A Magyarországi Református Egyház Rálátás című podcast-sorozatában a fiatalok közötti bántalmazásról is beszélgettek. A podcast célja ledönteni a generációk közötti gátakat, a felnőtteknek rálátást biztosítani a fiatalok helyzetére, mentális állapotára, lelkivilágára. Ahogy Ablonczy Áron, a podcast házigazdája mondta: „az a vágyunk, hogy rálátást nyerjünk a fiatalokat érintő fontos kérdésekre, és közben azt is hisszük, hogy Istennek is van rálátása ezekre a témákra, sőt válaszai is.”
„A mai témánk egy nagyon nehéz téma, a bántalmazás. Hogyan ismerjük fel, ha valakit online zaklatnak vagy az osztályában történik ez? Hogy reagálhatunk rá? Mi az, amit ne mondjunk egy ilyen helyzetben egy fiatalnak? Mit tegyünk, akkor amikor esetleg ő saját magát bántalmazza? Erre keresünk szakmai és evangéliumi válaszokat is egyben” – vezette fel a témát Ablonczy Áron.
Az adás vendége Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány alapítója, gyermekjogi aktivista és Csomós József, a Tirek Ifjúsági Misszió vezetője, lelkész, édesapa volt.
„Nemrég volt a hírekben az, hogy volt egy nyolcadikos lány, aki hipót ivott azért, mert olyan sokat zaklatták az osztályban, hogy ezt már nem tudta elviselni és ezt a módot választotta. Szintén pár napja volt a hírekben az, hogy
a kiskorúak közel 50 százaléka szenvedett el sértegetéseket online.
A szülők egyik legnagyobb aggodalma a gyermekükkel kapcsolatban az, hogy honnan tudom, hogy őt most bántalmazzák vagy nem bántalmazzák, szól-e róla vagy nem szól róla. Miért van még mindig zaklatás? Miért van az, hogy ez nem szűnik meg? Mit akarnak elérni azok, akik zaklatnak?” – indította a súlyos témát boncolgató beszélgetést a házigazda.
Csomós József lelkész úgy fogalmazott: „Rögtön az első dolog, ami eszembe jutott – és ezt nem csak fiatalokkal foglalkozó szakemberként, hanem édesapaként mondom, – hogy akkor, amikor történik valami ilyen az ember életében, az első reakció az, hogy bezárok – én magam is. Én azt látom, – főleg a tinik életében, akikkel mi foglalkozunk, dolgozunk, de a saját gyerekeimnél is – ha eleve van egy beszélgetős, jó kapcsolat, még ott is megtörténik ez a behúzódás, hogy talán nem kommunikálok róla. Ott meg, ahol egyáltalán nincs kapcsolat, azt látom, nagyon nehéz elvárni, hogy majd pont azt fogja velem a tinédzserem először megosztani – akire amúgy évek óta nem vagyok kíváncsi, nem megyek be a szobájába, nem nézek vele közösen videót –, hogy bántották.
Azt látom, hogy ahol a szülő-gyerek kapcsolatban kommunikálunk, beszélgetünk, ahol közünk van egymáshoz, még ott is nehéz. De azt gondolom – és ez saját példa is, – hogy ha szeretem, meg ismerem a gyerekemet, megvan a kapcsolat, akkor az eltérő mintázat azért feltűnik. Olyan, mint amikor bujkál a gyerekemben a láz: valahogy érzékelhetően nyomasztja valami feszültség. Azt gondolom, hogy első körben valami nagyon erős, jó kapcsolatot kell próbálni kialakítani, ahol ezekről is lehet beszélni, mint minden másról is” – fejtette ki a lelkész.
Gyurkó Szilvia, gyermekjogi aktivista a gyermekbántalmazás más aspektusaira is felhívta a figyelmet. „Nagyon remélem, hogy jobban van az a kislány, aki megpróbált véget vetni az életének. Ez egy nagyon nehéz helyzet lehet, amikor egy gyerek azt gondolja, hogy senki nem tud neki segíteni, senkinek nem tudja elmondani, és ilyen módon próbál véget vetni valaminek, ami elviselhetetlen. És szerintem mindig, amikor ilyen hírek vannak, akkor nagyon fontos azt kiemelni – azon túl, hogy mennyire sajnáljuk és reméljük, hogy jól van –, hogy
mennyire fontos lett volna az, hogy ekörül a kislány körül legyenek olyan felnőttek, akik igazán tudnak figyelni rá. Ezek az ügyek legalább annyira szólnak nekünk, akik a gyerek körül vannak, mint azokról a gyerekekről, akikkel ez megtörténik,
Ezek után az ügyek után, ha valamit kell tennünk, akkor leginkább az, hogy nagyon alaposan utánanézünk, hogy, hogy maradhatott egy gyerek ennyire magára azokkal a történetekkel, amik ott voltak. Mert az tévhit, hogy a bántalmazás egyik pillanatról a másikra történik. Mindegyiknek van előzménye, mindegyik történetben azt látjuk, hogy ott van a félrenézés, az á, majd megoldja, ne vedd annyira komolyan, miért nem érted a viccet, miért kell ezt ennyire magadra venni, nem igaz, hogy nem tudod megvédeni magad – típusú mondatok. Meg a minden gyerekkel megtörténik ez, majd megoldják maguk – típusú reakciók, amik aztán előidézik azt, hogy a helyzet egyre durvább és durvább, és a végén már tényleg azt gondolja az, aki benne van, hogy nincs belőle kiút. Ez egy klasszikus mintázat, hogy gondolkodom azon, hogy mit lehetne tenni, hogy tud kijönni a helyzetből, de ha nem osztom meg mással, akkor hiába tűnik úgy, hogy nagyon sokat gondolkodom rajta, valójában csak azokat a gondolatokat pörgetem, amik a saját fejemben vannak, ami nem minden esetben segít. Úgyhogy ezért nagyon fontos lenne ebben a helyzetben, hogy kortársak, fiatalok, felnőttek ott legyenek. (…)
Amit kérdeztél is, hogy miért csinál valaki ilyet, szerintem ez közösségekről szól, nem csak áldozatokról, bántalmazásokról, ez egy egész közösségnek az ökoszisztémájáról, a klímájáról, az egymáshoz való kapcsolódásokról szól. Ezt mindig fontosnak tartom elmondani, hogy senki nem jókedvéből hülye, hogy értsük, hogy egy közösségben valakiből miért válik bántalmazó. Nagyon fontos annak a megértése, hogy egy közösség dinamikája miért alakul ki úgy, hogy amögé zárnak össze, aki bántja a másikat. Különbség van megértés és elfogadás között, különbség van aközött, hogy mit tolerálok és hol húzom meg a határokat, de azt nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen gyerek sem jókedvéből hülye.
Igenis dolgom van azokkal a gyerekekkel, akik bántalmazóvá válnak, meg azokkal a gyerekekkel, akik félrenézők és passzívak ezekben a helyzetekben, mert nélkülük nem fogok tudni segíteni annak a gyereknek sem, aki áldozattá válik
– fogalmazott Gyurkó Szilvia.
„Nem tudom, te ezt, hogy tapasztalod – folytatta a lelkész úr – de én azt látom, hogy – mégiscsak sorsod Borsod, én Miskolcról jövök, ahol rendszerint azért látjuk, hogy az országos átlaghoz képest is mondjuk mi van. Most csak elkezdtem a fejemben pörgetni a neveket meg az arcokat, az első 5-6 gyerek, aki eszembe jutott, úgy lett bántalmazó, hogy maga is bántalmazott volt. Nagyon nehéz, tudom, hogy nem ilyen egyszerű ennek a mintázata, de annyira egyetértek azzal, amit mondtál. (…) Hogy alapvetően rendszerszinten termeljük ki azokat a helyzeteket, ahol valójában nem nagyon van más alternatíva, mint azzá válni. (…) És én nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy valójában
miközben jogilag meg tudom nevezni, hogy ki az áldozat és ki az elkövető, de az én evangéliumi lelkületem azt mutatja, hogy valójában ott két áldozat van.
Nem tudom emlékeztek-e erre, a hírekben volt a havasi lakótelepen leszúrt srác. Én az elkövetőt is ismerem, mert a nagyfiamnak volt az évfolyamtársa a gimiben, meg az áldozatot is ismerem, ő meg a nagylányomnak volt a sulis társa. És miközben valaki meghalt, valaki megölte, én ott két áldozatot láttam, két tönkrement családot láttam. Én azért is nagyon szeretem amit te csinálsz, meg ti csináltok – és valójában az egyház is ezt próbálhatná megcsinálni, – hogy az áldozat meg az elkövető felé ugyanazzal a krisztusi szeretettel forduljunk. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jogi következmények, nem azt jelenti, hogy nincsen ennek egy nyilvánossági tere, hogy soha ilyen többé ne történjen. De én az elhallgató közeget tartom egy nagyon érdekes szegmensnek ebben a történetben. Hogy
egy tízfős csapatból kilencen nézik azt, hogy a tizedik valakit piszkál, mert nem akar ugyanúgy céltáblává válni.
És ez egyértelműen a közegről szól, vagy a felnőtt jelenlétről vagy az össztársadalmi hangokról” – mondta ki az édesapa.
Hogy ismerhetjük fel a bántalmazás jeleit? Tudnak a gyerekek konfliktust kezelni? Jó, ha a szülő közbeavatkozik? Melyik az ember életében a legagresszívabb életszakasz? Mit tanácsolhatnak a szülők ezekben a helyzetekben? Egy pedagógus mit tehet a gyerekekért? Mi az evangélium üzenete a magányos fiatalok felé? Kontrollt ad az önsértés? Az online bántalmazás radikálisabb, mint a fizikális? – ilyen és ehhez hasonló súlyos kérdésekre keresték a válaszokat a résztvevők.
A teljes beszélgetést itt hallgathatjátok meg:
hirdetés
