XIV. Leó pápa első megszólalása nem a szavak erejével, hanem a Lélek hangjával érintette meg a hívek szívét. Sokan várták, hogy milyen eredménnyel zárul a Konklávé. Végül a 4. szavazással eldőlt, ki kormányozza a Katolikus Egyházat, csütörtök este 18 óra 10 perckor felszállt a várva várt fehér füst. Az új egyházfő, Robert Francis Prevost, aki XIV. Leó néven lép trónra. A Szentatya Jézus Krisztus szavaival köszöntötte a Szent Péter téren lévőket és mindazokat, akik valamilyen formában követték az új pápa első megjelenését. Alább Nagy Péter János felvidéki plébános gondolatit olvashatjátok XIV. Leó pápáról.
„A Hang, amelyben remélünk”
„Az Egyház egyfajta titokban születik újjá. Az idő az, ami igazol vagy leleplez.” (Joseph Ratzinger)
XIV. Leó pápa kilépett a Szent Péter-bazilika erkélyére, és megszólalt. Nem hangosan, nem feltűnően. És mégis — sokak szívében megmozdult valami.
hirdetés„Békesség veletek.”
Aki hittel figyel, nem elsősorban szavakat keres, hanem hangot. Azt a hangot, amelyben a Lélek zeng, amely nem harsány, de ismerős. Mert az Üdvözítő mondja:
„Az én juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem” (Jn 10,27).
A hang – több mint beszéd. Jel. Titok. Iránymutatás. Egy olyan hang, amely nem magára, hanem a forrásra mutat. És ha valóban a Jó Pásztor hangja szólal meg benne, akkor a szív nem vitatkozik, hanem figyel.
Nem címkéz, hanem imádkozik.
Még nem tudjuk, milyen pápa lesz ő. De azt már tudhatjuk: az Egyház nem tervekből él, hanem titokból. A hit logikája nem számokban és statisztikában mérhető, hanem a hűség annak fokmérője. XVI. Benedek pápa egy interjúkötetben így fogalmaz:
„Az Egyház egyfajta titokban születik újjá. Az idő az, ami igazol vagy leleplez.”
Ez a mondat óv meg bennünket a gyors ítélettől és az olcsó lelkesedéstől is. Mert az Egyházat nem lehet mélységeiben megérteni, csak szeretni és hálával szolgálni. És nem lehet birtokolni — csak követni azt, aki vezeti:
a Jó Pásztort. Mert az Egyház az Úré.
Nem személyi kultuszra van most szükség, hanem csendes figyelemre. Nem véleményekre, hanem imádságra. Mert a pásztor akkor jó, ha nem önmagát, hanem Krisztust teszi láthatóvá.
Az új pápa megszólalt.
Most rajtunk a sor: halljuk-e benne a Jó Pásztort?
És ha igen – követjük-e Őt?
Nagy Péter János
gútai plébános
