Az idei adventben Alpek Gergely terézvárosi káplán lelkiségi írásai segítenek nekünk az adventi elcsendesedésban. A harmadik vasárnapon Szűz Mária történetén keresztül tanulhatunk a csönd lelkeket formáló hatásáról.
Az üdvösség történetében kiemelkedő szerepe van Máriának. Elfogadta azt, amit Isten általa és vele tenni akart. Bár olyan személy volt, aki többször is szólt, de ezek a szavak mindig jókor jó helyen hangzottak el. Vagyis amiket mondott, azoknak helye volt. Gondoljunk az angyallal vagy Erzsébettel történt találkozásra, esetlegesen a Kánai menyegzőre. Amiket ezen eseményeknél kifejez, azoknak ott és akkor helye van. Legtöbbször úgy képzelem el Őt, mint aki halkan, szelíden beszél. Amit mond, azt is csöndesen mondja. Mintha még a válaszaiban és mondataiban is csöndet mutatna. Ezen csöndesség tartalommal van megtöltve. Az üresség helyét felváltja a Lélekkel való beárnyékozottság, a magasságbeli erő.
Mária az angyali üdvözletkor megéli, hogy küldetést kapott az Istentől, ki lett választva egy különleges feladatra.
Azért lett kiválasztva, mert alkalmas volt.
Máriában volt meg az a „benső tér”, ahol és amiben helyet foglalhatott Jézusunk. Ez az a teljesen tiszta szív és teljesen bűntelen test, ami alkalmassá vált a befogadásra; amiben az Isten és ember a legtökéletesebb módon egymásra találhatott. Így
Mária maga a találkozás színhelye, a csöndes tér, ahol Isten helyet foglalt.
Talán annyira soha nem leszünk tiszták, és nem tudunk kialakítani ekkora csöndet benső világunkba, de meg kell ragadni a lehetőséget Istennek, hogy mi is találkozási ponttá válhassunk.
Mária csöndje először hallgató csönd. Hallgatja az angyal köszöntését, majd gondolkodóba esik a köszöntés szavain. A hallgatás és a csönd erősíti a figyelmet, mondhatni ilyenkor jobban tudunk a lényegre összpontosítani. A zajban kevéssé tudunk tisztán érteni. Mária akkor hallotta az angyal szavát, amikor a bensőjében helyet készített neki. Vagyis zajmentessé vált mind az ész mind pedig a szív. Teljesen csöndes, letisztult világ. És hogy hasonlót tudjunk átélni, ehhez nekünk is határt kell átlépnünk, olyan tereket, amiken túl lehetőség van „nagyobb erőknek”, Isten erejének működni. Elég mély csönd kell ahhoz, hogy az Isten ereje ránk is hatással legyen.
Talán van olyan hír, amit először nehezen fogadunk, talán nem is tudunk hová tenni, és keressük a választ, úgy, mint Mária: „Hogyan lehetséges ez?” De ez sem haragvó, vagy indulatból fakadó kérdés, hanem csönd és nyugalom kérdése, amikor nem engedi, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajta. Ez egy nyitottság valamilyen válaszra. Közelebb szeretne jutni a megértéshez. Ugyan korántsem értett meg mindent, de mégis megőrződik benne a nyugalom és a béke. Mégis, ebben a bizonytalan helyzetben, a maga csöndjében kimond egy igen merész mondatot:
„Legyen nekem a te igéd szerint.”
Így a benső csöndje az elfogadás csöndje is lett. Beleegyezett Isten szándékába és elfogadta a hallott dolgokat. Függetlenül attól, hogy nem ez volt a saját személyes elképzelése. Ha az értelem szintjén leragadunk, és mindent ezen a szinten kezelünk, akkor soha nem mondhatjuk magunkat hívőnek. A hívő ember életébe kell az a fajta bizalom, ami enged. Sőt! Átenged, és elfogadja Isten akaratát. Aki hallgatni tud, mint az Úr Szolgálóleánya, az hinni, bízni is tud, és így képessé válik annak elfogadására, aki cselekszik bennünk.
Képzeljük magunk elé, amikor Mária kismama volt, amikor a szíve alatt hordozta Jézust. Mennyi csöndben megélt pillanat, amiben élet fejlődik, mennyi szemlélődés lehetett benne: a készület nagy ideje, az alakulásnak és a formálódásnak megélése. Az ember számára, szükség van arra, hogy változásokon essen át, és lehet, hogy ehhez szükség van hosszú időre, úgy, mint a várandóságnál. Az ilyen elhatározásokban, hogy jellemileg alakuljunk, megélt időre, nagy csöndes szemlélődésekre van szükség, amiben gondolatainkban kifejezetten arra összpontosítunk, amit szeretnénk elérni.
Mária az a kismama, aki Gyermeket, és a Gyermekkel együtt Isten titkait hordozta.
Keressük csöndesen azokat a titkokat, amiket Isten ránk bíz.
Hallgassuk meg mit akar mondani nekünk, és ne féljünk mi sem az elfogadástól. Éljünk csöndes perceinkkel, és összpontosítsunk kitűzött céljainkra, elhatározásainkra, melyekben – ha engedünk Istennek -, Ő formáló erőként fog működni bennünk.
Alpek Gergely
hirdetés
