Te hogyan állsz az időhöz? Túl gyorsan telik? Netán siettetnéd, mert épp vársz valamire? Isten arra hív, hogy néha merjünk a mi, földi időnkön túl gondolkodni, és belefeledkezni az Ő örökkévaló szeretetébe.
Henri Nouwen katolikus pap és szerző gondolata.
Mindig nagyon tudatában voltam az órám mutatta időnek. Gyakran feltettem magamnak a kérdést: „Még mindig megduplázhatom az éveim számát?” Harmincéves koromban azt feleltem: „Könnyedén élhetek még harmincat!” Negyvennél eltűnődtem: „Talán még csak félúton vagyok!” Ma már nem mondhatom ezt, s a kérdés már igy merül fel: „Hogyan használjam a hátralévő néhány évemet?”
Az ilyen idővel kapcsolatos megfontolásaink mind alulról jönnek, s azon a feltevésen alapulnak, hogy csak az időrendben egymás után következő eseményekből áll az életünk.
Felülről, Isten szemszögéből nézve azonban a mi mérhető időnk Isten időtlen ölelésébe ágyazódik. Felülről letekintve földi létünk nem egyszerűen Kronosz, hanem Kairosz is, amely alkalmat ad arra, hogy
elfogadhassuk azt a szeretetet, melyet Isten az örökkévalóságtól az örökkévalóságig kínál nekünk.
hirdetés
