Mit tanulhatunk Józseftől? Mikor válasszuk azt, hogy inkább csöndben maradunk? Mikor születik a csönd legmélyebb formája? Hogy őrizheted meg igaz emberségedet? – Az idei adventben Alpek Gergely terézvárosi káplán lelkiségi írásokkal készült nekünk, most, a második vasárnapon Szent József csöndjéről gondolkodhatunk közösen.
Szent József alakja úgy jelenik meg az evangéliumban, mint egy teljesen csöndbe burkolózott férfi: nem maradt fenn egyetlen mondat sem tőle. Ez alapján úgy tűnhet számunkra, hogy egész életében hallgatott. Ha voltak is szavai, azok titkok maradtak, akik nem mindenkire tartoznak. Talán
valamennyien kíváncsiak lennénk az ilyen titkokra, vagy csak egyetlen mondatára is Józsefnek, amit akár kedvesének, Máriának, akár Jézusnak
mondott. Azonban szavak nélkül is olyan emberként nézünk rá, akit tudunk tisztelni és szeretni. Ez a szó nélküliség egy mély világot tár elénk, hiszen láthatjuk, hogy nem nagy mondataink és szavaink tesznek azzá, akik vagyunk; nem csak szavakkal lehet nagy dolgokat véghezvinni. Így, ha ki is lógunk halkszavúságunk miatt a közegből, nem kell aggódnunk attól, hogy emiatt kevesebbek lennénk. A hívő embernek néha titokzatos csöndben kell maradnia, hogy talán másokban is megfogalmazódjék a kérdés: „Miért nem szól és miért nem beszél?”; vagy felszólítsanak, hogy „Mondj már valamit!”
Mert ilyen helyzetekben nem kapcsolódunk be a különböző beszélgetési témákba, hanem figyelmességet mutatunk és hallgatjuk a körülöttünk zajlódó eseményeket. Nem biztos, hogy az a jó, ha minden véleményünket mindenki előtt feltárjuk, vagy azonnal heves reakciókat mutatunk és rögtön kimondjuk a bennünk megfogalmazódott nézeteket. Néha jó, ha csöndben maradunk, amiben szemlélünk, és békésen hallgatunk.
József „igaz ember” volt. Az igazságot általában abban szoktuk megítélés alá vonni, hogy az illető szavai helyénvalóak-e. Aki valótlanságokat állít, az hazudik. És hazudni bűn. Csöndben lenni és hallgatni nem az.
Ha kérdeznek bennünket valamiről, és csak úgy tudnánk válaszolni, hogy az a hazugság bűnébe sodorna bennünket, akkor inkább válasszuk mi is a hallgatás igazságát,
a szívünkben megőrzött titoknak igazságát. Igaz emberré úgy is lehet válni, ha nem mondjuk ki a saját igazunkat.
József, életét egy váratlan hír átalakítja: jegyese gyermeket vár, s ő mégis azon töri a fejét – talán éppen igazságérzete miatt -, hogy Máriát „titokban bocsátja el”.
Talán ebben ott van, hogy félti a becsületét, a hírnevét, nem akar sem Máriának, sem önmagának rosszat.
Mielőtt azonban döntene, hallgat, sőt álomba szenderül.
Ahhoz, hogy álmodni, vagy éppen álmodozni tudjunk, ahhoz ki kell alakítani a teret, és rá kell szánni az időt. Álmodni nagyon jó, mert sokszor elképzelhetetlen dolgok mutatkoznak meg ilyenkor. Előtérbe kerülnek lelkünk kérdései, vágyai, melyek inspirálóak tudnak lenni.
Mernünk kell álmodozásba esni.
Ami azt is jelentheti, hogy a jövőről úgy gondolkodok, hogy engedek a képzeletnek, és a lehető legpozitívabb megítélés alá teszem a „holnapot”. Ha pedig hasonló helyzetben állunk, mint József, aki azért álmodik, mert nagyon foglalkoztatja egy konkrét „ügy”, akkor nyitva kell hagynunk hasonlóan az esetleges végkimeneteleket, hogy a döntést átgondoltan, megfontoltan hozhassuk meg.
József álmába belép egy angyal, aki természetfölötti módon válaszol a szív és az ész kérdésére. Ez az az álombeli csönd, melyben az emberi gondolatok fölé helyezkedik Isten világa, ami új megközelítést és lehetőséget ad a kialakult helyzetnek. A mi álmodozásainkat is csak Istennel együtt érdemes elkezdenünk. A választ Ő fogja -talán éppen álomszerűen- megmutatni, feltárni. A csönd legmélyebb formája akkor születik, amikor az ember elengedi, amit ő maga képzelt el, és rábízza magát arra, amit Isten jónak lát.
Így engedte el József Máriával kapcsolatos félelmét, a botránytól való szorongását, az ismeretlen jövőtől való rettegését.
Hallgatott, és közben döntött. Döntése hosszútávra szólt, és életekre volt befolyással, és továbbra is csöndes és igaz ember maradt.
Pihend ki magad, álmodj Te is egy nagyot, és engedd, hogy Isten szólhasson benne! Így Józsefhez hasonlóan Te is megőrizheted igaz emberségedet.
Alpek Gergely atya
hirdetés
