A házasságban könnyű megszokni a másik társaságát, és természetesnek venni, hogy az életünk része. De sokat jelent, ha mégis figyelünk arra, hogy a házastársunk értékesnek, szeretettnek érezze magát otthon. Íme 5 nagyon egyszerű mondat, amelyeket a saját tapasztalatom szerint nem lehet elégszer mondani egymásnak.
Köszönöm!
Az egyik legfontosabb mondat. Könnyű beleesni abba a hibába, hogy természetesnek vesszük, ha a férjünk/feleségünk tesz értünk valamit, vagy ha elvégzi a szokásos házimunkát, elintéz valamit. De ilyenkor a hála kifejezése rengeteget tud adni a másiknak, és azt érezheti, hogy nem láthatatlan, amit tesz, hanem értékeljük. Ugyanígy megköszönhetjük a másiknak csupán azt, hogy van, hogy él – minden teljesítmény nélkül.
Hogy vagy?
Ez egy olyan kérdés, amelyet ismerősöknek, akikkel összefutunk, gyakran felteszünk, de talán a házastársunkat elfelejtjük megkérdezni. Persze csak akkor van értelme, ha nem egy udvariassági formula, hanem valóban érdekel, hogy milyen volt a párom napja, mi zajlik benne mostanában. Ha minden nap csak 20 percet leülünk egymással szemben – telefonok és tabletek nélkül – beszélgetni, az már nagyon sokat ad a kapcsolathoz. Nem beszélve a heti randikról, amikor elmegyünk otthonról, hogy minőségi időt töltsünk a másikkal.
Bocsáss meg!
Egy konfliktushelyzet után általában nagyon nehéz bocsánatot kérni, főleg mert jellemzően mindkét fél azt érzi, hogy neki van igaza, és valójában a másik nem érti meg őt. Ahogy a Bibliában olvassuk: „Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21-22) Szóval nem, nincs olyan, hogy egy helyzetben Jézus azt mondaná: á nem, neked nem szükséges megbocsánatod. Ez a folyamatos kontrollelengedés, lemondás a saját igazunkról teszi lehetővé azt, hogy a szívünkben ne legyen helye a keserűségnek, csak a szeretetnek.
Miben segíthetek?
Szintén egy gyakran elfelejtett mondat a házasságban, pedig mennyire fontos! Jellemző helyzet, hogy munka után fáradtan esünk haza és már csak arra vágyunk, hogy kikapcsoljunk, de lehet, hogy a társunk éppen csak egy kis segítségre vágyik, hogy ne érezze egyedül magát. Gondoljunk csak a kisgyerekükkel otthon maradó édesanyákra, akiknek a férj segítsége aranyat ér. Persze fordítva is megtörténhet, hogy a férjnek van szüksége segítségre, még akkor is, ha ezt az igényt a férfiak sok esetben nehezebben fejezik ki. A lényeg: vegyünk észre a sajátunkon túl a másik igényeit is!
Szeretlek!
Van egy kis történet, amit Pál Feri is rendszeresen elmond az előadásaiban:
„A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyuka érdeklődik:
-Te szeretsz engem?
– Persze.
– Csak mert sosem mondod.
– Egyszer mondtam, majd ha változik, szólok.”
Viccesnek vicces, de a helyzet az, hogy nagyon is szükségünk van rá, hogy minél többször elmondjuk a társunknak, hogy szeretjük. Nem azért, mert ne tudná, hanem mert ezt jó hallani: erőt, lendületet, önbizalmat, motivációt ad. A szeretet tényleg üzemanyag. Ne sajnáljuk kifejezni újra és újra! Ha a Bibliát olvassuk, Isten is folyamatosan mondogatja nekünk, hogy szeretlek.
+1 Imádkozzunk együtt?
Fontos, hogy mindenkinek meglegyen a külön töltött ideje az Istennel, a belső szobájában. De a közös ima is rengeteget számít! Nemcsak a Jézussal való kapcsolatunkat erősíti meg, hanem a házasságot is. Az egyik legmélyebb, legintimebb lehetőség, amikor beengedjük egymást az imáinkba, hogy hallhassuk, mi rejlik a másik szívében. Azt gondolom, hogy annak is hatalmas ereje van, ha a problémáinkat Isten elé visszük, és az emberi erőlködést elengedve Tőle várjuk a megoldást.
hirdetés
