A február néha szürkeséget hordoz magában: ilyenkor kint is szürkeség telepszik a világra, és van, hogy bennünk is ilyen érzések kavarognak. A TeSó blog 3 olyan könyvet ajánl, amely ezt a szürkeséget fel tudja oldani. Szemlénk.
Móra Ferenc: Rab ember fiai
„Hát azt gondolod te, hogy most már nincs gondja ránk a jó Istennek, mert másfelé néz egy kicsinyég? Ne félj, szemmel tart az Isten azért minket is. Én is mindig előrenézek birkanyíráskor, de azért meglátom, ha a hátam megett megdézsmálja a gyapjút a juhász.”
Amikor nemrég kényszerpihenőre fogott egy erősebb megfázás, megkérdeztem magamtól, mi esne most igazán jól. Az volt a válaszom, hogy egy puha pléd, egy meleg tea és egy gyermekkori kedves történet. Így került elő Móra Ferenc Rab ember fiai című könyve.
Azt gondoltam, jó lesz újra gyermeknek lenni, de nem ez történt. Egészen másképp csengtek most a szavak. A leginkább az lepett meg, hogy az isteni gondviselés milyen szépen jelenik meg ebben a könyvben. A történetben egyetlen mozzanat sem hiábavaló, nem öncélú, hanem ide-oda tekeregve, egymásba fonódva szépen elvezetnek egy bámulatos végkifejlethez. Jól esik rácsodálkozni az isteni időzítésre, amely előkészíti a sorsfordító pillanatokat, aztán a lehető legjobb módon tálalja. Megerősödni abban, hogy mennyire fontos észrevenni és megragadni ezeket a lehetőségeket. Ugyanakkor épp az embert próbáló helyzetekben tűnik ki a Szitáry fiúk jelleme, ahogy fiatal koruk ellenére olyan nemes, bátor lélekkel tudnak megnyilvánulni, ami felnőttek esetében is dicséretes. Így kap főszerepet a sokat látott Pipitér is a maga bölcs nyugalmával, hűségével, csavaros eszével.
Móra Ferenc ezúttal azt tanította nekem, hogy amikor igazságtalannak tűnik az élet, akkor nem az önsajnálgatás a legjobb válasz. Hittel, bátran bele kell lépni a feladatba, amelybe sodornak az események. És bízni kell abban, hogy a végén minden összesimul majd Isten tenyerében.
Olasz Tímea
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
„Nagy csapda nem akarni mást, mint egy kicsit jobban érezni magunkat, ahelyett, hogy azért tennénk, hogy jobban legyünk.” Szíven ütött ez a mondat, mikor ezt a könyvet olvastam, mert sokáig rossz helyen kerestem a megoldást a nehézségekre. Ferenc Atyának minden szava kincs, ezt túlzás nélkül állíthatom. Ez a könyv egy őszinte segítségnyújtás mindazoknak, akik nehéz helyzetekkel küzdenek, vagy régi terheket cipelnek.
Feri Atya szerint, azokban a helyzetekben, amikor mélyponton vagyunk, megjelenik a félelem. Félünk, frusztráltak vagyunk, néha rettegünk. Ezt nem nagyon kerülhetjük el. De erre nagyon is szükségünk van, hiszen a félelem az egyetlen ösztönző erő, ami kilendít bennünket abból az állapotból, amiből nem tudunk kikerülni. Hatékony cselekvésre indít, és egyszer csak Istentől megérkezik hozzá az erő is.
Többször vettem le ezt a könyvet a könyvespolcról, mint bármelyik másikat. Különböző élethelyzetekben is segített, hogy megértsem, mi zajlik valójában bennem, amikor félek. Sokfajta félelem lehet az életünkben, de mindegyikben közös, hogy mögötte meghúzódik valami ismeretlen tényező. Ez a könyv megvilágítja az ismeretlent, így adva útmutatást, hogy eltűnjön a félelem magja az életünkből.
Böszörményi-Bálint Eszter
Max Lucado: Semmi felől ne aggódj
Ha meg kellene neveznem azt a lelki küzdelmemet, amelynek legrégebb óta tudatában vagyok, akkor biztosan az aggodalmaskodást mondanám. Már egyetemista koromban is bevallottam ezt a gyengeségemet egy bibliakörön, ahol a vezető válasza az volt: de hát aki már átadta az életét Istennek, az nem aggodalmaskodik. Nem hiszem, hogy igaza volt. Az viszont igaz, hogy a túlzott aggodalmaskodás nem Istentől való, és tényleg jelzi a benne való bizalmunk gyengeségét. Nekem azt jelzi, hogy nem vagyok tökéletes keresztyén.
Max Lucado Semmi felől ne aggódj című könyvét nem azért ajánlom, mert elolvasása után nekem egy csapásra sikerült a helyére tennem az életemben az aggódást – nem így történt. Viszont szívből ajánlom azért, mert egy bibliai igeközpontú gondolatcsomag arról, amit Isten az aggódásról tanít nekünk. Azzal, hogy emlékeztet a jól ismert igehelyekre, és azokat újraértelmezi, új megvilágításba helyezi, megnyugtatja a lelket és egyszersmind felvértez érvekkel, amelyeket az ember elővehet, amikor legközelebb rátör az aggódás. Nagyon rövid olvasmány, és valójában semmi eget rengető nincs benne, semmi olyan, amit ne tudhatna egy rendszeres bibliaolvasó. Inkább arra való ez az írás, hogy az ember újra és újra levegye polcáról és megnyugvást találjon Isten szavában és annak magyarázatában.
Molnár-Kovács Dorottya
Forrás: TeSó blog
hirdetés
