Sokan úgy gondoljuk, hogy hivatásunk keresése egyfajta vizsga: ha rosszul döntünk, elrontjuk az egész életünket. Ez a kép azonban hamis. Isten akarata nem kényszerpálya, hanem szeretetteljes meghívás az életre, ahol hibázhatunk, tanulhatunk, újrakezdhetünk. Hivatásunk gyökere nem más, mint a vele való személyes kapcsolat, amelyben napról napra növekedhetünk és kibontakozhatunk – írja Kardos Csongor ferences szerzetes a 777-en megjelenő blogjában.
Amikor hivatásunkat keressük, Isten akaratát is kutatjuk, hiszen személyes hivatásunk ebben gyökerezik. Ugyanakkor gyakran esünk abba a hibába, hogy Isten akaratát úgy képzeljük el, mint amit egy külső, felettünk álló hatalom ránk kényszerít, és aminek következtében elveszítjük függetlenségünket, „kötött pályára” kerül az életünk. Ráadásul attól is szorongunk, hogy elhibázzuk annak felismerését, mit is akar tőlünk Isten, rosszul választunk, és ezzel elrontjuk az életünket.
Emögött az a hamis elképzelés húzódik meg, hogy Isten elrejti előlünk azt az utat, amit nekünk szán, nem tárja fel egyértelműen, hanem nekünk kell kitalálni. Vagy sikerül, vagy nem.
Érdemes elmélyítenünk magunkban, hogy Isten olyan Isten, aki mindig feltárja magát, aki mindig meghív, aki mindig életet ad. Nem játszik velünk Squid Game-et, hogy vajon túléljük-e az életünket; nem olyan rideg hatalom, aki a háttérből irányít és büntet, ha elrontunk valamit. Isten gyengéd és segítőkész, aki tisztel és partnerként tekint ránk. Velünk együtt akarja „kitalálni” az életünket, nem tőlünk függetlenül.
hirdetésNem kényszerít ránk semmit, ami ellentétes lenne természetünkkel, adottságainkkal.
Isten akarata nem kényszerpálya, hanem sokkal inkább egy tér, nyitottság, ahová belépve újra meg újra dönthetek a szeretet mellett, ahol kibontakozhatok, növekedhetek.
Ennek megfelelően hivatásom is olyan valóság, ami számomra a növekedés útja. Az Istennel való személyes kapcsolatomban gyökerezik, tulajdonképpen nem más, mint ennek a személyes kapcsolatnak a megélése, életre, tettekre váltása.
Amikor hivatásunkat keressük, fontos először ennek a bizalomnak az elmélyítése Istennel kapcsolatban. Annak megtapasztalása, hogy Isten szenvedélyes, egyben gyengéd szerető, aki irgalmas is velünk. Mivel nem vagyunk tökéletesek, szabad hibáznunk. De mindig van lehetőségünk korrigálni, csak nyitottnak és alázatosnak kell maradnunk ezekben a helyzetekben is.
Ha keresed Isten akaratát, és ezen belül hivatásodat, először is keresd életedben Isten jelenlétét, a vele való kapcsolatot (ezért olyan fontos az imádság). Bízz benne, hogy Ő mindig az életre hív, mindig önmagát ajándékozza, Nem kívülről és felülről irányít és parancsol, hanem veled jár az úton.
Arra hív, hogy életed teljesebb legyen, és a vele való úton te is egyre inkább önmagát ajándékozni tudó emberré válj.
Fr. Kardos Csongor OFM
hirdetés
