Ma ünnepeljük Aquinói Szent Tamás emléknapját, aki amellett, hogy domonkos-rendi szerzetes volt, egyben a középkor legnagyobb filozófusa és teológusa is egyben. Nagy hatással volt rá Arisztotelész, akinek műveiből gyakran merített. Aquinói Szent Tamás az embert a test és a lélek viszonya alapján határozza meg. De mi hogyan határozzuk meg magunkat? A testünk vagy a lelkünk fontosabb számunkra?
Aquinói Szent Tamás megállapította, hogy az ember, mint minden valóság Isten teremtménye. Mivel testből és lélekből áll az ember, ezért teljes mértékben megfelel Isten szándékának. A lélek fontosságát hangsúlyozza a testünkkel összefüggésben, mivel a test lélek nélkül semmi nem volna, a kettő kéz a kézben jár.
Ép testben ép lélek, de vajon kap-e akkora figyelmet a lelkünk, mint a testünk?
Fordítunk-e energiát és türelmet a lélek ápolására, karbantartására? Vagy csak a konditerem zsúfoltságában, a futópadot koptatva a testünk minél inkább szebbé, izmosabbá tevése foglalkoztat minket?
Tegyük fel őszintén a kérdést, a testünk vagy a lelkünk ,,képernyőideje” nagyobb az életünkben? A reggelente testünkkel eltöltött idő, az autóban sminkelő hölgyek, a jobbnál jobb parfümök, az új ruhák, cipők sokaságában eltűnni, elveszni látszik a lényeg, a lélek. Amit azért kaptunk az Istentől, hogy teljes legyen az ember.
Ő csak teljeset és tökéletest alkotott.
Mi viszont oly sokszor csak egy részét tartjuk fontosnak abból az ajándékból, amit életnek hívnak, amit embernek neveznek. Mert ez a világ, ami sokszor káosznak tűnik, elveszi a fókuszt a lényegről. Leegyszerűsítik az igazságot, többféle igazságról beszélnek nekünk, azt sugallja a világ, hogy mindenkinek igaza van. Legyetek résen, legyünk résen ilyenkor. Igazság csakis egy van, Jézus. Ne dőljünk be a körülöttünk levő káosznak, ne hajszoljuk a sikert, pénzt, hatalmat! Jusson eszünkbe, mit mond Jézus:
„Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16,26)
Isten annak az egységnek a teremtője, amelyet embernek nevezünk, vallja Aquinói Szent Tamás, aki azt is mondja, hogy a testnek úgy kell viszonyulni a lélekhez, mint matériának a formához. Nincs külön-külön, csak együtt van. Mi keresztények, hiszünk abban, hogy a testünk ugyan halandó, de a lelkünk nem. Ezért nem szabad félnünk!
„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” (Mt 18,28)
„Mivel az emberi lélek szellemi természet, önmagában képes létezni, és ezért halhatatlan” – írja Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae című művében. Mi keresztények hisszük és valljuk ezt, de olyan sokszor elfelejtjük. Mert jön valami csábító, ami a testnek hívogató, a léleknek pedig lehangoló. Mert amikor engedünk ezeknek a testi gyönyöröknek és kényeztetéseknek, akkor nem törődünk az emberi lényünk legfontosabb részével, a lélekkel.
Nem beszélve embertársainkról, akiknek egy-egy kedves szóval, köszönéssel, kérdéssel, odafigyeléssel tudjuk a lelkét megsimogatni, kicsit megolajozni. Kizökkenteni őket abból a kis felgyorsult világunk káoszából, és ilyen apró, látszólag nem nagy dologgal pedig meg tudjuk nyitni szívüket és lelküket a valóságra, boldogságra. Mert a lelküket szólítjuk meg akkor, amikor a hogylétük felől érdeklődünk, vagy csak annyit kérdezünk tőlük, hogy milyen napjuk van.
Ha pedig nyitott szívvel és lélekkel hallgatjuk meg a válaszát, akkor lehet, hogy máris sokkal többet tettünk érte és az ő boldogságáért, mint azt gondolnánk.
Aquinói Szent Tamás azt írja, hogy a lélek Isten közvetlen alkotása. Istentől kaptuk végső célunkat, ezért törekedjünk a lelki adományokra. Tegyük első helyre a lelkünket és mások lelkét. A konditermek, plázák, gyorséttermek, és ehhez hasonló csalfa dolgok helyett fordítsuk figyelmünket és energiánkat a lelki táplálékok felé. Szerezzünk be minél többet a lelki adományokból, adjunk belőle másoknak is, emeljünk fel vele elesetteket és szegényeket!
„Mivel a lélek maga is szellemi, képes az igazságot felismerni és a legfőbb jó után vágyódni, ami nem más, mint Isten.” (Aquinói Szent Tamás)