Mi lehet az oka, hogy egyre több fiatal keresztény pár dönt a válás mellett? Mikor “elfogadható” a válás – ha egyáltalán van ilyen helyzet? Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta a Válaszkeresők podcast legújabb adásában ezekre a kérdésekre is válaszol!
„Az utóbbi időben a házasságoknak nagyjából a fele végződik válással, bár az elmúlt évek statisztikái biztatóbbak. Olyan családokban, ahol a keresztény hit jelen van – és nem csak rítusok szintjén, hanem valóban a megélés része -, egy-egy ilyen komoly döntést sokkal több dilemma, kérdés, próbálkozás előz meg, hiszen szempont az is, hogy a pár mégis csak Isten előtt mondta ki az igenjét” – kezdte válaszadását Kozma-Vízkeleti Dániel, aki hangsúlyozta, hogy nem egyházi személyként, hanem pszichológusként ad választ a feltett kérdésre. “A rendszerszemléletű családterápiában azt szoktuk mondani, hogy
a dolgoknak nem oka, hanem története van. Vagyis biztos, hogy nem egyetlen szempont, hanem nagyon sok tényező járul egy döntéshez, gyengítő vagy erősítő hatással.
Az egyik ilyen tényező az, hogy a most aktív középkorú vagy idősödő nemzedék hagyta örökül az ifjúságra, az éppen házasságra készülő fiatalokra azt a szemléletet, hogy á, gyerekek, legfeljebb elváltok! Ez a generáció növekvő mértékben választotta a válást, mint a kapcsolati nehézségekre adandó egyik lehetséges választ, sőt, mint egyetlen lehetséges választ.”
Pedig a kapcsolati nehézségekre sokféle válasz adható; például elkezdhetünk járni pár – és családterápiára, lelkigyakorlatra mehetünk, végezhetünk egyéni önreflektív munkát, és megújíthatjuk a kapcsolatunkat. „Nem tudnék családpszichoterapeutaként dolgozni, ha nem hinnék abban, hogy érdemes végigpróbálni egy csomó más megoldási kísérletet, mielőtt úgy döntünk, hogy a kapcsolatunk megszakítása lesz számunkra a megoldás.” A pszichológus elmondta; nemcsak az idősebb nemzedék szemlélete ragadt át ránk. “Olyan életstílust és kultúrát alakítottunk ki magunk köré, ami nem kedvez a tartós, elkötelezett, kiegyensúlyozott családi életnek. Számos szempont nehezíti ezt, az egyik a rítustalanság, a másik a fogyasztói kultúra túlhajszoltsága, azaz, hogy
mindenre úgy gondolunk, hogy lecserélem, eldobom.
Ha a cipőm talpa leválik, inkább veszek egy újat, minthogy cipészhez vigyem. Ez a szemlélet azonban nem kedvez a kapcsolat megjavításának, megújításának.”
Manapság az a tendencia is megfigyelhető keresztény párok körében, hogy nem 10-20, hanem 1-2 év után döntenek a válás mellett. Vajon miért futnak zátonyra ilyen hamar ezek a házasságok? „A párkapcsolatnak van egy természetes belső fejlődése. A kapcsolat elején a közös pontokat hangsúlyozzuk, azt, ami összeköt bennünket, ami szerethető a másikban, ami rokonszenves. Ketten egyek vagyunk, nagyon szeretünk közel kerülni egymáshoz ebben az időszakban.
A párkapcsolatnak azonban életfeladata körülbelül a harmadik-negyedik évében, hogy külön váljunk lélektani értelemben.
Újra emlékszünk arra, hogy nekem amúgy vannak szokásaim, szándékaim, elképzeléseim, karrierem, hobbijaim, barátaim, és ezeket elkezdjük kifejezni a párunk felé. A korábbi összhanghoz és egymásra hangoltsághoz képest ez egy konfliktusos időszak a kapcsolatban. Ha ezt megelőzte a házasságkötés – márpedig miért ne történhetett volna meg, hiszen sok keresztény pár 1-2 év után összeházasodik -, akkor bizony a pár kiteszi magát annak, hogy a házasságuk elején szembesülniük kell ezzel az életfeladattal, ami sok konfliktust hoz.” Kozma-Vízkeleti Dániel elmondta, hogy ez az életszakasz óriási hozadékkal is bír; ilyenkor alakítjuk ki ugyanis hátralévő közös életünk alapjait, a közös szabályokat és értékrendszert.
“Semmi garancia nincs arra, hogy mind a ketten ugyanolyan mintákkal érkeztünk a házasságba. Meg kell vitatnunk, hogy mire szánunk pénzt és mire nem? Hogyan választjuk külön a munka idejét a pihenés idejétől, hogyan töltjük a hétvégét, hogyan látogatjuk a szüleinket, hogyan tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal? Fontos kérdés, hogy hogyan használjuk az okostelefont, be szabad-e vinni például a hálószobába, lehet-e este rajta még pötyögni? Nézünk-e tévét, vagy éppen nem vásárolunk tévékészüléket, mert azt gondoljuk, hogy nem akarjuk ennek kitenni magunkat?
Rengeteg szerepet kell leosztani, és sok szabályt megvitatni, ez pedig konfliktusok nélkül nem megy,
és összevetve a korábbi szerelmes állapottal, a harmónia lángolásával, nagyon más minőségű lesz a kapcsolat, ami egy szükséges szintlépés. Innentől kezdve lélektani értelemben nem egyek leszünk, hanem ketten vagyunk szövetségben. Látjuk már a különbségeket, ahogy egymás szerethető arcát is. Azt is tudjuk, hogy melyik a másiknak az az arca, amihez nehezebb kapcsolódni, és megtanuljuk, hogy ezt hogyan tudjuk kiváltani a másikból, ez pedig felelősséget rak rám. A felelősség a konfliktusokkal együtt olyan ijesztő lehet, hogy adott esetben a pár azt mondja, hogy ha ennyit veszekszünk, inkább váljunk el.”
Az adásban szó volt még az örökölt sors vallási megítéléséről és a családállításról is. A Válaszkeresők podcast 2. évadjában is az olvasóink által feltett kérdésekre válaszol Kozma-Vízkeleti Dániel pár-és családterapeuta, klinikai szakpszichológus, akinek te is felteheted kérdéseidet Youtube-kommentben!
hirdetés
