A #JÓÉJTPUSZI kötetben csupa józanító, elgondolkodtató vers vár a belelapozókra. Íme 3 istenes vers Lackfi János tollából.
Aki ismeri Lackfi János verseit, szereti őket. Sokan vagyunk így ezzel mi is. A költő most felolvasta egy kedves versét a 777 követőinek, miután szerda este a Café Francesco keresztény missziós kávézóban részt vett egy podcastbeszélgetésen, melyben a hit és a költészet témájáról volt szó.
- „Amikor imádkoztok, ne tegyétek-vegyétek magatokat…”
Megkaparint
Amikor imádkoztok,
ne csak tocsogjatok
hirdetésa megszokott szavakban
hanem döntsétek rám ezerrel,
púposra rakott talicskával
mindazt, ami bennetek van.
Amikor imádkoztok,
ne tegyétek-vegyétek magatokat,
ne riszáljatok, mint a magát
szendének tettető lány,
hanem ugorjatok a nyakamba,
és csókoljatok össze-vissza,
mint aki régen látta szerelmesét.
Amikor imádkoztok,
ne mérjétek patikamérlegen
a mondókátokat,
ne kapcsoljátok ki-be figyelmeteket,
mint egy lámpát,
hanem kiszáradó szájjal,
doboló halántékkal nyomjátok,
ahogy a csövön kifér,
ahogy egy videojáték-függő
ugrik szintről szintre.
Amikor imádkoztok,
ne válogassátok finnyásan
az emelkedett szakkifejezéseket,
hanem sorozzatok meg jól,
mintha hógolyóznánk.
Amikor imádkoztok,
ne egyensúlyozzatok óvakodva,
mint a kötéltáncos,
hanem vetődjetek le a mélybe
teljes testsúllyal,
mintha boungee jumpingolnátok.
Amikor imádkoztok,
ne udvariaskodjatok velem,
mint valami agyalágyult
vén arisztokratával,
ha nem tekerjétek ki a kezemből
a kegyelmeket, mint az óvodás,
amikor meg akarja kaparintani
a műanyag motort.
2. „…meg aztán olyan relatív ez az egész…”
Azt mondta, na, cukorborsóim,
gyertek csak hozzám, ne is törődjetek
a bűneitekkel, cseppet sem érdekesek,
az vesse rátok az első követ,
aki bűntelen, én nem ítéllek el,
nem is olyan nagy dolog ez,
simán lehettek egyszerre
bűnösök és szentek,
meg aztán olyan relatív ez az egész,
ennek ez a bűn, ugye, másnak meg más,
ne rugózzunk annyit rajta,
a lényeg, hogy ez a jófejek klubja,
mindenki velkam, eszünk iszunk, mulatunk,
nem törődünk a sok savanyú,
prosztataproblémás farizeussal,
hiszen mi vagyunk a vidám fiúk,
az életöröm a lényeg,
a flow meg a csí meg a transz,
egy nagy, jókedvű buli az egész,
igaz, a végén kicsit belehalok
és pont a bűneitekért,
de semmiképp ne legyen lelkifurdalásotok,
hiszen én vagyok JC Szupersztár,
a nap egy hatalmas diszkógömb,
Júdea a legnagyobb táncparkett,
menők vagyunk és menő a ruhánk,
lényeg, hogy legyen mjúzik, legyen tánc,
és utánunk az özönvíz.
Ja, nem.
Azt mondta,
ha a kezed visz bűnbe, vágd le,
ha a szemed, szúrd ki,
jobb neked fél kézzel
vagy fél szemmel
bemenned az életre,
mint egészségesen a halálra.
3. „Boldogok, akiknek várható élettartama és belátható élettere egyre szűkül…”
Boldogok, akik állandó áremelkedésben élnek,
mert ki fog derülni, van-e elvehetetlen kincsük.
Boldogok, akik azt hallgatják éjt-nappal,
hogy a világ ásványianyag-tartalékai kimerülnek,
mert hamar rá lesznek utalva saját erőtartalékaikra.
Boldogok, akiknek fülébe az harsog,
hogy a bolygó élhetetlenné válik,
mert muszáj lesz utánanézniük,
hol és merre található az ígéret földje.
Boldogok, akiknek azt hirdetik,
az ember kártékony és túlszaporodott fajzat,
mert mindenképp el kell dönteniük,
milyen értéket tulajdonítanak az életnek.
Boldogok, akik háborútól rettegnek,
mert sosem fogják természetesnek venni a békét.
Boldogok, akik nem utazhatnak
oda, ahova akarnak,
akkor, amikor akarnak,
mert belső birodalmakat fedezhetnek fel,
ha van türelmük hozzá.
Boldogok, akiket nem töm csordultig élménnyel
az alakját bámulatosan változtató show-biznisz,
mert megtapasztalják a csend töménységét
és az apró részletek határtalanságát.
Boldogok, akiknek várható élettartama
és belátható élettere egyre szűkül,
mert ezzel párhuzamosan
egyre bővülnek lehetőségeik,
hogy ráhangolódjanak
a valamennyi létezőt magában foglaló
szív lüktetésére.
A podcastbeszélgetést itt hallgathatod vissza:
hirdetés
