Hozzám hasonlóan sok fiataltól távol állhat a rózsafüzér első hallásra. Az imamód, melyet nagyszüleink kedvelnek és ösztönzik rá gyermekeiket, unokáikat, könnyen tűnhet régimódinak és unalmasnak. Én is így éreztem sokáig, s hogy mi változott, arról igykeztem írni a következő sorokban.
Ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy: Te figyelj, Letti, egy nap a rózsafüzérről fogsz cikket írni a 777-re – valószínűleg kacagtam volna egy hatalmasat. Hogy én, a rózsafűzérről? Még viccnek is rossz. Életem egyik legrosszabb imaélményei közé tartozott, amikor egy túra után, étlen-szomjan, fáradtan és nyűgösen végigmondatták velem a rózsafüzért. Lehettem, vagy 14 éves, és akkoriban az Istennel való kapcsolódásom kimerült a gitáros énekekben esetleg néha, nagy ritkán előkaptam a Bibliát, de egyéb energiát nem fordítottam a hitem megélésére. Akkor egy rossz emlék miatt elkönyveltem, hogy én bizony soha többet nem imádkozom a rózsafüzért, hiszen unalmas, amúgy sem értem, csak az időseknek való, én még fiatalt nem láttam imádkozni ezt az imát.
Évekig nem hallottam ezután a rózsafüzérről, senki nem erőltette rám, én pedig magamtól nem imádkoztam, néha hallottam, ahogyan a templomban a nénik a mise előtt mondják, de különösebb közöm nem volt hozzá. Mikor felköltöztem Budapestre, egyszerre két személyen keresztül csalogatott közelebb az Isten az ima felé. Egy kedves barátnőm sokat mesélt nekem a rózsafüzér erejéről, akkoriban kezdte ő is imádkozni, láttam is rajta, hogy mennyire kiegyensúlyozottá tette az életét, néha még talán kedvet is kaptam volna hozzá, hogy imádkozzak én is, azonban a szándék csak szándék maradt, a gyakorlatba nem sikerült átültetnem. A másik személy pedig a párom volt, mikor megismerkedtünk többször említette, hogy ők az otthoni közösségben gyakran imádkozzák a rózsafüzért, amely az élete részévé vált, de tőlem ez a merevnek hitt imamód még mindig túl távol ált ahhoz, hogy belekezdjek.
Az Isten azonban nem adta fel, így történt az is, hogy egy véletlennek nem mondható találkozást követően, életem második rózsafüzérét az autópályán 110-zel száguldva „mondtam el”,
részleteznem sem kell, fogalmam sem volt arról, hogy mit mondjak, hogyan imádkozzam, inkább csak hallgattam csendben.
hirdetésŐszinte leszek, hosszú ideig nem értettem, mégis hogy lehet az, hogy valaki a tízes évei végén járjon, egyszerre legyen fiatalos, éljen mozgalmas életet és imádkozza a rózsafüzért. Bennem ez a kettő sokáig teljes ellentmondásban állt egymással.
Ahogyan nőttem fel azonban egyre közelebb kerültek hozzám a kötött, repetitív imamódok, egy ideje már elkezdtem a Jézus-ima mondását csotkin, azonban a rózsafüzér nem akaródzott megszületni bennem.
Ha belegondolok, az elmúlt fél évben pedig több alkalommal is próbált a Jóisten a Szűzanya imádságához közel hozni, gondolok itt többek között arra, hogy egy barátnőmtől a születésnapomra kaptam egy rózsafüzért, de
történt olyan is, hogy egy nehéz helyzet idején azt álmodtam, hogy a rózsafüzért mondom, holott nem is tudtam, hogy kell imádkozni.
A változás egy esős keddi napon történt nem is olyan régen. A nagyböjt elején jártunk, éppen elkezdődött a Fiat40-es lelkigyakorlat. A lemondásokat és extra vállalásokat még nem szokta meg a testem, mondhatni kifejezetten ellenemre voltak. Ennek következtében nyűgös és feszült voltam, aznap délelőtt szinte mindenkivel, aki az utamba került, összevesztem, emiatt pedig csalódott voltam, hiszen pont a böjtben nem ennek kellett volna történnie. Mikor már a páromba is sikerült belekötnöm és feszültségeket generálni kettőnk között, teljesen elkeseredtem, egyedül éreztem magamat a problémáimmal. Ekkor jutott eszembe a rózsafüzér.
Talán a Gondviselésnek köszönhetően, szeptemberben felhoztam Pestre a nagymamámtól kapott olvasót. Elkezdtem hát imádkozni, szinte észre sem vettem ahogyan elröpült azt idő.
A napom onnantól kezdve 180 fokos fordulatot vett, az imában közel éreztem magamhoz mindazokhoz, akikkel délelőtt összevesztem és sikerült a konfliktusokat rendezni.
A rózsafüzérnek ereje van, ha valamit, ezt az utóbbi időben megtanultam. Pár hete igyekszem a napjaim részévé tenni az imát, tanulgatni a titkokat, s a Szűzanya kérése szerint a Szeretetláng-fohásszal mondani. Azt fontos viszont tudatosítani, hogy a rózsafüzér nem egy kártya, amit előkapok, ha éppen problémám van. Nekem rengeteget segít jelenleg elmélyültebbé tenni az imámat, és sokkal közelebb kerültem általa az Úrhoz az imaidőim során.
Még régebben a kifogásom a monotonitás mellett gyakran a hosszúsága volt, hisz nekem a rohanásban nincs ilyenekre időm. Pedig van, az egyetemre sétálva, a buszon, amíg lemegyek a boltba, mind- mind alkamak arra, hogy imádkozzak. A rózsafüzér ebben nagyon nagy ajándék, hiszen szinte bármilyen tevekénység közben tudom végezni. Az imádság valóban kegyelem és átsegít a nehéz pillanatokban, a rózsafüzér pedig nem csak egy idősek által használt eszköz, amivel riogatni lehet a fiatalokat.
