Számtalan lehetőség öleli körül életünket. A legjobb választás préselése gyakran rabolja meg a hétköznapokat. A legjobb munkahelyen vagyok? A megfelelő párral fűzöm össze az életemet? Az utóbbi idők legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy a lényeg az, hogy döntsek. Ebben erősített meg Matt Haig: Éjfél könyvtár című könyve. Az elmaradt lehetőségeken való merengéseknek, a múlt kudarcainak, rossznak gondolt útválasztásaimon való rágódásnak vet véget ez a mű.
Sokszor került elő az utóbbi időben a baráti társaságunkban a ,,mi lett volna, ha…?” kérdés. Annak boncolgatása, hogy a COVID, a körülöttünk dúló háború, a válságok kit hogyan érhetettek volna, ha az életének egy adott pontján másképp dönt. Matt Haig könyvének főszereplője, Nora Seed nem csupán gondolkodik ezen, hanem át is élheti a meg nem élt életeit, mikor élet és halál közé kerülve egy könyvtárba jut. Ez az éjfél könyvtár, ahol a polcokon nem könyvek, hanem a meg nem élt életeinek sokasága, meg nem hozott döntések lakoznak. Elég menő és félelmetes is lenne egy ilyen élettárba eljutni.
Megbántam-e bármit az életben? 4 évvel ezelőtt az egész világ bezárt és én – többek között – összeírtam azokat a döntéseket, amelyeket fontosnak, amolyan sorsfordítónak tartok az életemben. A hitem megtalálását, néhány személlyel való kapcsolódást, munkahelyek, egyetemek választását. Megbántam-e valamit?
Hosszú lett a döntési lista, de nem, nem bántam meg. Semmit. Viszont szeretek eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha… Az Éjfél könyvtár című könyvben egy ilyen gondolatjátéknak lehetünk a részesei. Norának elege van az életéből, ami látszólag egy rakás kudarc. Úgy dönt, befejezi. Ekkor egy különleges könyvtárba kerül. Ott sok életébe betekintést nyerhet, a sztárságtól, az olimpiai bajnoki léten át, a gleccserkutatóig, hogy kiderítse, melyik életút lenne számára a legtökéletesebb.
,,Nem kell megtennünk mindent azért, hogy mindenné válhassunk, mert eleve végtelenek vagyunk. Mindaddig, míg élünk, az életünk temérdek lehetőség jövőjét rejti magában.”
hirdetésA könyv megnyugvást hoz a kételkedőknek. A legjobb helyen vagy!
Öleld magadhoz sorsodat! – szinte hallom legnagyobb bátorítóm, Edith Éva Eger szavait. Meg is ölelem ezt a sorsot, ami az utóbbi idők súlya alatt megrogyva bár, de törve nem él és hemzseg tovább. Bevallom, engem nagyon régóta foglalkoztat a predesztináció kérdése. Két éve decemberben megismertem egy pszichológus lányt egy pékségben sorban állás közben. Nem maradt túl sokáig az életem része, mégis a predesztináció kérdését jól körüljártuk beszélgetéseinkben. Sok mindent nem választottam. Ajándékba kaptam Istentől. A családomat, a genetikai állományomat, rengeteg viselkedési mintázatot, amelyek az idő és a megélt élményeim által rétegződtek a személyiségemre. Mégis egyvalamit tudok tenni. Visszhangzik bennem: ,,Öleld magadhoz sorsodat!” Ezt tudom.
Amikor ezt a könyvet először olvastam két éve, január elejen, épp másodjára voltam COVID-os. Nagyon sokat vívódtam, hogy nem kellett volna elmenni abba az oltári nagy szilveszteri buliba. Volt időm megint rágódni. De elkaptam a gondolatot, tudati szintre emeltem és reflektáltam.
Tavaly kávéztam az egyik volt oktatómmal, aki keresztény és a kvantumvilág nemzetközi szinten is elismert kutatója. Poénkodunk is a találkozónk alatt, hogy a párhuzamos univerzumokban vajon most merre lehetünk, milyen történések alakítják az életünket. ,,Lehet, hogy itt repkedünk most az épület felett.” Habár a párhuzamos univerzumokban nem hiszek, de a hol lennék most, “ha máshogy döntök az életem egy adott pillanatában” – visszhangzik a fejemben. Életünk ugyanis tele van apró, sorsfordító pillanatokkal. Néha ezek egészen szembetűnőek, például egy szakítás, egy új munkahely. Néha pedig, megbújnak e pillanatok a hétköznapok rohanásában. Megszólítani valakit egy pékségben, kommentelni egy könyvajánlóra, elmenni egy eseményre, egy látszólag érdektelen munkaajánlat. Lehetőségek. Az élet gyakran akkor ad váratlan meglepetést, amikor nem számítunk rá. Csak egy találkozás, ami hirtelen kiforgat mindent. Egy kedves beszélgetés, amelyben két élet összeér.
Ezeknek a megfigyeléséhez azonban csend kell. Idén nagyon figyelek a rendszeres elcsendesedésre. Ágyba nem viszek okostelefont, a naptáramba beraktam egyórás csend-eseményeket.
Nem kell ahhoz más élet, hogy meglássuk a lehetőségeinket. Csak csend, nyitott szem, nyitott szív. Ami teret ad mások szeretetének.
Istenbe vetett bizalmunk adjon erőt, mikor ránk tör a FOMO. Tenyerébe írta nevünket, aki ismer és támogat minket – minden döntésünkben!
Farkas Zolek
hirdetés
