Huszonhét évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Kalkuttai Szent Teréz, vagy ahogy mindenki ismeri, Teréz anya. Hiába telt el azonban ennyi idő, az emléke nem halványul. Sőt! A mai napig olvashatunk idézeteket, gondolatokat, imádságokat tőle! Élete és munkássága olyan példaértékkel bír, amire a XXI. század emberének nagyon is szüksége van.
Teréz anya emléknapjának évfordulóiról nagyon sok platform megemlékezik, legyen vallási vagy közéleti, személyisége közel áll az emberekhez. Pedig ahogy ő mondja, nem kell nagy dolgokat tenni, elég kicsiket, csak nagy szeretettel. Jézus is ezt tanította. Nem bonyolult a képlet. Azonban Teréz anyából, mint ahogy minden más emberből csak egyetlen egy születik. A szenteket nem másolni kell, hanem példájukból erőt meríteni.
Figyelemmel kísértem az elmúlt hónapok eseményeit a környezetemben, kíváncsi voltam, hogy a mai emberben ott szunnyad-e a „terézanyai lelkület”. Jó hír: igen! Több helyen is jártam a nyár folyamán, és elmondhatom, hogy a fiataltól az idősig tapasztaltam jócselekedetet. Az ember szíve mélyen megdobban, amikor random módon találkozik a felebaráti szeretettel, olyan spontán események kapcsán, amikre egyáltalán nem számít.
Fotó: Zaletic / Dreamstime
És ezek a cselekedetek abszolút nem megrendezettek, nincs bennük színpadiasság: egyszerűen, csendben, szinte észrevehetetlenül megtörténik. Ilyen volt, amikor az idős bácsi a nyugdíjából defibrillátort vásárolt a falunak. Persze nem akarta nagy dobra verni, de az ilyen pozitív hírek nem maradnak titokban. Saját bőrünkön megtapasztaltuk, hogy a bajban is megmutatkozik a felebaráti szeretet. Balesetet szenvedtünk az autópályán, szerencsére „csak” a szalagkorlátnak ütköztünk, így másnak nem esett bántódása. Hála Istennek nekünk sem esett bajunk, de az ütközéstől az autónkkal már nem tudtunk tovább haladni. Amint meg tudtunk állni, egyből a segítségünkre siettek. A várakozásunk alatt pedig hideg vizet is kaptunk egy ismeretlentől.
De örömkönnyek szöknek az ember szemébe, akkor is, amikor kamaszfiúkat lát segíteni egy idős embernek önzetlenségből.
Vagy amikor a 6 év körüli kisfiú mindenben segítségére van az anyukájának, aki a kistestvérét hordja a szíve alatt. Mosolyt csalt az arcomra az is, amikor láttam a strandon egy kislányt, aki a zsebpénzéből nem magának, hanem a barátnőjének vett egy gombóc fagyit, mert neki nem volt rá elég pénze. Szép gesztus volt egy fiatal hölgytől, aki megdicsért egy ismeretlen nőt a buszmegállóban. Csak egy apró kedvesség, ami a másik napját szebbé teszi. Több ilyen apróság is eszembe jut, a bejáratnál való előre engedés, a leesett aprópénz összeszedése és visszaadása a néninek, egy kedves üzenet egy rég nem látott ismerőstől, a hely átadása a buszon, és még hála Istennek hosszan sorolhatnám.
Ezek közül egyik sem nagy cselekedet. „Kis cseppek a tengerben, amik nélkül sekélyebb volna a tenger.” Nem kell hozzá anyagi jólét vagy pozíció, hogy az ember jót tudjon tenni. Csak „soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!” És ne feledd azt sem, hogy „a béke egy mosollyal kezdődik.”
Marton-Gazdag Rita
hirdetés
