A „szentóra” a személyes imára elkülönített idő, amelyet otthon vagy egy templomban is gyakorolhatsz. A lényeg, hogy ebben az egy órában tudatosan kapcsolódj Jézushoz, aki szereti a társaságodat, bármilyen meglepőnek is tartod ezt.
Az évszázadok alatt sok szent beszélt a szentóra fontosságáról – ezt javasolták bárkinek, aki tanácsot kért tőlük.
Pontosan mit jelent a szentóra?
A szentóra alapdefiníciója az, hogy 60 percet a személyes imádságra szenetelünk. Bár sokan a szent órát egy templomban vagy egy kápolnában szeretik tartani, ez nem követelmény. A szent órádat a világon bárhol elvégezheted, akár az otthonodban, egy parkban, egy hotelszobában vagy a metróban.
Néha az emberek még a 30 vagy 45 perc odaadását is „szent óraként” emlegetik, a lényeg tehát nem az, hogy kitöltsd a 60 percet, hanem, hogy mindenképp adj a napodból valamennyi időt Istennek.
Minden szent óra kulcsa az, hogy ez a személyes ima ideje, amikor Istennel beszélgetsz. Ez lehet teljes csendben, a Biblia olvasásával vagy a kedvenc zsoltárod elmondásával töltött idő is – találd meg a neked legjobban megfelelő imamódot!
Teréz anya mindig hangsúlyozta a mindennapi szent óra fontosságát. Ez létfontosságú része volt a napi programjának. Teréz anya Légy világosságom című könyvében ezt írja:
„Minden nap szent órát töltök Jézus jelenlétében az Oltáriszentségnél. Nemcsak én, hanem minden velem szolgáló nővérem is tart napi szentórát, mert
azt tapasztaljuk, hogy ezen keresztül Jézus iránti szeretetünk bensőségesebbé, egymás iránti szeretetünk megértőbbé, a szegények iránti szeretetünk pedig együttérzőbbé válik.
A szentóránk a mindennapi családi imánk, ahol az első fél órában összegyűlünk és elimádkozzuk a rózsafüzért a kitett Oltáriszentség előtt, a második fél órában pedig csendben imádkozunk. Ez az imaszokásunk megkétszerezte a hivatásunkban szolgálók számát. 1963-ban még csak heti szentórát tartottunk együtt, de 1973-ban, amikor elkezdtük a mindennapi szentórát, a közösségünk növekedni és virágozni kezdett” – írta Teréz anya.
A szentóra mögött meghúzódó koncepció a Gecsemáné-kertben lévő Jézusból merít ihletet. Jézus azáltal a cselekedete által mindannyiunkat arra hív, hogy legalább egy órán át virrasszunk vele, ahogyan az apostolait is hívta azon az éjszakán. „Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?” (Márk 14:37)
Bár nem mindannyian tudunk minden nap egy teljes órát szánni az imára, fontos, napi szinten hogy időt töltsünk Jézussal – amennyit éppen tudunk.
Fordította: Szilágyi Anna
Forrás: Aleteia.org
hirdetés
