Dr. John Bruchalski az Egyesült Államokban életvédő orvosként ismert. Orvosi rendelője az ország legnagyobb, teljes mértékben életpárti szülész-nőgyógyászataként működik. A Tepeyac egy nonprofit szervezet, amely minden nővel foglalkoznak, függetlenül attól, hogy meg tudják-e fizetni a kezeléseket vagy sem. Dr. Bruchalski emellett időt szakít arra, hogy az egész országot beutazza, és a Krisztus-központú orvoslás gyakorlatát népszerűsítse. Ez azonban nem volt mindig így; ismerjétek meg az amerikai orvos történetét, aki egykor abortuszokat hajtott végre, megtérését követően pedig életvédő szakember lett!
Dr. Bruchalski ma már arra bátorítja az orvosokat és más egészségügyi szakembereket, hogy kövessék a keresztény elveket, amelyek az emberi személy méltóságát, valamint a test és a lélek egységét tükrözik. Orvosi pályája kezdetén azonban egész más véleményen volt. John hívő katolikus családban nevelkedett, de fiatal felnőttkorában eltávolodott a hittől. Úgy gondolta, hogy a Katolikus Egyház szexuális erkölcsről szóló tanításai idővel a mainstream gondolkodás irányába fognak majd elmozdulni, és hogy mindenki fel fogja ismerni, hogy az abortusz, a fogamzásgátlás és a szexuális forradalom szükségesek a nők boldogságához. 1983-ban kezdte orvosi tanulmányait, 1987-től már szülészeti és nőgyógyászati rezidensként dolgozott. Ekkor már a reprodukciós orvostudomány teljes skáláját gyakorolta: fogamzásgátlás, sterilizáció, abortusz, mesterséges megtermékenyítés, embriómegsemmisítés, sőt, a késői terhességmegszakításban való nagy jártasságáról is hírnevet szerzett. “Az orvostudomány megtanít arra, hogy ne mondd ki soha azt, hogy tévedsz. Ez különösen igaz a reproduktív egészségügy világában, ahol az a hazugság él, hogy az abortusz, a magzat halála, az anya méhében lévő gyermek meggyilkolása jó orvosság és egészséges az ember számára” – mondta az orvos nemrég egy vele készült interjúban.
Dr. Bruchalski megtérése, abortuszt végző nőgyógyászból életpárti orvossá válása akkor kezdődött, amikor szemtanúja volt a környezetében zajló abortuszok hatásainak. Az abortuszt végzett vagy fogamzásgátlóval ellátott nőkön ugyanis nem azt látta, hogy milyen boldogok lennének, sőt; ezek az eszközök csak még több megromlott kapcsolatot, még több fertőzést, még több pusztítást, még nagyobb összetörtséget hoztak az életükbe. Rezidens évei elején egy barátjával elzarándokolt Mexikóvárosba, hogy meglátogassa a Guadalupei Szűzanya, a születendő gyermekek védőszentjének kegyhelyét. Ott tisztán hallott egy női hangot, amely azt kérdezte tőle: Miért bántasz engem? De Johnnak kemény volt a szíve, és arra a következtetésre jutott, hogy az érzékelését a hőség befolyásolta, biztosan csak képzelődött, és a kérdést mélyre temette magában.
“Ugyanolyan jó voltam abban, hogy életben tartsam a babákat, mint abban, hogy véget vessek egy magzat életének” – mesélte az orvos.
“Azt a világi nézetet vallottam, hogy akkor beszélünk csak életről, ha az édesanya akarja a babát, és ha a magzat egészséges. Ha a magzat beteg, akkor megszabadulunk tőle.” A megtérése útján egy sokkoló eset is előremozdította: “egy alkalommal bekerült hozzám egy kismama, akinél a terhesség 23. hetében megindult a szülés. A nő akkor tudta meg, hogy egyáltalán várandós, és nem akarta megtartani a gyermeket. ‘Meg akarok szabadulni tőle! Vegye ki belőlem!’- mondta a hölgy, akit a partnere elhagyott, aki nem kapott otthonról lelki és anyagi támogatást és szegény volt… tehát a leggyakoribb tényezők miatt akart magzatelhajtást.
Abortuszt végeztem rajta, a gyermek azonban élve született meg. Mit is jelent a sikertelen abortusz? Egy élő babát, aki a túlélésért küzd.
Egy vödörbe fogtam fel a magzatot, és először letakartam törölközővel, hogy az édesanya ne hallja a sírását, mert a magzat mozgott, nyögdécselt. A hivatalos eljárás szerint, ha nem kívánt terhességről van szó, ilyen esetben véget kell vetni a gyermek életének. Úgyhogy megpróbáltam megfojtani. Közben a szomszéd szobában egy másik nő volt, aki szintén 23 hetes terhes volt, de ő meg akarta tartani a gyermeket, ezért az orvosokkal minden gyógyszert és módszert bevetettünk, amit csak tudtunk. Bíztattam, hogy tartson ki.
Aztán visszamentem a másik szobába, a fejénél fogva felkaptam az abortált, de élve született magzatot, és mivel nehéznek éreztem, rátettem a mérlegre. 505 grammot nyomott. Virginia államban, ha a baba több mint 500 gramm, hívni kell a neonatológust (újszülött gyógyászt). Így tettem. A doktornő, mikor megérkezett a szobába, gyorsan felmérte a helyzetet, és határozottan azt mondta nekem: ‘ne kezelje a a pácienseimet rákos daganatként!’ Majd elment, más orvosokkal behozták az inkubátort, és a magzat életbentartásáért küzdöttek, ami sikeres volt. A magzat áttetsző bőrű volt, haj nélküli, és nyögdécselt. Azután, hogy én nem monitoroztam őt, hogy meg akartam ölni -követve a sikertelen abortuszok eljárási rendjét-, ez a doktornő azon dolgozott, hogy megmentse az életét. Ott megállt bennem valami. ‘Miért tetted ezt?’ – kérdezte tőlem a doktornő. ‘Nem akarta az édesanyja megtartani’ -válaszoltam. ‘Szóval az élet definíciója valaki máson alapul? A történelem talán nem mutatta meg, hogy ez nem jó felé vezet? Tudom, hogy katolikus vagy, és azt is, hogy eltávolodtál a hittől. El kell menned Medjugorjéba.’ Ebben a pillanatban megtörtem.
Korábban azt mondták nekem, hogy az abortusz biztonságos, és közben szembesültem az adatokkal, az összefüggésekkel az abortusz és a mellrák, az abortusz és a koraszülés, az abortusz és a méhnyakrák, az abortusz és a mentális betegségek között.”
Két nappal később Dr. Bruchalski megdöbbenésére az édesanyja telefonált, és azt kérte, hogy kísérje el egy utazásra nem máshova, mint Medjugorjéba. John elment vele, ahol egy belga látnok, aki nem ismerte őt, azt mondta neki, hogy üzenetet kapott a Szűzanyától; legyen a lehető legjobb orvos, aki csak lehet, kövesse és terjessze az Egyház tanításait, és naponta szolgálja a szegényeket. Az orvos számára ekkor minden világos lett és minden értelmet nyert; a fogamzásgátlás, az abortusz és a mesterséges reprodukció gonoszsága, a természetjog és az egyház tanításának igazsága és Jézus Krisztus szeretete. A jövőjének iránya örökre megváltozott.
Medjugorjéból visszatérve Dr. Bruchalski közölte a kórházával, hogy többé nem végezhet abortuszokat, nem írhat fel fogamzásgátlót, és nem foglalkozhat mesterséges reprodukcióval. “Csak maradjon csendben” – mondta neki a főnöke, és a szemét forgatva azt mondta: “remélem, nem valami vallási megtérésről van itt szó”. Dr. Bruchalski azonban nem hallgatott, és egyre több rezidens kollégája követte a példáját, és hagyta abba az abortuszok elvégzését. A rezidensképzés és két év munka után úgy érezte, hogy erős elhívást kapott egy saját praxis létrehozására. Az abortuszt végző orvosból életvédő nőgyógyásszá vált, aki 1994-ben megnyitotta a Tepeyac Családi Központot, ahol minden nőt, anyagi helyzetétől függetlenül ellát. Dr. Bruchalski és rendelője az anyák második generációját gondozza – az első babák egyike, akit édesanyja az életvédő rendelőben szült, nemrégiben maga is anya lett.
Az életpárti orvossal készült beszélgetés angolul itt megtekinthető:
hirdetés
