Megdöbbentő volt olvasni a kommenteket Charlie Kirk lelövésének híre után. Gúny, cinikus megjegyzések, viccelődés – a sok részvétnyilvánítás mellett sajnos számos ilyen reakcióval is találkoztam. Miért kulcsfontosságú embernek maradni ma, a szétfeszítő társadalmi ellentétek korában? Mit jelent szeretni az ellenségeinket? Miért emberi minimum a tisztelet, akkor is, ha nem vagy keresztény? Véleménycikk.
„Nem volt igazi konzervatív, akkor megmentette volna a jó Istene.” „Legfényesebb nap az évben.” „Oppácska, Bayert nem tervezi valaki? Állnám a skulót” (azaz lőszert – a szerk.).
Ezeket a mondatokat – és sok más ehhez hasonlót – arra a hírre reagálva kommentelték, hogy lelőtték a 31 éves Charlie Kirk-öt, az Egyesült Államok egyik legismertebb keresztény konzervatív aktivistáját.
Kirk két gyermekes apa és férj volt, de még ha egyedülálló lett volna is: egy emberről van szó, akit ugyanúgy megilletne a tisztelet, akinek ugyanúgy joga van élni, mint bárki másnak. Nem számít, hogy valakivel egyeznek-e a politikai nézeteid. Nem számít, hogy egyetértesz-e vele vagy sem. Nem számít, hogy keresztény vagy ateista, hetero vagy meleg, fehér vagy fekete, nő vagy férfi, gyerek vagy idős: a tisztelet alapvető kellene legyen mindenki felé.
hirdetésMások halálán, ráadásul ilyen tragikus halálán viccelődni, gúnyolódni azt gondolom, hogy az emberi viselkedés egyik legaljasabb formája.
Online persze sokan hangosabbnak, erősebbnek mutatják magukat, miközben lehet, hogy szemtől szemben meg sem mernének szólalni. De ez senkit nem ment fel a szavai súlya alól. A gyűlölködés mára elképesztő méreteket öltött. Sok tényező lehet a háttérben, többen között az, hogy a politikai polarizáltság egyre szélsőségesebb. Ha valaki nem a saját táborunkba tartozik, azt lehet ócsárolni, lejáratni… vagy éppen a halálát kívánni?! Hol van ennek a határa? A másik tényező, azt gondolom, az emberek hatalmas frusztrációja a saját életük kapcsán, a tönkrement kapcsolatok, a mentális problémák, az elmagányosodás, a kilátástalanság miatt, és még sorolhatjuk napestig. De nyilvánvaló, hogy ez sem ment fel senkit az alól, hogyan beszél másokkal, illetve másokról.
Jézus azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Luk 6,27-28) Pontosan tudjuk, hogy ez mennyire nehéz néha. Azt könnyű szeretni, aki velünk egyetért, aki minket szeret, aki nem veszélyezteti a saját világképünket. De aki az ellenségünk, a rosszakarónk, aki bántott minket vagy a szeretteinket, azt nagyon nehéz szeretni, Isten Szentlelke nélkül nem is lehetnénk képesek rá. De Vele igen.
Azonban még csak kereszténynek sem kell ahhoz, hogy a tiszteletet megadd másoknak.
Mondhatod, hogy nem hiszel Istenben, de valószínűleg te sem akarod, hogy olyan világban éljünk, ahol a veled egyet nem értők megvernek, leköpnek az utcán vagy éppen meg akarnak ölni.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint: „Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.” Nem olyan hatalmas kérés ez. Épp annyi, amennyit te is elvárnál másoktól veled szemben.
Ha nem vagyunk éberek az olyan jelenségekre, mint Charlie Kirk lelövése és az utána következő gúnyolódó kommentáradat, akkor nagyon nagy bajban van a világ. Ha nem állunk meg egy percre egy ilyen esemény után – amire egyébként az Európai Parlament nem volt hajlandó – akkor sajnos egyre több ilyen esemény várható, és az erkölcsi züllést saját szemünkkel kell végignézzük.
Ha még nem is tudjuk szeretni az ellenségeinket…Ha még nem tudjuk tisztelni a versenytársainkat…Ha nem ugyanarra a pártra szavazunk vagy nem ugyanabban hiszünk…Maradjunk emberek!
hirdetés
