A mégis-békesség azt jelenti, hogy minden körülmények ellenére Istentől való mély megnyugvásunk van abban, hogy Ő tartja az életünket és számíthatunk Rá. Thoma László református lelkipásztor reggeli áhítatában beszélt erről a Gazdagréti Református Gyülekezet közösségi oldalán.
„Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.” (Apcsel 9:31)
Nagyon érdekes pillanatkép ez Isten népéről, az őskeresztényekről. Az egyház nagy üldöztetéseknek van kitéve ekkor, ennek ellenére azt olvassuk, hogy amikor Saul megtér, és így az egyik üldözési góc megszűnik, békesség lesz az egyházban. Ez a békesség nem egy hosszú, állandósult, évtizedeken át tartó békeállapot, nem egy ideális, csendes idő, hanem valójában egy folyamatos üldözés, amely közben mégis megadja Isten a békességet. Ez a mégis-békesség. Lehetnek nehezek a körülmények, de mégis békességünk van, ha el vagyunk rejtve Istenben, aki hordozza és tartja a Benne bízókat, nem hagy el minket egy percre sem.
Azt is látjuk ebben az igeszakaszban, hogy épül a gyülekezet. Az építkezés soha nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem folyamatot jelent. Hányszor várjuk azt, hogy úgy épüljön a gyülekezet, a közösség, vagy éppen mi lelkileg, hogy az gyorsan látható legyen. Ezzel szemben Isten terve az épülés – ami fáradságos, ami munka, ami folyamat, ami hosszútávú. Tégláról téglára, lépésről lépésre épül és gyarapszik az életünk is.
Az egyház az ige szerint az Úr félelmében élt.
Az istenfélelem annak a tudása és megtapasztalása, hogy Isten igenis Isten: az Övé minden hatalom, mindenek felett áll,
mi pedig emberek vagyunk, alázattal tiszteljük és magunknál hatalmasabbnak tartjuk Őt. Rádöbbenünk arra, hogy mi kis teremtmények vagyunk, Ő pedig tényleg a Mindenható. Az istenfélő ember alázatban él, tudja, hogy hol a helye a világban, és már szabad attól, hogy naggyá akarjon lenni.
Az Apostolok cselekedeteiben azt is olvassuk, hogy a Szentlélek segítségével számban is gyarapszik a gyülekezet. Az istenfélelemből következik, hogy a gyarapodást nem magának tulajdonítja az egyház, nem arra gondol, hogy mennyire ügyesek és jók vagyunk, vagy hogy hihetetlenül sikeresek vagyunk, hanem belátja, hogy a Szentlélek segítségével történik minden számbeli gyarapodás.
Így nézzünk a saját életünkre, a gyülekezetünkre, és várjuk azt, hogy Istentől jöjjön a mégis-békességünk, a
minden körülmények ellenére Istentől való mély megnyugvás abban, hogy Ő tartja az életünket és számíthatunk Rá.
Isten képes rá, hogy a közösségünkben és a szívünkben is legyen valódi épülés – legyünk türelmesek ebben, ahogy Isten végzi ezt a folyamatot! Mindez azért lehetséges, mert a Megváltónk, Jézus Krisztus elhozta nekünk ezt a békességet és bővölködő életet. Ez nem a mi érdemünk, hanem az Ő kegyelmében tudunk meggyökerezni.
Ima
Atyám, Téged magasztalunk, mert gondod van ránk ma is, betöltöd és megadod nekünk, hogy növekedjünk és épüljünk! Megvalljuk, hogy sokszor szeretnénk nagyon hirtelen változást, növekedést, és sokszor távol van tőlünk a valódi istenfélelem, az igazi alázat. Urunk, annyira nehéz néha megtalálni a békességet, kérünk, hogy tekints ránk, szabadíts meg minket a gonosztól! A Te szabadításod legyen nyilvánvaló bennünk és körülöttünk! Ma nemcsak magunkért, hanem a gyülekezeti közösségünkért is imádkozunk, erősíts és tarts meg minket! Add a te békességedet ma is, Uram és tölts be a Te jelenléteddel! Ámen.
Forrás: Gazdagréti Református Gyülelezet
hirdetés
