Meg nem hallott hangok – háborús helyzetben élő nők konferenciája Libanonban – címmel jelent meg egy tudósítás a reformatus.hu-n Berecz Júlia tollából, aki a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatal Külügyi Osztályának vezetőjeként részt vett az április elejei konferencián. A 777-nek lehetősége nyílt kérdezni Júliát a Libanonban tapasztaltakról, a konferencia hasznosságáról, a keresztényi lét békeorientáltságáról, kárpátaljai testvéreink segítéséről.
Milyen téma keretében, kiknek a részvételével szervezték ezt a konferenciát?
A Református Egyházak Világközösségének európai regionális tanácsával, illetve a Magyarországi Református Egyház egyik közel-keleti testvéregyházával, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinattal közösen szerveztük ezt a konferenciát. A magyar reformátusságot is érinti sajnos – Kárpátalja révén – az ukrajnai háború és így a háború tapasztalata egy olyan közös felületté vált a közel-keleti protestáns testvéreinkkel, ami az apropóját adta ennek a konferenciának. Ez egy kifejezetten a nőkre irányuló konferencia volt, melynek címe – Meg nem hallott hangok, a nők kitartó bizonyságtétele háborús helyzetben volt. Kizárólag nők vettek részt rajta Libanonból, Szíriából, Kárpátaljáról és a Kárpát-medencéből, illetve Észak-Írországból.
Mi volt a résztvevők célkitűzése, Ön szerint sikerrel zárták a konferenciát?
Elsődleges célja a kapcsolatépítés volt, hogy
hirdetésazok a nők, akik háborús országban – lehet, hogy nem a harcok élvonalában, de mégis egyfajta frontvonalon – kell helytálljanak, felüdülést, bátorítást és közösséget kapjanak.
Azt hiszem, hogy ezt a célt maximálisan elérte a konferencia, mert valódi testvéri közösség formálódott régiókon átívelően, hölgyek asszonyok között. Ezen felül a konferencia címében is szereplő sokszor meg nem hallott hang közös keresése is célja volt a találkozásnak.
Ez mit takart?
Hogy mi az a hang, bizonyságtétel, fájdalom – és egyaránt reménység -, ami ezeknek a nőkben munkál, formálódik miközben a mindennapjaikat élik. Akár Kárpátalja vagy a Közel-Keleti konfliktus kapcsán is találkozunk azzal, hogy a háború sajátosságai miatt a keresztény közösségekben is nagyon nagy feladat hárul a nőkre. Hiszen ilyen helyzetekben a férfiak sokszor nem tudják továbbvinni azokat a vállalásaikat, amikért békeidőben hagyományosan övék a felelősség, így pedig sokszor a „férfiasabb” feladatokat is a nőknek kell ellátniuk, a családokban és a gyülekezetek életében is. Nagy lelki és sokszor fizikai teher is nyomja ezeknek a nőknek a vállát, ugyanakkor egyházakon belül és kívül is sokszor könnyen elfeledkezünk erről, természetesnek vesszük mindazt, amivel ők szembe kell nézzenek és amit ők vállalnak családjuk és közösségeik megmaradása érdekében.
Ahogy említette, minket Kárpátalja révén érint égetően a háború kérdése. A Magyarországi Református Egyház mennyire tart szoros kapcsolatot a kárpátaljai magyarsággal?
A kárpát-medencei magyar református közösség egészét magában foglaló Magyar Református Egyház egy szoros testvéri közösség, aminek meghatározó része a kárpátaljai reformátusság is. Ez a testvéri közösség azt is jelenti, hogy
aktív kapcsolatban vagyunk, értesülünk a kárpátaljaiak terheiről és örömeiről is egyaránt.
A magyarországi és az egész Kárpát-medencei református közösség is igyekszik különböző módokon segíteni őket.
A segítségnyújtás miben ölt testet?
A Magyarországi Református Egyház „központilag” összehangoltan és egyéni gyülekezeti együttműködéseken keresztül is segíti a kárpátaljai református közösséget, fizikai és lelki szükségleteiben egyaránt. Igyekszünk segíteni a diakóniai szolgálatukat is, a Magyar Református Szeretetszolgálat is aktív Kárpátalján. Amit a külföldi kapcsolatainkon keresztül megtapasztalunk még emellett – és ezért nagyon hálásak vagyunk, – hogy az elmúlt három évben a nemzetközi partnereink, tehát a Magyarországi Református Egyház külföldi testvéregyházai és partnerszervezetei is kiemelt figyelemmel vannak Ukrajna és benne Kárpátalja felé. Nagyon sokan látogattak el oda 2022 februárja óta, és ezek a látogatások azért is fontosak, mert így a kárpátaljai testvéreink érezhetik, hogy nincsenek egyedül, nem felejtkeztek el róluk. Mellettük állnak nem csupán a magyarországi vagy kárpát-medencei magyar reformátusok, hanem a világ távolabbi pontjain is – Európában, de azon túl, Amerikától Koreáig – vannak olyan keresztény és református közösségek, akik aktívan támogatják őket, imádkoznak értük, anyagi támogatást nyújtanak nekik, személyesen meglátogatják őket.
Mi volt Ön számára a legmeghatározóbb gondolat a konferencián, amit hazahozott magával?
Keresztényként meggyőződésünk, hogy Isten Úr a legnehezebb helyzetekben is. Megrázó azonban mindig, amikor olyan embereknek beszélnek ennek a valóságáról és igazságáról, akiknek a miénkénél sokkal nehezebb helyzetekkel kell szembenézzenek.
Alázatra indító és egyúttal magával ragadó volt az az erő, ami a sokszor talán leggyengébbnek tartott nők bizonyságtételéből áradt, akik kitartóan igyekeznek a hitükben megállni a háború terhei közepette is.
Másrészt, számomra mindig igazán felemelő megtapasztalni és látni azt, hogy az evangéliumból merítve, a fájdalmakat sem elrejtve, de mégis hitünk reménységére nézve, abban meggyökerezve formálódik közösség emberek között. A részese lenni ennek mindig olyan ajándék, amit nehéz szavakkal kifejezni. Ezen a konferencián ez megvalósulhatott! Ott, kint Libanonban libanoniak, szíriaiak, közel-keleti örmények, észak-írek, magyarok, kárpátaljaiak együtt tudtak szembenézni azzal a nem könnyű helyzettel, amiben vannak és mégis meríteni abból a jó hírből, egyedüli reménységből, ami a kereszténység alapja.
Milyen volt most Libanonba utazni, volt Önökben félelem?
Hosszú ideig nem is voltunk biztosak abban, hogy meg tudjuk tartani ezt a konferenciát. Maga az ötlet is onnan indult, hogy Najla Kassab, testvéregyházunk, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat lelkésznője, aki a Református Egyházak Világközösségének az elnöke is, – a tervek szerint – tavaly novemberben Kárpátaljára utazott volna, hogy részt vegyen egy női konferencián, de a közel-keleti helyzet miatt akkor a látogatását el kellett halasztanunk. Ez után indult el a gondolkozás arról, hogy hogyan lehetne mégis valamilyen formában megvalósítani a találkozót, de tulajdonképpen januárig bizonytalan volt, hogy erre egyáltalán sor kerülhet-e. Nem csupán az Európából érkező résztvevők utazása volt bizonytalan, hanem a Szíriából érkezők Libanonba való bejutása is az utolsó pillanatig kérdéses volt az ottani bizonytalan helyzet miatt. Mindannyiunkban volt természetesen valamennyi aggodalom az úttal kapcsolatban, hiszen amíg kint voltunk, akkor is folytak aktív harcok Libanon déli részén. Nagy ajándék azonban, hogy a helyzet értékelésével kapcsolatban nem maradtunk magunkra, hagyatkozhattunk a közel-keleti testvéreinkre, az ő tanácsaikra. Ők bátorítottak bennünket a kiutazásra, és minden tekintetben gondunkat viselték az érkezéstől az elutazásig. A találkozásnak pedig testvéregyházunk Bejrúttól kicsit távolabb, egy keresztény többségű településén található konferenciaközpontja adott helyet, ami messze fekszik a tényleges harcoktól.
Berecz Júlia első tudósítása a libanoni konferenciáról
„Meg nem hallott hangok: háborús helyzetben élő nők kitartó bizonyságtétele (The unheard voice: women’s persevering witness in war) címmel tartott április 3–5. között konferenciát a Református Egyházak Világközösségének Európai Területi Tanácsa a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinattal és a Magyarországi Református Egyházzal együttműködésben. A háromnapos libanoni rendezvényen a helyieken kívül szíriai, kárpátaljai és más Kárpát-medencei magyar református, illetve ír vendégek találkoztak. A Magyarországi Református Egyházat Berecz Júlia, a Zsinati Hivatal Külügyi Osztályának vezetője képviselte. Beszámoló a konferencia első napjáról.
Fájdalmas történelmi tapasztalataink, minden reményünk és várakozásunk ellenére a háború világszerte, de a hozzánk közelebbi európai és közel-keleti régióban is olyan valóság, amely továbbra is tömegek, így keresztyén testvéreinek sokaságának életét határozza meg. Az immár három éve tartó ukrajnai harcok és a 2023 őszén kiújult közel-keleti konfliktus hatására a Református Egyházak Világközösségének Európai Területi Tanácsa (REV Európa) a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinattal (National Evangelical Synod of Syria and Lebanon, NESSL) és a Magyarországi Református Egyházzal közösen szervezett konferenciát, amelynek fókuszában a háborús helyzetben élő keresztyének tanúságtétele áll. A NESSL Libanon egy csendes, többségében keresztyének lakta hegyi településen, Dhour Choueirben rendezte meg a találkozót, ahol a résztvevők a megbékélésről és a reménységről osztják meg egyéni és közösségi tapasztalataikat, gondolataikat egymással.
A konferencia sajátos megközelítéssel vizsgálja a háború és a keresztyén bizonyságtétel kérdéseit:
a közösségeinkben sokszor talán elfelejtett nőknek szeretne biztonságos teret adni a tapasztalatok megosztására, az egymással való találkozásra és az Isten előtti elcsendesülés jelentette lelki felüdülésre és megerősödésre.
Azoknak a nőknek, akik háborús helyzetben is központi szerepet töltenek be a közösségükben és sokszor a háború következményeinek a csendes elhordozói.
A konferencia első napján Najla Kassab, a NESSL lelkésze és a REV elnöke szolgált igei áhítattal, amelyben a 2Kor 5,16–21 alapján a megbékélés krisztusi útjáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a megbékélés Istenről bizonyságot tevő követeivé válni sokszor fájdalmas és nehéz feladat a háború sújtotta társadalmakban élő keresztyének számára, de mégis ez a valódi megbékélés egyedüli útja – Krisztus nyomdokaiban.
Az igei tanítást Martina Wasserloos-Strunk, a REV Európa német elnökének előadása egészítette ki, aki saját családi örökségéről beszélt, illetve Dietrich Bonhoeffer és Dorothee Sölle német teológusok gondolatait osztotta meg a résztvevőkkel arról, hogy mit jelent egy háborúban hitvalló keresztyénként helytállni.
Az előadásokat követően a jelenlévőknek lehetőségük volt arra, hogy megbeszéljék egymással saját nehézségeiket és a másokkal való megbékéléssel kapcsolatos meglátásaikat.”
Így összegezte az osztályvezető a konferencián elhangzottakat, tapasztaltakat.
A református.hu-n a konferencia második feléről is megjelent egy beszámoló A fájdalom és a reménység hangjai címmel, ezt itt olvashatják el: A fájdalom és a reménység hangjai – Reformatus.hu
