Botond, a fiatal mentős, minden műszakban apró, kézzel írt üzenetekkel lep meg kollégákat és betegeket, hogy egy kis örömöt csempésszen a kórházak mindennapjaiba – még akkor is, amikor 24 órán át dolgozik. Egy egyszerű, de nagyon kedves gesztus, ami számunkra is példa lehet!
Elém került egy szívmelengető Facebook-poszt, amelyben egy fiatal mentősről, Botondról ír egy budapesti kórházban dolgozó kollégája. Annyira ritkák az ilyen szeretetteljes posztok, hogy egyből megakadt rajta a szemem. A kórházban dolgozó hölgy arról ír, hogy Botond otthon kedves üzeneteket ír és egy kis fiolába teszi őket, majd szétosztja a kórház orvosai, ápolói, betegei között.
Mindezt azokon a napokon is megteszi, amikor 24 órás szolgálatot végez – hatalmas mosollyal, szeretettel.
El tudom képzelni, milyen sokat jelent egy fárasztó, megterhelő munkanap során egy ápolónak vagy egy orvosnak, amikor kap egy ilyen üvegcsét, benne Botond kézírásos üzenetével. A posztot író Melinda ezt húzta: „A nap fénypontja? Amikor belépsz a kórházba!”
Az intenzív osztályon dolgozó nő a bejegyzésében kifejti, hogyan kapta meg az üzenetet: „Az év egyik legforróbb éjszakájának előestéjén, a szokásosnál is intenzívebb az osztályon a feladat: extra fürdetés, sűrűbb itatás. A folyóson a ventilátorok kattogása hallatszik, ahogy megpróbálja elviselhetővé varázsolni a levegőt. Közben újabb mentő érkezik, egy csodálatos OMSZ csapat, szokásos rutin betegátvétel. (…) Elköszönés előtt előkerül egy pici zacskó: Válasszatok! Egy kapszulát húztunk ki a zacskóból, közben az OMSZ kollégánknak fülig ér a szája, egy igazi mosolyalbum. Közben azt meséli, üzeneteket ír kollégáknak, betegeknek, hogy egy boldog pillanatot vigyen az emberek életébe, egy mosolyt, egy igaz emberi gesztust. Ebben a műszakjában is rengeteg embert tett és tesz boldoggá Botond. Mindenki ismeri azt a szólást: Milyen más lenne a világ ha az ember élete sokán csak egy embert tenne boldoggá. Botond egy 24 órás szolgálatban, el tudjátok képzelni, mennyit ?! És ha hazatér ismét időt áldoz rá, hogy a zacskóba mindig legyen és nehogy ne maradjon egy kapszulába zárt üzenet egy embertársának.”
Olyan jó, hogy vannak még ilyen emberek! Miközben folyamatosan a rossz híreket, a nehéz körülményeket halljuk a hazai egészségügyről, ki vagyunk éhezve az ehhez hasonló jó példákra, emberi gesztusokra, amik megmutatják, hogy van még remény.
Isten áldja meg Botondot, és minden egészségügyben dolgozót!