Hogy lehet elmagyarázni egy gyereknek, hogy ő mostantól nem Stein Péterke, hanem Szabó Péterke? Hogy dolgozzák fel, hogy összedől körülöttük a világ, elszakadnak a szüleiktől, nincs rendes ennivalójuk és állandó életveszélyben vannak? Hogy bírták az őket felkaroló felnőttek a nyomást, ami rájuk nehezedett a háborúban? Hol volt Isten a borzalmakban? – Sztehlo Gábor evangélikus lelkész zsidó gyermekeket mentett a második világháború alatt.
„-Te mikor ettél utoljára vajas kenyeret? – kérdezte egy gyerekhang a pince félhomályából, és a kérdés megállt a levegőben.
A gyerek nem válaszolt, vajas kenyér, habos kakaó… Az valami régmúlt mesevilágot idéz, amikor a felnőttekben még bízni lehetett, amikor nem támadtak egymásnak az emberek, nyugodtan lehetett sétálni az utcán, játszani a parkban…”
Hála Istennek, soha nem kellett azon gondolkoznom, hogy mikor ettem utoljára vajas kenyeret. Nem kell ahhoz háború, hogy valakiknek ne legyen mit enniük, de most, mikor háborúért is csak a szomszédba kéne mennünk, más fénytörésbe kerül a történelem. Nem olyan távoli, nem olyan megfoghatatlan, nem olyan izgalmasan borzongató, sokkal inkább hideg, valóságos, félelmetesen értelmetlen, merő butaság.
Mélyen megrendítő visszatekinteni a 20. század borzalmaira, Sztehlo Gábor életén át pedig egy különösen nehéz szolgálatba, magába a gyermekmentés kálváriájába kapunk betekintést.
Sztehlo Gábor neve nem csenghet idegenül számunkra, zsidó gyerekeket mentett és ő alapította a Gaudiopolis gyeremkköztársaságot is.
1909-ben született Budapesten, nagypolgári, régi evangélikus lelkészcsaládban cseperedett fel, nem csoda, hogy maga is teológiát kezdett hallgatni és lelkész lett. Hatvanban és Nagytarcsán szolgált, megházasodott, született két gyermeke. Népfőiskolákat szervezett, majd püspöke Budapestre hívta missziós lelkésznek, kórházakban szolgált és kisvártatva, 1944. augusztus 15-én megbízták a Svájci Vöröskereszt budapesti kirendeltsége B szekciójának vezetésével, a gyermekmentés szolgálatával. Egy hónapra rá átadták az első általa létrehozott gyermekotthont, majd
három hónap alatt nagyjából 40 otthont állított fel megközelítőleg 1600 zsidó gyerek és 400 felnőtt számára.
Munkatársaival magukat veszélyeztetve rendületlen hittel fogadták be és óvták a elárvult, egyedül maradt gyerekeket.
Sztehlo Gábor óriási, szinte lehetetlennek tűnő feladatot vállalt magára a gyerekek megmentésével. Iszonyatosan kockázatos misszió volt. A gyerekeket átkeresztelték, de mit sem értek a hamisított keresztlevelek egy-egy razzia során, ráadásul meg kellett tanítani nekik, hogy ne a saját nevükön mutatkozzanak be, hanem a magyarosított változatot mondják. Mekkora törés lehetett ez a személyiségükben, milyen bizonytalanná vált a kis fejükben minden, ami addig otthont, anyát, apát, nyugalmat, identitást, énképet jelentett! Idegen emberek, ismeretlen gyerekek között találták magukat hirtelen, és a felnőttek nem tudták megmondani, mikor jön vissza értük az anyukájuk, sőt azt sem, hogy visszajön-e egyáltalán…
Sztehlo Gábort a Jóisten olyan tulajdonságokkal áldotta meg, amik képessé tették az otthonok koordinációjára, vagy éppen a vele dolgozó munkatársak, diakonisszák megnyugtatására. Megoldotta a 40 otthon élelmezését, az útjába kerülő gyerekek elhelyezését, és azt is, hogy lelket tudjon önteni mindenkibe. Istenre mutatott minden tettével,
hitt és az Úr nem hagyta magára.
Miklya Luzsányi Mónika az Életutak című sorozatban a Frontvonal Sztehlo Gábor, a gyermekmentő lelkész címen írta meg ezt a borús, a halál peremén táncoló, kegyelmekbe kapaszkodó időszakot a nagytiszteletű úr életén keresztül.
Hihetetlen volt olvasni, hogy emberileg teljesen kilátástalan helyzetek milyen váratlanul, csodák segítségével oldódtak meg a gyermekotthonok körül,
hogy mennyiszer indította meg a Jóisten az emberek szívét egymás felé ezekben a borzalmakban, ahogy azt is, hogy mennyire elembertelenedtek a katonák a háborúban. Csecsemőket, gyerekeket gyilkoltak, családokat szakítottak szét, presztízsből folytatták a hatalmaskodók a makacs öldöklést. Egyik nap ez az ellenség, a másikon a felmentőből lesz a hóhér, minden bizonytalan és elképzelhetetlenül félelmetes – pláne egy gyerek szemével. El sem tudom képzelni a megpróbáltatásaikat, de egészen biztos, hogy Isten ott volt ezekben a helyzetekben:
„Hol van Isten, mondja meg, nagytiszteletű úr, kérdezi Andris, Bella mama karjára veszi, szoptatja egyetlen, megmaradt fiát, szól a kaddis, halkan pereg a kései sirató, hol van Isten és a lelkész látja a zsidókat, a menetoszlopot, azóta mindegyik füstbe szállt, látja a német, az orosz, a magyar kiskatonát, Buda romhalmaz csupán, a Margit körúton vezeték nélküli villanypóznák, megannyi golgota,
itt volt Isten, Andris, itt szenvedett végig köztetek.”
Sztehlo a háború után állandó gyermekotthont alapított és a Jó Pásztor, később a Pax elnevezésű otthonok keretein belül működött 1945 és 1950 között a Gaudiopolis gyermekállam, az Öröm Városa.
„Éltesen nagy játék volt a Gaudiopolis.
Leginkább a nagyobb fiúk hittek benne, kamaszos lendülettel szervezték a gyermekállam életét, a korteshadjáratokat, a kormányzat demokratikus rendjét, a műhelyeket, földet osztottak, iskolát építettek maguknak. Nagy játék volt, a felnőtteket is magával ragadó nagy játék vákuumnyi térben és időben, iszonyaton túl és innen.”
A nagytiszteletű úr egy áhítat után gyújtott reményt a kis elgyötört gyerekekben Gaudiopolis ötletével, hiszen már látta, hogy sosem jönnek vissza értük a szüleik, együtt kell maradniuk, gondjukat kell viselniük a háború után is. Persze a 20. század a háború után sem a kedvesebbik arcát mutatta felénk. 1950-ben államosították a Paxot, tombolni kezdett a kommunizmus, Sztehlo rendületlenül szolgált segédlelkészként itthon. 1956-ban felesége két gyermekükkel külföldre menekült, ő maga viszont csak 6 évre rá kapott kiutazási engedélyt Svájcba, ahol szívrohamot kapott, így nem kísérelhette meg a hazatérést, de külföldön haláláig, 1974-ig ellátott lelkipásztori feladatokat. 1972-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette. Hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak.
Elképesztő történet az övé! Büszke vagyok evangélikusként, hogy egy ilyen mély és igaz hitű emberrel tartozhatok egy felekezetbe.
Ha szeretnél többet megtudni Sztehlo Gábor életéről, ebben a könyvben olvashatsz róla.
hirdetés
