Hogy lehet a kihívásokkal bátran szembenézni? Hogyan tudunk a nehéz élethelyzetekkel megküzdeni? Az Agapé meghívott vendégei ezekről beszélgettek – mi a műsorból 7 inspiráló gondolatot gyűjtöttünk össze.
1. „Lábak nélkül születtem, mindenki le akart mondani rólam, a szüleimnek is ezt tanácsolták, hogy ne is nézzenek rám, kezdjenek új életet nélkülem. Anyukám hallgatott az orvosra és otthagyott, de néhány nap múlva a szíve mégis visszavezette hozzám és hazavitt. Renegeteget segített később ő és az egyész családom. A megküzdés tehát a nulladik perctől az életem része volt – mégis bennem van a csak azért is hozzáállás. A bátorság az, amikor tudod, hogy félsz, mégis szembe mersz szállni vele és legyőzöd.” (Illés Fanni paralimpiai bajnok úszó)
2. „Cigány családba születtem, hatan voltunk testvérek és édesanyám nem tudta kifejezni a szeretetét felénk, pedig erre vágytam volna a legjobban. Mindkét szülőmnek komoly gondjai voltak az alkohollal. Már gyerekként is felfogtam, hogy a társadalom perifériáján élünk, ami belső szorongást szült. Nekem a hit segített gyerekként. Átjárhattam a református templomba, ahol tanítottak és sok bibliai történetben találkoztam hősökkel, akik erőt adtak, nagyon szerettem például Dávidot. Lett bennem egy remény, hogy valahogy ki lehet ebből keveredni.” (Danó Éva szociális munkás, Terézanyu-díjas író)
3. „Amikor depressziós lettem, azt éreztem, hogy összeomlott az addigi rendszerem, eszköztelen voltam. Később szembesültem azzal, hogy édesapám is ezzel küzdött, tehát volt ilyen transzgenerációs örökségem is. Ráadásul akkor jött be a depresszió az életembe, amikor az egyik legnagyobb álmomat valósítottam meg épp, egy szenvedélybetegekkel foglalkozó központot hoztam létre, ott volt mellettem a szerető feleségem és az egyéves kisfiam is. Mégsem tudtam ezekből meríteni, kifogyott a tankom, és azt éreztem, hogy fogy az erőm.
Egy keresztény ember nem szokta felvállalni a depresszióját, mert sokan csak annyit mondanak, hogy majd a Jóisten megsegít. Rá kellett jönnöm arra, hogy ez egy betegség, Jézus pedig úgy mutatkozik be, mint aki nemcsak Megváltó, hanem orvos is.
Beláttam, hogy ember vagyok, tehát kegyelemre szorulok, de ez azt is jelenti, hogy nem egyedül kell megküzdenem mindezzel.
Isten meg tudta mutatni a hatalmát az életemben és sok olyan testvért is kaptam, aki mellettem áll.” (Horváth Gábor lelkész, családterapeuta, addiktológiai konzultáns)
4. „Ha megkérdeznénk száz embert, akkor száz válaszolná azt, hogy küzd. Mindenkinek vannak küzdelmei. Az viszont, hogy milyen küzdelemben vagyunk, döntés kérdése. Dönthetek úgy, hogy elfogadom, amim nincs, de nem ezzel töltöm az életem, hanem azzal, amim van. Engem a Szentírás tanít erre, amely azt mondja: hálaadással tárjuk fel a kéréseinket Isten előtt. Nekem ez azt mondja, hogy először nézzek arra, amim van. Dönthetek úgy, hogy nem áldozat vagyok, hanem harcos.” (Bolyki László brácsaművész, lelkigondozó)
5. „Nekem a hitem a mai napig nagyon sokat ad. Sokszor nem beszélek addig emberekkel a problémáimról, amíg nem beszéltem meg Istennel. Ez egy fontos belső, személyes kapcsolat, ami a lelkünket jól tartja.” (Bányai Éva)
6. „Én azt gondolom, hogy az élet egy iskola, és a Jóisten úgy tekint ránk, mint olyan diákokra, akik ha nem mennek át a vizsgán, akkor újból lehetőséget kapnak. De ez nem olyan, mint az egyetemen, ahol dékáni engedély kell a negyedik próbálkozáshoz, és ha akkor sem mentál át a vizsgán, akkor vége: Istennél mindig van új lehetőség. Ő nem adja fel, újra és újra mellettünk dönt.
Legtöbbször azokon a területeken jön hozzám közelebb Isten, ahol van valamilyen gyengeségem vagy nehézségem. Például a családunk életét megnyomorította az alkohol, ma mégis részt vehetek egy munkában, amelyben alkoholbetegek állhatnak fel és kezdhetnek új életet.” (Horváth Gábor)
7. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” – olvashatjuk a Bibliában (Róm 8,28). Akkor van szükségünk igazán erre az igére, amikor azt gondoljuk, hogy letarolt, legyalult az élet. Mint amikor az egész házam összeomlott, épp akkor, amikor végre kifizettem a részleteit. De lehet ilyen egy rossz diagnózis, vagy az alkohollal, depresszióval való küzdés is. Bármi. Ha az életünk egy film lenne, akkor ezekben a helyzetekben könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez egy dráma, egy tragédia. De ez az ige <<elspoilerezi>> a happy endet:
lehet, hogy most épp gödörben vagy, de Isten azt ígéri, hogy boldog leszel, és a végén hálát adsz Neki.
Jézus is ezen ment keresztül: összeomlott, vereséget szenvedett, és feltámadt. Az Urunk útja a mi utunk is.” (Bolyki László)
A teljes adás: