„Az életem mélypontjain nagyon közel kerültem Istenhez” – mesélte Vecsei H. Miklós Junior Príma-díjas színész az Életút című műsorban. A fiatal színész – akit a Pál utcai fiúk színdarab Nemecsekjeként láthattak a legtöbben – már többször tett tanúságot mély hitéről, ám ezúttal még átfogóbban tette ezt. Beszélt a művészet és a hit kapcsolatáról, a családi hátteréről és arról a „másik dimenzióról”, amely szerinte megkerülhetetlen.
„Keresztény családba születtem, hatan vagyunk testvérek, a bátyám egy örökbefogadott cigányfiú. Én vagyok az első édestesó, aztán még jött három lány és egy fiú. Nagyon szeretem őket, abszolút origó az életemben” – mesélt a családjáról Vecsei H. Miklós. „A szüleim hittanon jöttek össze, és arra nevelték őket már fiatal koruktól, nagy keresztény családjuk, nagycsaládjuk legyen. A hit nálunk az önismeret előtt volt egészen sokáig.”
„Nem voltunk jó anyagi helyzetben, de ez egyáltalán nem volt prioritás a családunkban. Gyerekként rossz volt, hogy reggel 9-kor el kell menni vasárnap ministrálni, miközben ment a Pokemon meg a Dragonball a tévében” – mondta nevetve. „De ez egy szép gyerekkor volt, és nagyon szabad.”
„Voltak nagyon komoly mélypontjaim az életben – külső hatások és magam miatt is, ami a személyiségemből következett. Aki kap egy hitbeli nevelést – vagyis tudja, hogy van mellette egy párhuzamos dimenzió – az a mélypontokon nagyon közel kerül a Jóistenhez.
Azért beszélek ennyit a hitről, mert nem tudom elképzelni nélküle az életemet.
Nem tudom elképzelni másik dimenzió nélkül az életemet. Ez kétszínűnek tűnhet, mert akkor azt kellene feltételezni az emberről, hogy mindig jót cselekszik, a krisztusi életet éli, de közben pedig nagyon nincs így. Annyi bénázásom van, hogy nem lenne elég az egész nap, hogy felsoroljam. De közben van egy út, amit magam előtt látok, és lehet rajta járni – nekem ez fontos” – hangsúlyozta a színész.
„Azért is beszélek ennyit a hitről, mert számomra a színház is értelmezhetetlen a másik dimenzió nélkül. Ugyanígy a zene, a festészet, a szobrászat és más művészet sem értelmezhető számomra enélkül. Persze pontosan tudom, hogy vannak a művészetnek olyan irányai, amelyek ezt nélkülözik, és materialisták, csak erre a világra vonatkoznak, de amiben én hiszek, az lehetőséget ad az isteni szféra megjelenésének. Olyan állapotba lehet kerülni, olyan állapotról lehet beszélni, ami valóban a lényeg.
Számomra tehát a művészet és a hit nem igazán tud kettéválni.
Annyi a különbség köztük, hogy a művészet megengedi magának a hiba lehetőségét, a megkérdőjelezést is, a hit pedig a legtisztább” – összegezte a meglátásait Vecsei H. Miklós.
hirdetés
