Belső megújulás nagyböjtben – de hogyan?

Világos Miklós atya a Zarándok YouTube-csatornán arról beszélt, az alamizsna, az imádság és a böjt akkor válnak igazán értékessé, ha nem a külsőségekre és az emberek elismerésére törekszünk, hanem Isten előtt tesszük ezeket őszinte, alázatos szívvel. A napi kihívás keretében arra hív minket, hogy felismerjük és elengedjük azt, ami elválaszt bennünket Istentől.

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Mt 6,1-6)

„Hamvazószerdán különös üzenete van ezeknek a szavaknak, mert ekkor kezdjük a nagyböjtöt, s arra próbálunk ráhangolódni, aki bennünket megváltott. Ebben az igében egyből megmutatkozik, hogy az ember természete mennyire küzd az Isten ellen és mennyire küzd saját magáért. Ha akarjuk, ha nem, emberi természetünk szerint egyfajta gőg és önzés mindannyiunkban van, és ha nem vigyázunk, elhatalmasodhat az életünkben – lassan, fokozatosan.

„Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók..” Itt a zsidóság rossz szokására hívja fel a figyelmet Jézus, ezen keresztül próbál meg bennünket megtanítani arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

„Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók..” – kezdődik az evangélium harmadik szakasza. Az volt a szokás a zsidóknál, hogy úgy viselkedtek, amikor böjtöltek, hogy biztosan észrevegye rajtuk mindenki, hogy ők mennyire szenvednek a böjtöléstől. Nem az volt nekik a lényeg, hogy önmagukat megtisztítva közelebb jussanak Istenhez, hanem, hogy lássák az emberek, hogy ők mennyire jók.

hirdetés

Egy lelkigyakorlat során hallottam egy történetet, amely egy szovjet színészről szól. Az előadás címe, amelyben szerepelnie kellett, ez volt: Krisztus frakkban. Ennek a színésznek az volt a dolga, hogy az orosz egyházat megszégyenítő színdarabban felmenjen a színpadra – frakkban, keménykalapban –, felnyissa az evangéliumot és onnan elolvassa a nyolc boldogságot. A színész fel is ment és el is kezdte olvasni ezt az igeszakaszt, de

az Isten kegyelme a legváratlanabb pillanatban fordította meg a színész szívét.

Miután felolvasta a nyolc boldogságot, nem játszotta tovább a szerepét, nem mocskolta tovább a hitet, a papokat, az Istenben hívőket, ahogy az neki le volt korábban írva a szövegkönyvben, hanem orosz szokás szerint keresztet vetett magára, majd becsukta a Szentírást és lassan lesétált a színpadról. Ez a színész, noha nyilvánosan tette, nem az embereknek cselekedett, hanem Istennek mutatta meg a hitét – az Ő erejével, jóságával és a Szentlélekkel eltelve. Megmutatta, hogy az Isten nagyobb az istentelenségnél. Minden valószínűség szerint ki is végezték őt, hiszen ez abban az időben egyáltalán nem volt ritka.

Elmélkedésünk végén egy kihívást szeretnék nektek ajánlani. Az első, hogy vegyetek részt a szentmisén és a hamvazkodás szertartásában. De aki ezt nem tudja megtenni, annak ajánlok egy másik megoldást: vegyetek a kezetekbe egy papírt, találjátok meg magatokban azt az egy dolgot, amiről úgy érzitek, hogy ebben az időszakban leginkább elszakít titeket Istentől – legyen az egy tulajdonság, egy szokás vagy egy bűn – írjátok le erre a papírra! Aztán egy tányér felett óvatosan égessétek el, majd azzal a hamuval, ami a papírból keletkezett, ti magatok rajzoljatok egy keresztet a homlokotokra, és ezt hagyjátok is rajta egész nap, hogy emlékeztessen benneteket is, valahányszor tükörbe néztek, és másokat is emlékeztessen, hogy van min változtatni.

Ez a 7 hét, amely előttünk áll, nem lesz hiábavaló, hanem ajándék lesz Istentől a változásra.”