Megrendítő hallani azokról a fiatalokról, akik javítóintézetben vannak, és többnyire olyan hátrányos helyzetű családban élnek, ahol egyszerűen nem látnak más mintát. Keleti Gáborral, a Dorkász budapesti területi igazgatójával beszélgettünk arról, mit lehet tenni a megelőzésért, hogyan lehet Isten felé vezetni a bent lévő fiúkat, és milyen pozitív változásokat látott eddig. Az interjú végén önkénteskedési lehetőségekre is kitértünk, hiszen keresztényként az egyik fő küldetésünk, hogy felkaroljuk a legelesettebbeket.
Hogyan kell elképzelni a börtönmissziót? A Dorkász kimondottan fiatalok felé szolgál, javítóintézetben. De mi a különbség?
Mindkét helyen be vannak zárva az emberek, tehát gyakorlatilag elzárt világ. A mi missziónk valóban javítóintézetekben zajlik, és két része van. Az egyik az, hogy az evangéliumot bevisszük, és elmondjuk, hogy Jézus meghalt érted, ezzel a jó hírrel megyünk oda, és ezen keresztül érünk el változást. A másik az, amikor valami olyan dolgot csinálunk, ami a bent élő fiúk fejlődéséhez hozzájárul, ide tartozik a művészetterápia, zeneterápia, bátorítás, egyéni és csoportos beszélgetések. Ez egy nem direkt evangelizálás, de ez is misszió, azért is, mert a benne résztvevők ingyen csinálják, nem ez a munkájuk. Van egy harmadik lehetőség, a Mécses Szeretetszolgálat, akik pedig leveleznek rabokkal a börtönben. Ilyenkor nincsen fizikai kontakt, nem is ismerik egymást személyesen, de levél útján mégis sikerül bátorítani a börtönben lévőket, az evangéliumot megosztani, tehát egy kis külvilágot becsempészni a börtön falai közé.
A lényeg, hogy aki bent van, azzal elkezdünk egy olyan munkát, hogy amikor majd szabadul, ne kerüljön vissza. Arra motiváljuk, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, a saját mikro- és makrokörnyezetének. Nyilván keresztényként a nagyobb és fontosabb célunk az, hogy az adott ember megtérjen, és amikor meghal, akkor a mennybe kerüljön. A börtönből nem mindenki kerül ki, a javítóintézetből azért legtöbbször ki szoktak kerülni a srácok, de ott is
fontos, hogy ne kerüljenek vissza, és hogy tudjanak normális életet élni.
Ehhez kell az evangélium is, meg kell az összes többi személyiségfejlesztés, ami segít nekik ebben.
Ha egy fiatal ítéletéről van szó, a bűncselekmény súlyossága dönti el, hogy börtönbe vagy javítóintézetbe küldik?
A fiatalok elsősorban javítóintézetbe kerülnek. Merthogy ez általában az előzetes letartóztatás, itt várják a tárgyalást és az ítéletet. (Olyan ítélet is van, amikor nem csupán az előzetesben, hanem az ítéletként is a javítóba kerülnek. – A szerk.) De ez már beleszámít nekik az ítéletbe, tehát ha mondjuk két évet töltenek el a javítóban, akkor ennyivel kevesebbet kell leülniük majd a börtönben. A 12-18 éves korosztály a fiatalkorúak börtönébe megy, a nagykorúak pedig a börtönbe.
Jellemzően milyen háttérből jönnek ezek a fiatalok? Sejtem, hogy nagyon nehéz családi körülmények vannak általában.
Igen, ez a gyakori. De egyébként nagyon érdekes, mert van, aki jó háttérből jön. Pont múltkor hallottam egy sztorit egy olyan srácról, akinek jól menő orvos az apja, és amikor becsukták a fiát, akkor eljött három ügyvéddel, hogy mindenképpen házi őrizetben lehessen a gyerek. De ez nem volt annyira jó ötlet, mert mikor megkapta az ítéletet, be kellett vonulnia a börtönbe, miközben ha javítóban lett volna, akkor már szabadulhatott volna.
De azért a legtöbben nagyon hátrányos helyzetben élnek. Gyermekotthonban, csonka családban, és olyan is van, ahol apa, anya börtönben van. Igazából ezek a gyerekek ezt látják, nekik ez a normalitás. Azt látja a szüleitől, hogy ha én éhes vagyok, akkor bemegyek a boltba és ellopok egy csokit. Sok esetben ő nem tudja, hogy ezt bünteti a törvény, neki ez normális. Azt a mintát sosem látta, hogy ha éhes vagyok, akkor elmegyek dolgozni, keresek pénzt, abból veszek majd csokit.
Ha viszont ilyenek a körülmények, akkor mit tudtok csinálni, hogy utána ne kerüljenek vissza a javítóba?
Amiről eddig beszéltünk, az a benti misszió, de itt jön be a missziónak a másik része, hogy amikor kijön, akkor is tudjunk vele kapcsolatban maradni. Ott tudunk a legtöbbet tenni azért, hogy ne kerüljön vissza. Nyilván nem mindenkivel lehet kapcsolatban maradni, aki visszakerül abba a környezetbe. Nem biztos, hogy amit mi bent foglalkoztunk vele, meg fogja őt tartani. Persze, ha megtér, akkor azért jobbak az esélyek, de tény, hogy akkor is nagyon erős a családi kötelék.
Múltkor kérdeztem a javítóintézetes srácoktól, hogy ki az, aki nem kábítószerezett? Senki nem tette fel a kezét.
Az egyikük 13 éves. Kérdeztem tőle, hogy van az, hogy te már kábítószereztél? Mondta, hogy ő úgy nőtt fel, hogy a bátyja árulta a kábítószert, mindenki kábítószerezett a családban, és kitagadták volna, hogyha nem drogozik. Esélye nem volt kábítószer nélkül felnőni. Néha azt hisszük, hogy magának akarta a bajt, minek kellett ott lennie, de ez sokkal nehezebb valójában.
Fotó: Dreamstime.com
Igen, általában ez van a közgondolkodásban.
Igazából az esetek nagy részében nem az adott gyerek akarta így. Nyilván mondhatnánk, hogy de tudott volna nemet mondani. De ha én ott vagyok 13 évesen, egy csapat korombeli srác között, akik azért szeretnek, mert közülük való vagyok, és elmegyünk együtt rabolni, akkor nem fogom azt mondani, hogy nem megyek el velük, mert akkor kiközösítenek, nem fognak szeretni.
Ebben az életkorban ráadásul a valahova tartozás vágya nagyon meghatározó.
Igen, és hova menjen? Ha nincs más alternatívája, csak ez a csapat, vagy ez a család. Ha hazaviszek fizetés nélkül egy csokit a boltból, és apám büszke rám, akkor miért cselekednék legközelebb máshogy? Egy gyerek mindig azt akarja, hogy szeressék a szülei.
Mekkora nyitottság van azokban, akikkel kapcsolódtok a javítóintézetben, egy másfajta útra vagy szemléletmódra?
Látszólag van bennük nyitottság. Először azért, mert jön valaki kívülről, aki kedvesen viselkedik velük, mert azért ott elég durván bánik velük néhány nevelő. Úgyhogy emiatt van egy nyitottság bennük, ami jó esetben őszinte. De van olyan is, hogy azért teszik, mert ha jó jellemzést kapnak, akkor az enyhítő körülmény a bíróságon. Ugyanakkor van, aki egészen komolyan gondolja.
Volt olyan srác, aki a szabadulásakor elmondta, kezében a Bibliájával, hogy nagyon köszöni, mert más emberként megy most ki.
Nekünk az a fontos, hogy ugyanolyan szeretettel forduljunk mindenki felé, ugyanazt a magot elültessük, aztán bízzunk benne, hogy jó gyümölcsei lesznek.
Amikor bemész, és tartotok egy foglalkozást, ott mik történnek, miket csináltok?
Mi most két foglalkozást tartunk. Péntekenként van egy „csendes szoba” nevű alkalom, ami minden, csak nem csendes. (nevet) Általában beszélgetünk, kicsit próbáljuk őket bátorítani, meg tudatosítani bennük, hogy ők Isten szeretett gyermekei, nem pedig bűnözők. Igyekszünk felkelteni az érdeklődésüket Isten iránt. Zenélünk, viszek gitárt, és éneklek velük dicsőítődalokat, vagy amit épp ők szeretnének. Volt, aki megkérdezte, hogy „Valami cigányosat nem tud?”. Mondtam neki, hogy „nem tudok, de majd tanulok”. Az utóbbi időben elkezdtem bevinni társasjátékot is, hogy megnézzem, hogy milyenek a képességeik, mennyire tudnak figyelni.
A másik foglalkozás pedig konkrétan egy hitéleti alkalom, ahol az egyik önkéntesünk Bibliát tanulmányoz velük. Az már nem kötelező, hanem hogyha akarnak menni, és jó a magaviseletük, akkor mehetnek. Ez bent egy kiváltság. Ott már konkrétan a Bibliával foglalkoznak, bibliai történeteket dolgoznak fel. Nyilván, ha van kérdésük a srácoknak, akkor feltehetik.
Mesélsz egy-két sztorit, ami számodra megragadó volt? Amikor mondjuk bármilyen szinten láttál változást valamelyik srácon, vagy azt láttad, hogy bejut valami mag a szívébe.
Most hirtelen két ilyen jut eszembe. Az egyik, amikor egy srác eljutott oda, hogy hálát adott azért, hogy bent van, mert azt gondolta, hogy ha nem lenne bent, ő már nem élne. Kint drogozott, ment a csapattal, raboltak, satöbbi. Azt mondta, kint a drogok ölték volna meg, vagy belekeveredett volna valamibe. Nyilván ott bent nála is nagyon erős volt az elhatározás, hogy amikor szabadul, nem folytatja tovább, aztán reméljük, hogy sikerült is neki.
A másik egy cigány sráccal kapcsolatos történet. Ők ugye olyan kultúrából jönnek, ahol azért van istenhit, de jellemzően nincsenek megtérve. Az egyik sráccal eljutottunk odáig, hogy felismerte azt, hogy nem a cselekedetei miatt fogadja el őt gyermekeként Isten, hanem akkor, ha elfogadja Jézust mint megváltót. Rengeteg kérdése volt, és miután válaszolgattam neki, eljutott erre a felismerésre, ami nagyon nagy dolog.
Az utókövetés hogy zajlik? Gondolom, ez is önkéntes alapú.
Igen, és ez nálunk csak most fog elindulni. Most ott tartunk, hogy akik bent vannak, azokban kezdjük elültetni, hogy amikor szabadulnak, keressenek fel minket. Megadjuk az elérhetőségünket, mindent. Volt egy srác, akivel Messengeren elkezdtem beszélgetni, hogy találkozzunk. Illetve volt két vagy három srác, akik ránk írtak, hogy ha tudunk munkát, akkor őket érdekelné. Ezek legalább már kezdeti lépések. Illetve a javítóintézet mellett van egy ház, ami most üresen áll, szeretnénk felújítani, és ott egy félutas házat lehetne csinálni.
Ez mit jelent pontosan?
Ez azt jelenti, hogy aki szabadul, oda tudna jönni lakni. Lenne egy 24 órás felügyelet, és akkor ott el tudunk kezdeni vele építkezni az életében, segíteni, hogy menjen el dolgozni vagy tanulni. Így nem kerül vissza abba a környezetbe, ahonnan jön. Ez is segíthet.
Amikor mondjuk találkozol egy ilyen esettel, hogy valaki visszakerült a javítóba, az nem kiábrándító valahol? Nem kérdőjelezitek meg, hogy van-e értelme az egésznek?
Én ezelőtt hajléktalanokkal foglalkoztam, nappali melegedőt vezettem. Ott tanultam meg, hogy ez ne keserítsen el, mert egy hajléktalannál is, miután elkezdünk segíteni, lehet, hogy háromszor-négyszer kell ugyanoda eljutni, hogy egyszer csak túllendüljön és továbbmenjen. Itt is ez van, hogy elkezdjük a munkát, és lehet, hogy nem elsőre fog beérni. Lehet, hogy a harmadik szabadulásánál fog, és az is lehet, hogy soha nem fog, mindig börtönben lesz.
Mi az a tapasztalat, amit a hajléktalanokkal való munkádból esetleg áthozol ide, ami segíthet neked ebben a szolgálatban?
Azt, hogy csak annak tudunk segíteni, aki akarja, hogy segítsünk. Nehéz, amikor ott vagy, és kívülről látod, hogy csak egy kicsit kéne megtenni, és működne, de egyszerűen nem megy át vagy nem akarja a változást.
Például az egyik hajléktalannak volt targoncavezetői végzettsége, de elvesztette a bizonyítványát, és ha meglett volna, elmehetett volna ilyen munkába, ami egész sokat fizet. Segítettünk neki új igazolványt kiállítani, orvosi vizsgálatokat megszervezni. Nem kellett volna semmi mást tennie, csak bemennie egy orvoshoz meg a kormányhivatalba, de nem tette meg. Ebből is rájöttünk, hogy mi nem akarhatjuk nála jobban. Ugyanígy van a javítóval is: én nem akarhatom a srácnál jobban, hogy ne kerüljön vissza. Ezt ő fogja eldönteni. De
a mi feladatunk az, hogy aki viszont hagyja és akarja, amellett ott álljunk és segítsünk.
Milyen érdekes, hogy Jézus is milyen sokszor megkérdezi, hogy akarsz-e meggyógyulni?
Igen, ugyanez van minden változással, szabadulással is.
Ha valaki azt érzi, hogy Isten erre a missziós területre hívja, hogyan tud hozzátok csatlakozni?
Egyszerűen csak írjon nekünk, és akkor leülünk beszélgetni, hogy mit szeretne, mire van elhívása, és utána, ha úgy ítéljük meg, akkor bejön, megnézi. Aztán utána megint beszélgetünk, hogy erre gondolt-e, bírja-e lelkileg.
Igen, azért ez egy lelkileg megterhelő szolgálat lehet.
Igen. Főleg, hogy szinte gyerekekkel találkozunk, akiknek jó esetben otthon kéne legózniuk, a javítóban meg vigyázzba állnak, meg kérnek engedélyt elhaladni, vagy kimenni a vécére. Bármilyen korú és végzettségű ember jöhet hozzánk, bár azért egy 18 éves lánynak nem biztos, hogy javasolnám, hogy itt szolgáljon, mert hát korabeli fiúkról van szó, tele tesztoszteronnal.
Mennyire van rálátásod a felnőtt korosztályra, akik börtönben vannak? Van kapcsolatotok ilyen jellegű börtönmisszióval is?
Nekem egy nagyon kedves barátom a váci börtönnek a börtönlelkésze. Mielőtt a javítóba jöttem volna, oda mentem be először megnézni, hogy mit csinál, hogy néz ki ez az egész. Azért az más világ, meg ott nyilván nehezebb esetek is vannak, olyanok is, akik régóta bűnözők. Az is különbség, hogy a javítóintézetben nem tudják a srácok, hogy meddig vannak bent, és ebből fakadóan van egy megterhelő bizonytalanság, míg a börtönben általában pontosan tudják. A javítóintézetben nincs semmire garancia.
Az állami gondozásból is sokan kerülnek a javítóba, legalábbis ezt lehet hallani.
Igen, és itt jön be a másik missziónk, ami kapcsolódik ehhez. A III. kerületben járunk be egy gyermekotthonba, vagyis árvaházba. Ez preventív misszió is. Látjuk, hogy kik kerülnek be a javítóintézetbe, így már a gyerekotthonban is keressük azokat, akik veszélyeztetettek. Lehet látni, hogy ki megy arrafelé, és hátha ott még meg tudjuk fogni. Nyilván nem fogunk tudni mindenkit megmenteni ettől, de szeretnénk minél többeket.
Én bátorítok mindenkit, aki börtönmisszióba megy, hogy járjon gyermekotthonba is, pont azért, mert ő látja a legjobban, hogy milyen emberek vannak a börtönben, hátha felismeri, és el tud kezdeni vele időben foglalkozni.
Milyen egyházból szerveződött a Dorkász?
Mi felekezetközi szervezet vagyunk, egy deklaráltan missziós lelkületű segélyszervezet. A vezetők közül mindenki hívő, de a munkatársak közül nem mindenki az.
Ha valakinek már nyitott a szíve arra, hogy segítsen az elesetteknek, a szegényeknek, a hátrányos helyzetűeknek, az már egy jó terep arra, hogy felé is evangelizáljunk.
Tehát mi nemcsak a kliensek felé vagyunk missziós szervezet, hanem a munkatársak felé is.
Milyen szolgálatok vannak még a Dorkásznál? A fiatalok most mintha nyitottabbak lennének az önkénteskedésre, mint korábban.
Budapesten az elmúlt években az ifjúsági szolgálatunk elég erős lett. Ebbe beletartozik a börtönmisszió a javítóintézetben, a gyermekotthoni szolgálatunk és egy fiútábor, az Életrevalók Tábor. Középiskolás korú, hátrányos helyzetű fiúkat viszünk kétszer egy évben nyaralni, ahol bemutatunk nekik mindenféle foglalkozásokat, perspektívát tágítunk, evangelizálunk.
Mivel segélyszervezet vagyunk, van tartósélelmiszer-gyűjtés, tanszergyűjtés is nálunk. Részt lehet venni alkalmanként is a gyűjtésben, a szortírozásban, a kiosztásban. Ez évente kétszer van, karácsonykor és húsvétkor. Emellett bérlünk Újpesten egy lakást a rehabról kijövő férfiaknak, akiknek ez az utolsó lépés az önálló élet felé, és ott lakhatnak, félre kell tenniük pénzt, van egy munkatársunk, aki foglalkozik velük, hetente csoportot tart nekik.
Van még egy Jótékony tér nevű webáruházunk, ahol jó minőségű használt cikkeket ajánlanak fel az emberek. Ezeket ott mi eladjuk, és aki megveszi, az megmondhatja, hogy az ő pénzét melyik szociális projektünkre költsük. A webáruház kapcsán is van sok olyan munka, amit online is lehet végezni, vagy helyben, a raktárunkban.
Vannak ad hoc jellegű szolgálataink is, például a Budafoki Családok Átmeneti Otthonával szoktunk együttműködni, tartottunk már náluk egészségnapot, hamarosan pedig társasjátéknapot fogunk szervezni. Oda is lehet jönni egyszeri alkalommal is akár. Ott hátrányos helyzetű családok vannak, akiknek nincs otthonuk, csak ott laknak egy ideig. A közösségépítés a célunk, meg hogy a szülők a gyerekekkel jó kapcsolatba kerüljenek. Minél több önkéntesünk van, annál több helyen tudunk segíteni. Mindenkinek örülünk.
hirdetés
