2023. 08. 30.

Evangelizálni…de hogyan?

„Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19) – így szólt Jézus az apostolokhoz, ez a felhívás azonban nekünk, modern kori keresztényeknek is szól. Hogyan evangelizáljunk, ha nem is tudjuk, hogy foghatnánk hozzá, vagy ha túl félénkek vagyunk?

Gyakran találkoztam katolikus körökben azzal a gondolattal, hogy nem kell, hogy Jézusról beszéljünk, elég annyi, ha példamutató életet élünk, és akkor majd az emberek – látván azt, hogy mi pozitív értelemben mások vagyunk, mint a többiek – kérdezni fognak minket. „Élj úgy, hogy kérdezzenek!” – hangzik a mondás, én azonban nem úgy gondolom, hogy az evangelizációra is száz százalékban ráhúzható ez a frázis.

A cselekedeteinknek tükröznie kell a szavainkat, ez biztos, és ha a kettő gyakran nem találkozik, hiteltelenné válunk, bort iszunk, vizet prédikálunk. Ugyanakkor nem gondolom, hogy elég lenne a példamutató életmód. Egyrészt, igencsak limitált azoknak az embereknek a köre, akik mélyebben meg tudnak minket ismerni, akiknek a közeli ismertség révén feltűnhet, hogy mi máshogy élünk, jóságos, remény- és örömteljes emberek vagyunk. Másrészt pedig, sok ember nem mer kérdezni, vagy nem is tudja, mit kérdezzen. Így, még ha fel is tűnik neki valami, nem biztos, hogy mer feléd lépni. Harmadrészt pedig,

hirdetés

a hit hallásból fakad, ezt maga Pál apostol mondja: „mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak?

S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? (…) A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.” (Róm 10, 13-17)

Sokan vannak, akik nem hallottak Jézusról. Nem hallottak Róla úgy, mint egy személyről, aki közel van az emberekhez, nem hallottak róla úgy, mint Megváltójukról. És ezt nem távoli országok lakosaira értem. 2018-as adatok szerint a magyarok 65 százaléka hisz Isten létezésében – ezt akár nevezhetnénk egy nem is olyan rossz aránynak, azzal már azonban nehezebb szembesülni, hogy ugyanebben az évben

a lakosságunk csupán 16 százaléka vallott úgy, hogy legalább havonta egyszer elmegy templomba. Aratnivaló tehát biztosan van.

Az evangelizáció sokunk számára ijesztően hangzik, és talán olyan gondolatok jönnek fel bennünk, hogy akkor most álljak ki én is a metróaluljáróba egy mikrofonnal, és hirdessem az Igét?! Nagy valószínűséggel nem erre hív Isten. Őszintén szólva, kétségeim vannak afelől, hogy ez a módszer mennyire sikeres, de ki tudja, Isten úgy is megérintheti valaki szívét, hogy épp a metró felé siet, és egy-két Jézusról elhangzó mondat nagyon megérinti.

Az evangelizáció mindannyiunk feladata, de nem kell mindannyiunknak ugyanúgy végeznie.

Vannak olyan közösségek, melynek tagjai rendszeresen mennek az utcára, hogy kettesével leszólítsák az embereket, beszélgessenek velük, meghallgassák őket, majd megkérdezzék, hogy imádkozhatnak-e értük? Az utcai evangelizáció minden bizonnyal bátorságot igényel, amihez erőt Krisztustól kaphatunk. Ha erre érzel meghívást, érdemes felkeresned egy ilyen közösséget, vagy barátokkal összefognod. Az is lehet, hogy inkább arra érzel meghívást, hogy azoknak az embereknek beszélj Jézusról, akikkel találkozol, akik életed egy szakaszán elkísérnek, akik a közvetlen környezetedben élnek. Ez is nagyon jó! Ez utóbbi eshetőséghez gyűjtöttem össze néhány jótanácsot, amelyek segítségedre lehetnek az evangelizáció során:

  1. Személyes kapcsolat Jézussal

Nem adhatod azt másoknak, amit te magad sem birtokolsz. Ha nem ismered Jézust, nem imádkozol rendszeresen, és nem élsz erényes életet, akkor nem tudod hatékonyan terjeszteni az Evangéliumot. Élő, személyes kapcsolatban kell lenned Istennel ahhoz, hogy tudd, hova, Kihez akarsz másokat vezetni.

  1. Imádkozz az adott emberért!

Minden idők egyik leghíresebb megtérés-története Szent Ágostoné, amelyben édesanyjának, Szent Mónikának hatalmas szerepe volt. Szent Ágoston szeretett mulatozni, szeretője volt, és házasságon kívüli gyermeke született. Szent Mónika, az édesanyja Krisztus követője volt, sokat imádkozott, és próbálta meggyőzni fiát, hogy csatlakozzon az Egyházhoz. Ágoston azonban nagyon büszke volt, édesanyja sikertelenül próbálta őt meggyőzni hosszú időn keresztül. Egyikük sem gondolta volna, hogy Mónika a hit magvait már elvetette fia szívében, amelyek szépen lassan kicsíráznak majd.

Ágoston, mikor Milánóban tanított, elment, hogy a város püspökének, a későbbi Szent Ambrusnak prédikációját hallgassa. Ezután a tanítás után Ágostan szeme megnyílt, megtért és belépett az Egyházba. Ma az egyik legnagyobb hatású szentet tisztelhetjük benne. Ennek a történetnek két fontos tanulsága van; egyrészt,

Szent Mónika soha nem vesztette el a reményt, kitartott az imádságban, mely jelentős szerepet játszott fia megtérésében.

Másrészt pedig, látnunk kell, hogy Szent Mónika és Szent Ambrus is csak magvakat szórtak el, nem ők térítették meg Ágostont. Élték az életüket, imádkoztak, beszéltek az Evangéliumról, de a megtérés Isten kegyelméből valósulhatott meg.

  1. Kérdezd és hallgasd meg a másikat!

Mindenki vágyik a meghallgatásra, arra, hogy az élettel, az élet értelmével kapcsolatos kérdéseket átbeszélhessük másokkal, ugyanakkor nehéz olyan embereket találni, akik szeretettel, figyelmesen végighallgatnák gondolatainkat. Te lehetsz egy ilyen ember mások számára. Hallgatni nem mindig könnyű; magadban kell tartanod a megjegyzéseidet, kérdéseket kell feltenned, és meg kell állnod azt, hogy kijavítsd a másikat. Íme egy példa arra, hogyan is játszódhat le egy ilyen beszélgetés:

Te: Mit gondolsz, mi történik velünk, ha meghalunk?

A barátod: Azt gondolom, hogy majd eggyé válunk a természettel és az univerzummal.

Te: Miért gondolod ezt?

A barátod: A természetben érzem magam a legbékésebbnek, oda távoznak majd az energiáink.

Te: Mit gondolsz, honnan származik az univerzumban lévő energia?

A barátod: Szerintem mindig is ott volt.

Te: Szerinted az univerzum mindig is létezett?

A barátod: Hogy a világegyetem mindig is létezett? Nem vagyok benne biztos.

Te: Érdekesnek találom, amit mondasz.

Nyilvánvalóan nem kell, hogy egyetérts a másikkal, de érdekes lehet hallani, hogy nem keresztény világnézetű emberek hogyan gondolkodnak a világról, arról, mi vár ránk a halálunk után, bármennyire is tévednek. Azzal, hogy nem javítod ki az illetőt, hanem egyszerűen csak meghallgatod, két fontos dolgot teszel; bizalmat építesz kettőtök között, mert nem azt fogja a másik érezni, hogy rögtön ítélkezel felette vagy a mondandója felett. Másrészt pedig a meghallgatással tudatod vele, hogy fontos számodra, amit gondol. Néhány hét múlva újra feltehetsz a barátodnak, ismerősödnek mélyreható kérdéseket, és miután erre párszor sor került, beszélj arról, ami neked fontos, de ne azért, hogy kijavítsd a másikat, csak hogy megoszd vele azt, amiben te hiszel.

  1. Itt az ideje a meghívásnak!

Miután bizalmat és szorosabb barátságot építettél ki az ismerősöddel, és meghallgattad az ő álláspontját, hívd el egy vallási eseményre. A legkézenfekvőbb a szentmise, de lehet ez egy imaest, szentségimádás, akár egy házszentelés vagy valamilyen közösségi alkalom.

Higgy abban, hogy a hitünk vonzó, és Isten képes megérinteni az emberek szívét!

  1. Éld meg a hitet örömmel!

Találkoztál már olyan emberekkel, akik annyira telve voltak örömmel, hogy megkérdezted magadtól: vajon miért ilyen boldog ez az ember? Az örömteli keresztény ember valóban a föld sója tud lenni. Ha te is vágysz erre a mélyről fakadó örömre, tudsz tenni azért, hogy a tiéd legyen. Fontos, hogy mindennap imádkozz, hogy folyamatosan kapcsolatban legyél Istennel. Járulj gyakran a szentségekhez, és dolgozz azon, hogy egyre bűntelenebb életet folytass! Ezenkívül, ami még lényeges elem, a hála. Hálásnak lenni azért, amit Istentől kaptál. Ha hálás vagy, kevésbé fogsz panaszkodni, többet gondolsz majd Istenre, és a felebarátaid javára.

  1. Oszd meg a saját tanúságtételedet!

Tudnod kell válaszolni ezekre a kérdésekre: „Miért hiszel Istenben? Miért vagy katolikus/református/evangélikus?” Fontos átgondolnod, milyen pozitív változást hozott az életedben az, hogy hívő vagy, hogy személyes kapcsolatod van Jézussal. Az emberek leginkább nem logikai érvekhez, nem eszmékhez, hanem más emberekhez tudnak kapcsolódni. Az evangelizáció arról szól, hogy megismerteted másokkal Jézus Krisztus személyét, akivel kapcsolatban állsz, és aki megváltoztatta az életed.

  1. Ismerd meg a hitet!

„Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek.” (1 Pt 3,15) Meg kell ismernünk a hitet, és ennek legegyszerűbb, legalapvetőbb módja az evangéliumok olvasása. Szent Jeromos azt mondta: „ha mellőzöd a Szentírás olvasását, Krisztust mellőzöd”. Lehetetlen, hogy mindent tudj a hitről, de jó alapismeretekkel kell rendelkezned, hogy meg tudd válaszolni a leggyakrabban feltett kérdéseket, vagy legalább tudd, hol keress válaszokat.

És kikhez tudsz így fordulni? Például a lakótársaidhoz, szaktársaidhoz, munkatársaidhoz, nem hívő barátaidhoz, családtagjaidhoz. De

evangelizálhatsz táborokban, fesztiválokon, sportórákon, bárhol, ahol vagy.

Ha úgy érzed, keresztény-burokban mozogsz, és alig vesznek körül nem hívő emberek, itt az ideje, hogy kilépj, például úgy, hogy egy új hobbiba kezdesz, vagy egy szabadidős csoporthoz csatlakozol!

„Legyen fontosabb számodra mások üdvössége, mint a saját kényelmed!”

Ha még mindig félénknek érzed magad, és úgy gondolod, bátorításra van szükséged az evangelizációhoz, nézd meg ezt a videót egy amerikai Youtuber paptól!

Lelkiség
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás