Ismered az érzést, amikor elmúlik a nagy karácsonyi zsizsegés, rohangászás, ünneplés, és hirtelen üresnek érzed magad? Hidd el, nem vagy vele egyedül – és ez is jó alkalmat ad arra, hogy kapcsolódj imában Istenhez!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de velem elég gyakran előfordul, hogy a karácsony után érzek valamiféle ürességet. Hiszen az ünnep, amelyre annyit készültünk, tele ajándékvásárlással, sütéssel-főzéssel, csillagszórókkal, énekléssel, családi találkozásokkal, egyszer csak véget ért.
Eszembe jutnak azok az emberek, akiknek ennyi volt Jézus az évben…az ünnepnapon elmentek templomba, „letudták a keresztény kötelességet”, és az élet megy tovább. De mennyire örömteli, hogy Jézus valójában minden napon velünk van – ha beengedtük a szívünkbe – amíg világ a világ!
Sőt, még egy jó hír:
az ünnep után érzett üresség pont jó arra, hogy behívjuk Istent oda!
Szóval nem megijednünk kell ettől az érzéstől, hanem hálát adni, hogy tere van ott is az Úrnak. Csak figyeljünk Rá, emeljük fel a tekintetünket, mert az Ő szeretete soha el nem fogy. Átadhatjuk a szívünk és az életünk egészét, így tudunk egyre jobban hasonlítani Krisztushoz: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (Kor. 3:18)
hirdetés
