Áradhat-e életerő és jókedv egy idősotthon lakóiból? Ha Richard Osman Csütörtöki nyomozóklub című könyvét olvasod, akkor megbizonyosodhatsz róla: igen! Kicsit kusza, de a könyv végére összeálló szálakon keresztül együtt izgulhatunk a nagy élettapasztalattal rendelkező és annak megosztásával nem fukarkodó idősekkel.
Farkas Zolek könyajánlója A csütörtöki nyomozóklub című regényről.
Sok-sok érdekes témát jártunk körbe azokon a bizonyos heti nagymama-unoka délutánokon. Régi szerelmek lábnyomán haladva, a városunk, Sopron történelmét felelevenítve, a különös Fertő tavi rémmesékig. Néha kávéházakban, néha a lakásában talált minket az élet Mamikámmal. Egészen 98 éves koráig. Alkalmanként kétfős csapatunk kibővült, barátnői is becsatlakoztak veterán férjeikkel. Ilyenkor egészen különleges hangulat kerített hatalmába a megelevenedő háborús történetek, a szomszédokról szóló legújabb pletykák hallatán. Együtt utaztunk a múlt századba, újraélve az izgalmakat és a régi korok szép emlékeit. A történeteket néha közösen szőttük a jereváni kis lakás szobájában, a leghűségesebb városban. E délutánok emlékei, a finom teával, életem első kávéjával és az idős emberek szeretetével… E mélyen elraktározott élményeimet hívja elő Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub című könyve. Amit kriminek aposztrofálnak, nekem inkább egy idősekről írt regény. Vagy mindkettő. Mindenesetre az idősotthon lakóinak kedélyeit rejtélyes halálesetek borzolják. Az addig csak hobbiból régi bűneseteket megoldó nyomozóklub tagjai hirtelen valódi esetekkel találják szembe magukat. A tapasztalataik, a korábbi közös gondolkodásuk kétségtelenül hasznosnak bizonyulnak, hogy a rendőrséggel kevéssé szorosan együttműködve kibogozzák a gyilkosságok kusza fonalait. A bájos, aranyos történet cselekményei párhuzamos szálakon futnak. Néha kissé túl van bonyolítva, de azért vasárnap délutáni olvasásra, a pikniktakarón heverészve tökéletes kikapcsolódást jelent.
Az idősek – Elizabeth, Joyce, Ron és Ibrahim – karakterei jól kidolgozottak. Életerős, vicces, szerethető emberek. A regény előrehaladtával egyre jobban megismerjük múltjukat és azt, miként kerültek a luxusfaluba. Néha külső szemlélőként, néha a rendőrök szemszögéből, máskor az idősek által kaphatunk betekintést a cselekménybe. Sok izgalmas gondolatot, bölcsességet őriz a könyv. Persze, ha az ember idősek közelében tartózkodik, gyakran lelhet ilyen kincsekre. Joyce például többször beszél arról, hogy megéri bátornak lenni. Néha a sorok között megbúvó életigazságok között eszembe jut Bronnie Ware Életkönyv című műve, amely jó társa lehet e történetnek. Illetve Fredrik Backman A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb című műve.
Mai világunkban tabu az időskor. Mindenki fiatal és az is akar maradni.
Holott régen az idősek bölcsességükkel a társadalom megbecsült tagjai voltak. Nem olyan régen néztem újra ismét Hodász András TEDx videóját, amelyben arról beszél, hogy itt az ideje felnőni. Nekem szerencsém volt, mert rengeteg időt tölthettem nagymamám mellett és élénk, gondoskodó jelenléte által sokat töltődhettem. Megismerhettem a kis baráti körét, ahol számtalanszor megjegyezték, hogy ,,már megint mennyit nőttem”. Pedig nem, legalábbis nem látványosan. Ez a könyv is bővelkedik ilyen tipikus, idősek szájából elhangzó mondatokban. Talán ezért is annyira szerethetően humoros, néhol szarkasztikus.
hirdetés,,Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket” – olvassuk a könyv lapjain.
Ez egy kedves mű, amely – valljuk be – (nem) kicsit túl van írva. De talán emiatt is jön közel hozzám. Olyan, mint a könyvajánlóim. Azokat is gyakran túlírom. Szóval a legjobbkor érkezett, mert emlékeket hozott és némi azonosulást, hogy attól, hogy valami sok, még lehet értékes.
A regényben gyakran feltűnnek házi sütemények, így olvasása után hajlamos voltam megdézsmálni az otthoni tartalékot vagy éppen egy cukrászdába betévedni. Ha éppen fogyókúrázol vagy valamelyik szupertrendi diétának hódolsz, akkor ne ezt a művet válaszd!
,,Létezett egy olyan élet, ami Chrisnek egyszerűen nem jött össze. Családok, kocsifelhajtók, trambulinok, barátok, akik átjönnek vacsorára, minden, amit a reklámokban látni. Most már örökre ilyen lesz az élete? Örökre a legénylakás marad neki a semleges színű falával meg a Sky Sportssal? Talán van kiút, de Chris nem látta, merre léphetne.”
Az egyik nyomozó gondolatai szintén nagyon megérintettek. Mint életkezdő válsággal küzdő, saját családdal még nem rendelkező srác, ennél a résznél azt éreztem, hogy na, végre egy karakter, akinek az érzései jól rezonálnak az enyémekre. Talán bennem több remény ficeg, mindenesetre jól szavakba öntötte a megélésemet. A könyv talán azért is érdekes mű, mert – bár nem krimi, nem Musso, de – a felépített szereplők sokszínűek és mindenki megtalálhatja önmagát. Van, aki talpraesett, van, aki pátyolgatásra szorul. Néhányan pedig igazi nyomozók.
Ha egy könnyed, nyomokban bölcsességet tartalmazó történetre vágysz, megtaláltad. Mit hagy maga mögött e könyv? Egy felhívást biztosan a szívünkbe lopnak a fogyatkozó oldalak.
Szeressük az idős embereket, törődjünk velük!
Oltalmazzuk és segítsük őket! Legfőképp pedig beszélgessünk velük! Mert az ő történeteiken keresztül – a múltunk jobb megértése által – egy szebb világot építhetünk. Velük együtt.
Farkas Zolek
hirdetés
