A mesterséges intelligencia által generált pornó azt ígéri, hogy kielégíti minden szexuális vágyunkat, de csak tovább növeli a szomjúságot és közben rombolja a lelket. Egy mélyen elgondolkodtató és határozott írás Timothy Pickavance-től, aki a Biola Egyetem Teológiai Iskolájának professzora.
A mesterséges intelligencia (MI) forradalma már javában zajlik. Az élvonalban előre láthatóan a mesterséges intelligencia segítségével előállított pornográfia van. Az MI-vel előállított pornó még csak a kezdet kezdetén jár, de elterjedtsége, népszerűsége és fejlesztése robbanásszerűen növekszik. Keresztényként el kell gondolkodnunk azon, hogy ez hová vezethet.
Ebben a szakaszban a „közönséges” pornográfia összes problémája az MI-pornóra is vonatkozik.
Támadja az Istenhez való hasonlatosságunkat azáltal, hogy megsérti az emberek autonómiáját, használati tárgyként kezeli őket,
illetve szégyennek és bűntudatnak teszi ki őket.
hirdetésA leginkább általában azok a lányok és nők, valamint hírességek sérülnek, akiket a mesterséges intelligencia segítségével „levetkőztetnek” és az arcukat „deepfake” pornókba teszik. (Kép-, hang- és videofelvételek készítése valósak alapján. Ezek tudnak ábrázolni valós embereket, vagy valós emberek hangját úgy, hogy olyan dolgokat tesznek és mondanak, amiket valójában nem tettek és nem mondtak. – A szerk.) Már nem kell ahhoz lefilmezni valakit, hogy a bosszúpornó megaláztatásának kitegyék: az MI bárkit akaratlanul pornószínésszé változtathat olyan szimulációkban, amelyek mindig elérhetőek és soha nem törölhetők.
Eközben néhány vállalat, például az OpenAI azt állítja, hogy az „etikus” pornóhoz vezető út a generatív mesterséges intelligencián keresztül vezet. Ha minden pornó így készülne, akkor szerintük senkinek sem esne bántódása a készítés során. Vagyis a pornófelhasználók emberi áldozatok nélkül kaphatnák meg, amit akarnak.
Az MI-pornó csábítása nyilvánvalóvá teszi azt a mechanizmust, amely a pornográfiát olyan pusztítóvá teszi, akár mesterséges intelligenciával generált, akár nem. Fogyasztása a tizedik parancsolat megsértését táplálja: „Ne kívánd” (2Mózes 20,17).
A sóvárgás elutasítja az isteni rendet egy saját magunk által teremtett fantáziavilág javára. Ily módon a sóvárgás a büszkeség és a saját vágyaink közötti kölcsönhatás. „A gőg egyszerűen a változhatatlan jótól [vagyis Istentől] való elfordulás, a sóvárgás pedig egy mulandó jó felé fordul” – írja Aquinói Tamás A gonoszról című művében. „Egy bűnt ez a két elfordulás alkot … mivel minden bűn elfordulás a megváltoztathatatlan jótól és elfordulás egy mulandó jó felé”.
Az általunk áhított világ egy „fantasztikus, hibátlan világ”. Ez a vonzereje.
A római gyülekezethez írt levelében Pál a törvény, a bűn, a kísértés és a Krisztusban való szabadság összefüggéseiről ír. Levele közepén azt írja: „Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg! A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot.” (Róm 7,7-8) Pálnak a Róma 7-ben a „mindenféle kívánságról” szóló megjegyzése kulcsfontosságú. A sóvárgást nem lehet megfékezni. Ez egy méreg, amelynek egy cseppje is megmérgezi az egész kutat.
Amikor olyan látszólag jóindulatú dolgok után sóvárgunk, mint a másik háza, a másik közösségimédia-követői, a másik autója, nyaralása vagy telefonja, akkor meghívjuk a sóvárgást, hogy az életünk más területeit is beborítsa.
Ez különösen igaz, ha a szexualitás területéről van szó. A fantáziavilágok nagyon könnyen elárasztják a szexualitásunk határait. Nem számít, milyen szexuális fantáziád van – szól a hazugság – a pornó képes teljesíteni. Az MI pornó pedig csak még inkább az egyéni hajlamokra szabja ezt a fantáziát. A valós életünk egyre szürkébbnek kezd látszani, nemcsak azért, mert fantáziáink mellett elhalványul, hanem azért is, mert egyre távolabb kerül tőlünk. Ezáltal sóvárgó szívünk és elménk fantáziavilága még csábítóbbá válik a valóságoshoz képest. És így folytatódik az ördögi kör.
A fantáziavilág végső soron a bálványimádás világa, ahol a bálványok, amelyeket az ember imád, a saját szexuális vágyai. Ahogy Pál mondja a Kolossé levélben, a sóvárgás bálványimádás (3,5). Amit valaki imád, az alakítja az egész életét. Az első parancsolat – „Ne legyen más istened rajtam kívül!” – átfolyik a másik kilencbe.
A megoldás a hála.
Egy fantázia lakójának lenni annyi, mint elutasítani Istent és teremtését egy általunk teremtett világért. A hála elutasítja ezt a fantáziát és helyette Istenre figyel. A hálás szívet, amikor megnevezi, amit kapott, a szeretet arra ösztönzi, hogy megvallja múltbeli hálátlanságát, és újból Isten felé forduljon.
Hálásnak kell lennünk Istennek az életünkért, kapcsolatainkért és közösségeinkért, a lehetőségekért és veszélyekért, a kötelezettségekért és korlátokért, a mindennapi élet és a rendkívüli tapasztalatok nagy és kis ajándékaiért. A hálát a Szentlélek is felélesztheti bennünk. Így Vele egyesülve elkezdhetjük szexualitásunkat nem a testi vágyaink homályán, hanem az evangélium lencséjén keresztül látni.
A pornó azt ígéri, hogy kielégíti felszínes vágyainkat. De valójában cserbenhagy minket.
Szomjasabbak maradunk, mint valaha. Isten szeretete viszont ellenkező értelemben fantasztikus. Lehet, hogy pillanatnyilag nem kapjuk meg, amit akarunk, de örökre garantáltan megkapjuk, amire a legmélyebben szükségünk van. Sőt, sokkal többet kapunk, mint amit kérni vagy elképzelni tudunk.
Forrás: Christianity Today
Fordította: Szilágyi Anna
