Nagyszombat csendje nem csupán a gyász, hanem a remény csöndje is. Ferenc pápa és Rónaszéki János atya gondolatai arra hívnak bennünket, hogy ne meneküljünk tovább a belső csönd elől, hanem találkozzunk önmagunkkal, és ezen keresztül Istennel. A Szent Háromnap középső, legcsendesebb napja mélységes üzenetet hordoz: a sír csendje nem az üresség, hanem az újjászületés előtti pillanat nyugalma.
Szent Háromnap Ferenc pápával
Rónaszéki János atya elmélkedése 777 – 2025. Húsvét
NAGYSZOMBAT
hirdetésA csend fontos dolog az életünkben, mégis gyakran menekülünk előle. Zenehallgatással és a közösségi média folyamatos hatásaival életünk minden egyes perce megtelik zajjal. Így a csönd valami hiányként kezd megjelenni az életünkben. Olyan dolognak tartjuk, ami fölösleges és időpazarlás. Menekülünk a csend elől, de valójában nem is csend elől menekülünk, hanem saját magunkkal való találkozástól.
A csend ugyanis arra késztet, hogy szembenézzek önmagammal, bűneimmel, árnyoldalammal, és kérdéseket tegyek fel saját életemmel kapcsoltban.
,,A csend egy kicsit megijeszt bennünket, mert arra kér, hogy lépjünk be önmagunkba, és találkozzunk énünk legigazibb részével. (…) A szív mélysége a csenddel növekszik, olyan csenddel, amely nem némaság, hanem amely teret enged a bölcs körültekintésnek, az elgondolkodásnak és a Szentléleknek. Néha félünk a csend pillanataitól, de nem szabad félnünk tőlük! A csend nagyon jót tesz nekünk! A szívünkre gyakorolt jótékony hatása pedig meggyógyítja a nyelvünket, a szavainkat és főleg a döntéseinket.” (Ferenc pápa)
Nagyszombat a csend napja. A keresztáldozat után mélységes csend és sötétség jellemzi Krisztus sírban fekvésének órait, amely kifejezi, hogy Ő nem csupán a felszínen vállal velünk sorsközösséget, hanem belép legmélyebb valóságunkba, belső világunk sokat titkolt és szégyellt zugaiba (bűneinkbe, függőségeinkbe), ahová soha senkit nem merünk beengedni. Ő viszont belép oda, megtapasztalja mélységünket, hogy feltámadásakor beragyoghassa mindezt megváltásának fényével.
A csendben önmagunkkal találkozunk, és ez a találkozás megnyitja az utat Isten felé. A csend átalakít és megváltoztat minket, és megújítja az Istennel való kapcsolatunkat. Rádöbbent arra, hogy Isten szeretete megelőz minket, ami azt is jelent, hogy a Vele való kommunikációban, az imádságban nem mi, hanem Ő a kezdeményező.
Ő akar elsőként megszólítani engem, és meg akar ajándékozni Önmagával.
Éppen ezért a csönd az imádság új tereit nyitja meg az életemben, melyet Ferenc pápa így fogalmaz meg: „A bizalomteljes imádság az Isten felé tegezve kitáruló szív válasza, amelyben elhallgat minden szó, hogy csendben hallhatóvá váljék az Úr édes hangja.” (Ferenc pápa)
A Isten előtt töltött csendben önmagam lehetek, és mindent megoszthatok az Úrral, ami csak a szívem mélyén van:
,,Az imádkozás nem unalmas dolog! Az imádság találkozás, találkozás az Úrral: szép ez! És amikor imádkozol, ne félj Jézus elé vinni mindazt, ami a belső világodban zajlik: szeretetedet, félelmeidet, problémáidat, várakozásaidat, emlékeidet, reményeidet, mindent, még a bűneidet is! Ő mindent megért! Az imádság az életről szóló párbeszéd, az imádság élet.” (Ferenc pápa)
Nagyszombat arra hív, hogy a szívem csöndjében rátaláljak Istenre, aki maga az Irgalom, és aki sosem fárad bele a megbocsátásba. Nincs olyan része életünknek, melyet ne tudna megérteni, és melyet nem oszthatnánk meg Vele. Ő az, aki a legmélyebben ismer minket, és egész valónkat megváltotta halála és feltámadása által, megadva ezzel életünk igazi értelmét és távlatát. Csak arra vár, hogy felismerjük méltóságunkat és megváltottságunkat, és szabadon beengedjük őt életünkbe.
,,Testvéreim és nővéreim, a mi reménységünket Jézusnak hívják. Ő belépett bűneink sírjába, eljutott a legtávolabbi pontra, ahová elveszettségünkben jutottunk, végigjárta félelmeink kusza ösvényeit, hordozta legnagyobb terheink súlyát, a halál legsötétebb mélységeiből életre keltett bennünket, és gyászunkat tánccá változtatta. Krisztussal ünnepeljük a húsvétot! Ő él, és még ma is itt jár köztünk, átalakít és felszabadít bennünket! Vele a gonosznak nincs többé hatalma, a kudarc nem akadályozhat meg az újrakezdésben, a halál átjáróvá válik egy új élet kezdetéhez. Mert Jézussal, a Feltámadottal nincs örökké tartó éjszaka, és még a legsűrűbb sötétségben is felragyog a hajnalcsillag.” (Ferenc pápa)
