó „szent titok” a történelem egy pontján emberré lett, itt járt közöttünk, és ennek a puszta tényével az emberi létezést hihetetlen értékké tette. Ebben a kiváltságos emberi létezésben vagyunk sorstársak te is és én is. És ezt a kiváltság akkor is a tiéd, ha nem osztod az én hitemet.
Az életed érték. Függetlenül mindentől. Nem kell ezért semmit bizonyítanod. Nem kell értékessé „válnod”. Nem kell kilencemeletes tortát sütnöd 15 perc alatt és nem kell 250 kilóval guggolnod, sem irigyelt autóval járnod, sem senkinek semmit megmutatnod ahhoz, hogy tudd: egyedi, megismételhetetlen és különleges vagy. És ha egyszer ez „leesik”, akkor az hatalmas fordulópont az életben! Tudom, mert én is gyógyuló teljesítmény-függő vagyok. És elmondhatom, hogy az életemet nem tudom egy lapon említeni azzal, mikor régen félelmekkel és szorongásokkal telve csináltam a dolgaimat, és aközött, mikor már tudtam, ki vagyok, és ennek alapjaira épülve kezdtem el a dolgokat csinálni. Kívülről ugyanaz az ember voltam, aki nagyon hasonló dolgokat csinált, belül viszont régen rettegés volt bennem, most pedig hála, kíváncsiság, várakozás. Békesség. Elvehetetlen, külső körülményektől független békesség. És ez megfizethetetlen.
Közeleg a karácsony, és sokaknak összeszorul a gyomra, ha csak a sok teendőre gondolnak. Legyen szép a fa, finom a vacsi, csodás az ajándék, nyújtsam a legjobb formámat, és persze – ahogy a kezdő gondolatban írtam – legyen minden tökéletes, tiszta, patika rend! Lesz a fenét… Semmi nem lesz tökéletes ebben az életben.
És pont ezért szorul össze a gyomrod: mert azt hiszed, ha nem tudsz tökéletesen teljesíteni, akkor kudarc vagy.
Értéktelen. Hát nem vagy az! És amint ez az Igazság elkezd egyre mélyebben a szíved felé törni, tapasztalni fogod a békét. Az igazi békét. Hogy az élet által hordozva vagy. Szeretve vagy. És minden egyéb másodlagos.
Szóval fenébe az ablakpucolással! És igen, a karácsonyfa idén is kicsit ferde lesz. A vacsi meg sótlan. De idén francba az ezeken való idegeskedéssel! Ünnepeld, hogy élsz! Ünnepeld meg, hogy ezt az életet megoszthatod a körülötted lévőkkel, hogy szeretheted őket! Ünnepeld meg, hogy van lehetőséged rájuk mosolyogni, együtt nevetni vagy sírni!
A múlt már elmúlt. A jövő bizonytalan. Egyedül a most van. És most: élsz. Itt vagy. Itt lélegzel és élsz ebben a minden nyomorúsága ellenére megszámlálhatatlan csodát és ajándékot rejtő, lüktető világban! És ez fantasztikus.
Karácsonykor az életet ünnepeljük – annak teljességében. Kívánom neked, hogy ez a karácsonyod kicsit másképp és kicsit valóságosabban: boldog legyen!
Benkovics Péter
Forrás: netamin
hirdetés
