2024. 10. 28.

7 ige, amelyet segítségül hívhatsz, ha halálfélelem gyötör

Most, hogy közeledik Mindenszentek és Halottak napja, illetve egyre korábban sötétedik, érthető, ha többször eszünkbe jut nemcsak egy-egy elhunyt szerettünk, de maga a halál gondolata is. Időnként hívőként is megkísérthet a haláltól való félelem. Íme 7 erőteljes ige, amely ilyenkor a támaszunk lehet!

Az évnek ebben az időszakában természetes, ha a gondolataink az élet és a halál körül is forognak. Ezért gyakori, hogy ilyenkor többen érezhetnek halálfélelemet. Számunkra, hála Istennek, a Biblia igazi vigaszt és békességet nyújt.

Hitünk szerint a halál nem a vég, hanem átmenet, átjáró az Istennel való örök életbe. Ez a tanítás az egész Bibliát áthatja. Ha nemcsak olvassuk, hanem magunkban forgatjuk a következő igéket, ezek segíthetnek csillapítani a halállal kapcsolatos félelmeket, emlékeztetve bennünket a Krisztusban és az örök életben található reményre.

  1. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”(Jn 11,25-26)

Ez a szakasz emlékeztet Jézus örök életre vonatkozó ígéretére. Amikor a haláltól való félelemmel kell szembenéznünk, megnyugtató emlékezni arra, hogy a Krisztusba vetett hit által a halál nem a véget jelenti. Azt a hatalmas ajándékot kaptuk, hogy a halálunk után továbbra is Isten jelenlétében fogunk élni, ha elfogadjuk Krisztus megváltását. Jézus szavai arra hívnak fel bennünket, hogy bízzunk ebben az igazságban, és gondolkodjunk eszerint.

  1. „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38-39)

Ez az idézet azért erőteljes, mert megnyugtat, hogy semmi, még a halál sem választhat el minket Isten szeretetétől. Amikor a haláltól való félelem támad meg, ez az igevers emlékeztet arra, hogy az Istennel való kapcsolatunk örökkévaló, és az Ő szeretete megtart minket, nemcsak a földi életünkben, hanem még a halálon túl is.

  1. ,,Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.” (Zsolt 23,4)

A 23. zsoltár a félelem idején a vigasztalás egyik legerősebb forrása. Isten jelenlétéről beszél még a legsötétebb pillanatokban is, beleértve a „halál árnyékának völgyét”. Ez a vers arra emlékeztet bennünket, hogy nem egyedül nézünk szembe a halállal; Isten mindig velünk van, vezet és védelmez minket.

  1. „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21)

Szent Pál ebben az igeversben a halálhoz való viszonyát fejezi ki. Élni azt jelenti, hogy Krisztusért élünk, de a haláltól sem kell félni – számunkra nyereség, mert közelebb visz minket Őhozzá. Enyhíthet a szorongásunkon, ha megváltoztatjuk a perspektívánkat, és a halált az Istennel való egyesülés felé vezető lépésnek tekintjük.

  1. „Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)

Ez a vers bepillantást nyújt a menny jövőbeli ígéretébe, ahol nem lesz többé halál, sem gyász vagy fájdalom. Reményt ad azáltal, hogy rámutat arra az időre, amikor minden szenvedés véget ér. Mindenki számára, aki fél a haláltól, az Istennel való örök életnek ez a látomása megnyugtató, és emlékeztet bennünket a ránk váró végső békére.

  1. „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,55-57)

Ez a rész azt hangsúlyozza, hogy a halál Krisztus által legyőzetett. A halálfélelem elveszti az erejét, ha Krisztus győzelmének és szeretetének fényében nézzük. Ez a szakasz arra hív minket, hogy ünnepeljük meg, hogy Jézus által nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.   

  1. „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.” (Zsolt 16,10)

Még ha pillanatnyilag úgy is érezzük, hogy Isten elfordult tőlünk, Ő azt ígérte, hogy soha nem teszi ezt, mindig velünk van. A zsoltáros is felismeri: Isten nem engedi, hogy leszálljunk a sírba, Ő magához ölel és a fizikai halál után is feltámadást ígér.

 

Forrás: Aleteia

Fordírotta: Szilágyi Anna

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Ige
hirdetés