Először történt meg velem, hogy részese lehettem, ahogy egy mozifilm vetítése után tapsban tört ki a közönség: a Semmelweis című filmnél ez valahogy nem is volt kérdés.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy nő belehaljon a szülésbe, de nem is olyan régen, a 19. században ez még igen gyakori jelenség volt. A gyermekágyi lázat sokáig nem tudták mihez kötni, és Semmelweis Ignác volt az az orvos, aki rájött, hogy az orvosok viszik át a kórokozókat a boncolás után az anyákra. Semmelweis rengeteg ideig kutatott, mire végül rájött, hogy a megoldást a klórvizes kézmosás jelenti – így vált az anyák megmentőjévé. A kórházvezetés számára persze ez az elmélet nem tetszett, hiszen ha igaz, amit állít, az azt jelenti, hogy a szülészorvosok mind gyilkosok. Semmelweis a bécsi szülészeti klinikán dolgozott, és a film szerint mind a magyar, mind az osztrák kollégái különcnek és agresszívnek tartották, aki a cél érdekében – hogy megmentse az édesanyákat – képes volt minden szabályt áthágni és ha kellett, a feletteseivel is szembemenni.
De vissza az elejére: a történet azzal kezdődik, hogy egy várandós anyát próbálnak a rendőrök berángatni a kórházba, hogy ne az utcán szülje meg gyermekét, a nő azonban kétségbeesetten kiabál, hogy nem akar bekerülni az intézménybe, mert nem jönnek ki onnan élve az anyák. A helyzet tehát valóban drasztikus volt, és érdekes módon az orvosok nem a helyzet megoldásába fektették a legnagyobb energiát, hanem az ügyek eltussolásába és a saját jóhírük fenntartásában.
Semmelweis Ignác tántoríthatatlan bátorsága és konoksága kellett ahhoz, hogy kiderüljön az igazság a fertőzésekről és a halálozások csökkenni kezdjenek.
Fotó: Mafab
Ehhez azonban rengeteg nyomozásra volt szükség, amelyben a Semmelweis mellett dolgozó szülésznő lesz segítségére. A közös munka során romantikus szálak is szövődnek köztük, bár erre a film szempontjából, azt gondolom, nem lett volna szükség. Mindenesetre segítette az orvost a cél elérésében, hogy szövetségesre talált, aki hitt abban, hogy érdemes küzdeni a változásért. Érdekesség, hogy Semmelweis ugyan már 1847-ben rájött a fertőtlenítés életmentő hatására, mindezt csak az 1860-as években igazolták tudományosan is Louis Pasteur kutatásai – így ismerték el utólag, hogy Semmelweis felfedezése korszakalkotó jelentőségű volt.
Koltai Lajos rendező úgy fogalmazott a főszereplő kapcsán: „Semmelweis Ignác doktor az az ember, aki megtalálta a saját ösvényét, és járni is tudott rajta. Minden kellemetlen tulajdonsága dacára következetesen képviselt valamit, akkor is, ha folyton akadályokba ütközött. Mániákus elhivatottsága filmvászonra kívánkozott.
hirdetésKevés a követendő példa a világban, de ez biztosan az.”
Bennem is megerősödött, hogy a karakter és a tettei fontos, hogy filmvászonra kerültek, már csak azért is, mert egy ilyen ikonikus alak képes megerősíteni az identitásunkat, az érzést, hogy jó, hogy magyarnak születtünk. Több ilyen magyar példát lenne érdemes megismernünk közelebbről, ami talán még a fiatalabb generáció ingerküszöbét is elérné.
A Vecsei H. Miklós által megformált Semmelweis-karakter azért különösen jó, mert az eltökéltség mögött felcsillan a tekintetében a hit is, ami – bár nincs nyíltan kimondva – azt gondolom, hogy csak Istentől kerülhetett a fiatal magyar orvos szívébe. Az alakítást persze biztosan segítette Vecsei személyes hite is (amelyről már mi is írtunk korábban). A szülésznő (Nagy Katica) karaktere is inspiráló, mert egy olyan korszakban mert kiállni a véleménye és a céljai mellett, ahol a nőknek még nem volt igazán szava. Az ő részéről is kellett egy komoly bátorság és igazságérzet, hogy merjen lépni. A klinikát vezető bécsi igazgatót játszó Gálffi László szintén zseniális a szerepében, mert míg először teljességgel ellene van Semmelweis elméletének – és valójában a magyar orvosok egész csapatának – addig a történet végére látjuk, hogy az egója helyett mer az igazságra nézni, és beismerni, amit elhibázott.
Fotó: Mafab
A film látványvilágát se hagyjuk szó nélkül, olyan aprólékosan és gondosan lefesti az 1800-as évek bécsi világát, hogy könnyen bevonódhatunk és a részének érezhetjük magunkat.
Összességében olyan film a Semmelweis, amely egyszerre felkavar és inspirál, érzékenyebbé tesz a közös ügyekre és segít növelni a bizalmat, hogy kellő hittel, bátorsággal és szenvedéllyel képesek vagyunk változást elérni – bármiről legyen is szó.
hirdetés
