Mire érdemes felkészülnünk már ma, hogy ne érjen váratlanul a jövő? Hogyan kell megváltoztatni az oktatást, hogy a gyerekek tudatos felnőttekké váljanak, akik képesek jól használni a digitális technikát? Egységes tananyag kell, vagy személyre szabott? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a Brain Bar előadói és fiatal résztvevői.
Minden évben nagy élmény a Brain Bar nevű kétnapos esemény, amelyet a szervezők egyszerűen „jövőfesztiválként” aposztrofálnak. Mint írják, a Brain Bar „mára Európa legnagyobb, évente megrendezett jövőfesztiválja, ahol a közönség hazai és külföldi tudósok, politikusok, üzletemberek és kulturális személyiségek részvételével vitathatja meg a 21. század legégetőbb kérdéseit”. Úgy képzeljétek el, hogy a Városliget gyönyörű új épületébe, a Magyar Zene Házába belépve csak úgy nyüzsögnek a diákok, a tanárok, a többi résztvevő, az újságírók, a szervezők. Idén egy robotkutya fogadott minket, amelyről először nem tudtam eldönteni, hogy inkább ijesztő vagy aranyos, de az biztos, hogy a jövőbe mutató, mint az egész esemény. Jó érzés, hogy ide tényleg olyan diákok jönnek el, akiket érdekelnek a témák és csillogó szemmel figyelik az előadásokat, sőt kérdezhetnek is. Mivel egyszerre több színpadon folynak a beszélgetések, minden idősávban választani kell, melyik téma vagy előadó érdekel a legjobban – ami nem könnyű feladat.
Fotó: Brain Bar
Több előadás a mesterséges intelligenciáról (AI) és annak az életünkre gyakorolt hatásáról szólt, ami nem meglepő, mert a szakemberek szerint néhány év múlva olyan szinten ez fogja áthatni a mindennapjainkat, ahogyan ma az internet. Természetesen most is felmerült a kérdés, hogy hányan fogják elveszíteni a munkájukat az AI miatt. Pótsa Mátyás, a Bosch Magyarország Innovációs Ökoszisztéma Vezetője szerint egy-két éven belül
az értelmiségiek 30 százalékának munkáját fogja kiváltani, össztársadalmi szinten pedig az aktív keresők 25 százaléka fogja elveszíteni az eddigi munkáját a mesterséges intelligencia miatt.
Aggodalomra viszont nincs okunk, csak rugalmasnak kell lenni – nyugtatott meg Pótsa Mátyás. Kiemelte, hogy miközben pozíciókat helyettesít, addig új munkalehetőségeket is teremt az AI, és olyan új szakmák fognak elterjedni, amelyekről 5-10 éve még nem is hallottunk. Talán kevesen tudják – nekem is új infó volt –, de több egyetemen, például az ELTE-n is van már mesterséges intelligencia tanszék. „Az egyetemi képzések arra is szolgálnak, hogy az AI-nak kereteket alakítsanak ki, így elkerülhetjük, hogy több kárt, mint hasznot hozzon az új technológia az emberiségnek” – mondta a vezető.
Fotó: Brain Bar
Az oktatás nemcsak az AI miatt, hanem más szempontból is átalakulóban van – erről már egy másik előadáson beszélgettek. Halácsy Péter, a Budapest School alapítója egyből azzal kezdte, hogy náluk a diákoknak nem kell eltenni az okostelefont az óra elején, mert nem az a cél, hogy úgy tegyünk, mintha nem létezne a modern technológia, hanem hogy a gyerekek megtanulják jól használni az eszközöket. „Nem szabad elzárkóznunk ettől, oktatókként felelősségünk is, hogy értsenek a fiatalok ahhoz, amit nap mint nap használnak” – mondta.
Dr. Erős-Honti Zsolt, a Fazekas Mihály Gimnázium igazgatója szerint a hagyományos oktatás keretei közé a szakkörökkel is be lehet hozni az innovációkat, így nem változik a tanterv, mégis szakemberektől tudnak tanulni a diákok – például a robotikáról.
„A mai oktatási rendszer egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs szabadsága a tanároknak abban, hogy ha például történik egy nagyobb konfliktus a gyerekek között, akkor megálljon a matekóra, és azt közösen megbeszéljék. Haladni kell, mert mi van, ha bejön egy tanfelügyelő, vagy mi lesz, ha nem tudnak mit beírni az órai anyagról a Kréta rendszerbe. Az sem jó, hogyha egy téma felkelti a diák érdeklődését, azzal nem tud mélyebben foglalkozni. Azt mondjuk, arra ott vannak a szakkörök, ezeket viszont nem fogadjuk el tanóraként” – sorolta a fejlesztendő területeket Halácsy Péter.
Forrai Benedek jelenleg az egyike annak a 18 hallgatónak, akik a Stipendium Peregrinum Ösztöndíj révén a világ neves egyetemein tanulhatnak. Tanult már a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen, szerzett munkatapasztalatot vállalati közegben, jelenleg pedig az ETH Zürich kutatási asszisztense. Ő mondta el a közönségnek, mit jelent az ún. Industry 4.0: már megvan arra a számítástechnikai hátterünk, hogy a teljesen egységes gyártási folyamatok helyett személyre szabott gyártás legyen. „Ilyen módon az oktatás is lehetne sokkal személyre szólóbb, és ez lenne az ideális” – fogalmazott Forrai Benedek. „Viszont
fontos, hogy a közösség mint formáló erő megmaradjon,
és a gyerekek azt érezzék, együtt mennek végig a tananyagon, együtt küzdenek” – tette hozzá.
„Gondoljunk az érettségire! Mit nem szabad a diákoknak tenni? Digitális eszközöket használni és megbeszélni egymással a feladatokat. Épp azt a két dolgot iktatjuk ki, ami ma már alapvető egy munkavállalónak: hogy jól tudja használni a digitális technológiát és tudjon együttműködő lenni, csapatban dolgozni” – hangsúlyozta a Budapest School alapítója.
Az egyik diák azt kérdezte a résztvevőktől, van-e értelme arról beszélni, hogy miért nem tanulnak az iskolában programozást, miközben alapvető szövegértési gondokkal küzdenek a gyerekek, a képernyő előtt töltött rengeteg idő, a számítógépes játékok és videók miatt. Halácsy Péter szerint fontos, hogy hatéves kor alatt minél kevesebb időt töltsenek a képernyő előtt a gyerekek, vagy inkább egyáltalán ne adjon a szülő a kezükbe tabletet, telefont.
„A szoftverfejlesztők drogot készítenek, és egyre több a függő.
Ez a drog el akarja vonni a figyelmünket, és azért fizetjük a legtehetségesebb mérnököket a világon, hogy minél több ideig maradjunk a gép előtt. Meg kell tanulnunk, hogy legalább az ágyba ne vegyük be a képernyőt, mert tényleg elképesztően rászoktunk ezekre” – vélekedett Halácsy. „Persze szülőként könnyebb azt mondani, hogy a gyerek kezébe adjuk a tabletet, hogy nézze a videókat, így addig van időnk mással foglalkozni, de higgyétek el, ez nem jó, és kihatással lesz később az iskolai teljesítményre is, hiszen képes gátolni a kognitív funkciókat” – egészítette ki.
Fotó: Brain Bar
„A család és az iskola felelőssége is, hogy ne csak a közösségi médiából és az online játékokból szerezzenek örömet a gyerekek, hanem átéljék az offline közösségi élmények erejét is” – emelte ki a Fazekas igazgatója. A résztvevők egyetértettek, hogy nem individualista, másoktól minél függetlenebb állampolgárokat, hanem közösségi embereket kell nevelni.
Vajon továbbra is lesz értéke a memóriának és a lexikális tudásnak, vagy úgyis bármire rá tudunk keresni az interneten? „Ha nekünk zéró tényszerű tudással kell elindulni az úton, az hatalmas hátrányt jelent: kellenek az alapok. Ha úgy próbálunk készségeket fejleszteni, hogy nincs meg a tartalom, az nem fog működni. Arra kell megtanítani a fiatalokat, hogyan kezeljék, csoportosítsák azt a rengeteg információt, amely rájuk zúdul nap mint nap” – fogalmazott Dr. Erős-Honti Zsolt.
Mondjuk példaként a kritikus gondolkodást. Minden szülő szeretné, ha gyereke megtanulna kritikusan gondolkodni – de miről? Kell valamilyen lexikális tudás, hogy lehessen miről beszélni. „Ugyanígy nem lehet memória nélkül létezni, hiába van ChatGPT.
Egy vitapartner nagyon unalmas lesz, ha nem tud fejből semmit, csak kérdezgeti a mesterséges intelligenciát”
– emelte ki Halácsy Péter.
Az tehát biztos, hogy már nem is a jövő, hanem a jelen része, hogy az oktatás változik, formálódik. Viszont nem mindegy, milyen irányból, hogyan közelítjük meg ezeket a folyamatokat. Magányos törtető vagy közösségi játékos lesz a gyerekünk? Képes kiszűrni a valódi információkat a sok álhír közül? Megtanulja, hogyan kell keretek között használni a közösségi médiát, hogy ne értelmetlen telefongörgetéssel menjen el a nap? Tudjuk úgy személyre szabni az oktatást, hogy közben mindenki rendelkezzen az alapműveltséggel? Ezekre a kérdésekre mindannyiunknak választ kell találni.
Szilágyi Anna
hirdetés
