Kinek a kedvéért készülünk tisztán a házasságra? El vagy késve, ha 20 évesen még szűz vagy? Reakció egy ismeretlen fiú kérdésére.
Van, hogy addig görgetsz a telefonodon, amíg az internet egy olyan kietlen és különös bugyrában találod magad, ahova önszántadból sosem tetted volna be a virtuális lábad, de a félperces videók világában észre sem veszed, hogy hova keveredtél. Nos, velem is pontosan ez történt és egyik videót követte a másik, mígnem megragadta a figyelmemet egy érdekes téma. Egy reels-videóban Lakatos Levente, youtuber Leventesó műsorában éppen Herceg Erika énekesnő vendégeskedett. A kis részletben, – ami mint később kiderült számomra, a Leventesó videók végén, a Levi, segíts! néven futó rovatából származott – egy kérdést válaszoltak meg a fentebb említett személyek.
A kérdés a következő volt: „Szia Levi! Remélem nem baj, hogy tegezlek. Azért írok neked, mert a barátaimmal nem merek erről beszélni, de te nyitottnak és segítőkésznek tűnsz, hátha válaszolsz. Névtelenül írok, így kevésbé feszengek.
Idén leszek 20 éves és még szűz vagyok, ami már nagyon zavar.
A lányok jóképűnek tartanak, ezzel nincs problémám. A baj az, hogy az édesanyám gyerekkorom óta azt sulykolta belém, hogy csak akkor lehetek nővel, ha már feleségül vettem. Tudom, hogy ez viccesnek hangzik, de én egy mélyen vallásos és prűd családban nevelkedtem.
Nagyon szeretném kipróbálni a szexet, de nem visz rá a lélek, hogy az édesanyám háta mögött csináljak ilyet, de neki sem merem elmondani, hogy máshogy gondolkodom a dologról.
Borzasztóan frusztrál, hogy még mindig szűz vagyok. Mit tanácsolsz, mit tegyek?”
Bár nem akartam a fogadatlan prókátorok hálátlan szerepét magamra ölteni, ám a reels alján feltűnő, „Ti mit gondoltok a kérdésről?” – soha, senki által komolyan nem értendő költői kérdését olvasva hirtelen megszólítva éreztem magam, a válaszokat hallgatva pedig még inkább arra jutottam, hogy talán jó lenne, ha ez a srác hallhatna egy másik nézőpontból megfogalmazott tanácsot is. A videóban szereplők válaszait nem szeretném megítélni, borítékolható, hogy vélhetően gyökeresen más világnézeti alapokon állva, nem ugyanazt gondoljuk a témáról, és ez rendjén is van így. Az más kérdés, hogy vajon a srác a témában legkompetensebb emberekhez fordult-e a problémájával, de ez most mellékes. Viszont mivel a névtelen fiú helyzete egészen biztosan nem egyedüli, ritka eset, – hiszen sokan nézünk szembe azzal, amikor felnövünk, hogy
vajon a szüleink hite a mi hitünk-e, saját döntésből akarjuk Krisztusnak adni az életünket, vagy csak a társadalmi konvenciók és a családi béke érdekében tesszük, amit teszünk,
és mivel minket, keresztényeket nagyban érint a tisztaság kérdésköre, így mindenképpen megér egy misét a téma.
Először is nagyon fontos szerintem, hogy beszéljünk a tisztaságról, őszintén. Mi, akik Isten szerint szeretnénk élni és a tisztaságot is igyekszünk, igyekeztünk megvalósítani az életünkben, beszélgessünk! Mindenki, a maga közegében teremtsen lehetőséget arra, hogy még kevésbé legyen tabutéma a tisztaság, a szexualitás.
Az idősebbek, házasok mondják el, milyen pozitívumokat jelent számukra, hogy kitartottak, a házasság előtt állók pedig tartsák egymásban a lelket,
az „újrakezdők” köteleződjenek el újra és ne hagyják, hogy a kudarcok, botlások végleg feladásra kárhoztassák a tisztaságért folytatott küzdelmüket.
A tisztaság kérdése nagyon összetett dolog. Még azoknak a házasság előtt álló embereknek, akik a tisztaság megtartására lettek nevelve és belátták, hogy a javukat szolgálja a várakozás és szeretnék ezt a „szabályt” betartani, sem mindig könnyű kitartani emellett a döntés mellett. Hát még azoknak, akik bizonytalanok a kérdésben, csak presszionálva vannak, mint az említett fiú, vagy esetleg azoknak, akik azt gondolják, hogy ők már úgyis „elrontották” és lelkiismeret-furdalásuk van. Mindenki máshol tart, máshonan jön, különböző behatások, rossz és jó tapasztalatok formálnak minket.
Igazán figyelnünk kell arra, hogy keresztényként vonzóvá tegyük ezt a döntést.
Azok, akik elkötelezettek, magukhoz szigorúak is és világosan látják, hogy a szüzesség házasságig való megtartása a helyes út, örüljenek és legyenek hálásak. Épp úgy mint minden, ez is csak kegyelem, nem saját érdem.
Például képzeljétek, vannak, akik életükben nem hallottak a tisztaságról, pedig keresztények, hovatovább, katolikusok!
Szóval legelőször is egyezzünk meg abban, hogy óriási szerencse, ha valaki belátással tudja járni a tisztaság így is rögös útját és ne nehezítsük a többiek szívét azzal, hogy magas lóról beszélünk a témáról. Másodszor viszont ne hátráljunk meg, ha ki kell állnunk a szüzesség értéke mellett, érveljünk és védjük meg álláspontunkat, kedvesen, de határozottan, alázattal. Beszéljünk egymással kendőzetlenül a tisztaság szép és nehéz oldaláról is. Gondoljunk arra, hogy valaki lehet, hogy tőlünk hall először a témáról, vagy a mi tanúságtételünk szilárdítja meg a döntésben.
Kedves ismeretlen fiú! Sajnálom, hogy nem tudsz ezekről a dolgokról beszélgetni a barátaiddal, mert tapasztalatból tudom, hogy mint minden nehézségben, a tisztaság kérdésében is nagy támasz lehet pár barát, akikkel egy cipőben jársz. Ennek a kérdésnek a megvitatása, „sorstársakkal” való találkozás, tapasztalatcsere, egymás támogatása nagyon sokat segít. Tudd, hogy nem vagy egyedül! Vannak olyan közösségek, közegek, ahol erről a témáról fesztelenül, tabuk nélkül lehet beszélgetni.
Jézus útján járni nem könnyű, de legalább nem kell egyedül csinálnunk.
Tehát, ha teheted, keress fel egy ifit, egy plébániai közösséget, vagy csak egy barátot, akiről tudod, hogy tényleg a barátod, nem nevet ki, nem néz rád furán, komolyan vesz, megért – és öntsd ki neki a szívedet.
Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk elkésve. „Idén leszek 20 éves és még szűz vagyok…” – írod.
Pedig a szüzesség elvesztése nem verseny és nem érdem, bármit is mondjon a világ.
Ha azért nem fekszel le valakivel, mert anyukád azt mondja, ne tedd, az nem jó. Ennek a szüleinken kívüli, saját döntésnek kell lennie, amit a Jóisten mellett hozunk, abból a hitből, hogy tudjuk, a mi érdekünk, ha nem hamarkodjuk el ezt az egyébként igen fontos, a világ által lezüllesztett részét és minőségét az emberi kapcsolódásnak.
Szülőként példát mutathatunk, elültethetünk gondolatokat, értékeket adhatunk tovább és bízhatunk benne, hogy az elvetett magok szárba szökkennek Isten segítségével a gyermekeink életében.
Kényszeríteni semmit, a szüzesség megtartását főleg nem lehet, teljesen kontraproduktív és még jogunk sincs hozzá.
Ehhez a döntéshez nagy belátás kell, elköteleződés és persze lemondás. Lemondás, ami később ezerszeresen fog megtérülni a házasságainkban. Ez egy befektetés. Hosszútávú befektetés.
Bár nem az én tanácsomat kérted, kedves idegen, de szeretnélek biztosítani a szolidaritásomról. Nem tudom, mennyire vagy vallásos, mennyi rossz tapasztalatod volt, van a kereszténységgel kapcsolatban vagy, hogy hogyan kommunikálta feléd az édesanyád a hit és a tisztaság témáit, de egészen biztos, hogy ha túlzásba is esett, rosszul fejezte ki magát vagy akár szigorú volt – akkor is a jószándék vezette. Beszélj vele, ha tudsz és nyitott rá, mondd el a kétségeidet neki! Persze ez egy igen kényes téma, amit nem mindenki tud, szeret megbeszélni a szüleivel, de egy próbát megérhet.
Ha gondolod, imádkozz erről a kétségedről a Jóistenhez, Ő segít letisztázni az érzéseidet, motivációidat, meghallgat és mindig számíthatsz az együttérzésére.
Ha nem is vagy kimondottan vallásos, nem gyakorlod a hitedet, ezt az egyet mégis próbáld ki, kérlek, és ne félj, nem tudod elrontani, mert
„akármilyen lanyhán imádkozzék is valaki, Isten mindig nagyon sokra becsüli azt, hogy mégis imádkozik.”
Esetleg járd körbe jobban azt, hogy Isten miért hívja az embereket a tisztaságra, keress benne logikát, kapaszkodót, hogy tudd, mennyi előnnyel jár ez a nehéz, de kifizetődő döntés.
Láss mögé, ne hidd, hogy ez prűdségből fakad, megrögzöttség, régi, elavult szabály, mert nem az.
De tudom, mert nekem is az segített, hogy lefordítottam magamnak, megfogalmaztam, hogy ez miért lesz jó nekem, miért szeretném így csinálni az életemet. Azaz mindenkinek más az útja a megértéshez és ahhoz, hogy a motivációi letisztuljanak. Megéri ezen gondolkozni.
Azt mondod, „nem visz rá a lélek”, hogy az édesanyád háta mögött csinálj ilyet. Olyan szép kifejezés ez.
Mit gondolsz, az anyukádnak való megfelelésen túl visszatarthat a saját lelkiismereted is?
Az nem jó, ha szenvedsz, és az édesanyád véleménye korlátoz, de az sem, ha esetleg csak rá vetíted ki a kétségeidet.
Nem az anyukádnak kell megfelelned, de nem hiszem, hogy azzal, hogyha lefeküdnél valakivel, – csak, hogy megtedd, kipróbáld, ne lógj ki a sorból, ne maradj le, – valójában boldog lennél.
Egyrészt egyelőre, amíg nem tudsz az anyukáddal szembeni megfelelési kényszeredből engedni – ami nagyon nehéz, tudom – addig így is, úgy is bűntudatot éreznél, ami nem helyes. Másrészt – bár ebben persze nem lehetek biztos, de lehet, hogy az édesanyád rosszallása nélkül is megbánnád, hogy nem vártál. Ráadásul mind a két esetben elrontaná az élményt a lelkifurdalás. Pedig Isten a szexualitást ajándékba adta nekünk – a házasságba – , szóval azt szeretné, hogy nekünk ez jó legyen. Vagyis nem éri meg kevesebbel beérni, mint amit ennek megélése a házasságon belül adhat az embereknek.
Nem vagy elkésve, nem a szüzességed határoz meg téged, nem kell senkinek megfelelned, csak hallgass a lelkiismeretedre, de tartsd szem előtt, hogy a szüzesség érték – egy érték, amit hitből fakadó belátás és döntés útján megvédhetsz és vissza is szerezhetsz – lelki értelemben. Mert tudod, elég nagy mázlink van:
Isten kegyelme nagyobb minden vétkünknél.
A megbocsátás és újrakezdés ajándéka a miénk – éljünk a lehetőséggel, de vigyázzunk, soha ne éljünk vissza vele.
hirdetés
