Szalai Benedek Bálint harmadéves mérnökinformatika- és Fehér Márton hetedik féléves bionikahallgatók voltak Martí Zolán beszélgetőtársai legutóbbi podcastadásunkban. Bálint és Marci a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának a diákjai. A beszélgetésben kifejtették véleményüket az egyetemi közösségről, az egyetem világáról, a tudomány és a hit kapcsolatáról, valamint az élővilág és a mesterséges világ találkozásáról is.
Bálint, honnan jött az ötlet, hogy mérnökinformatikát tanulj?
Bálint: Már középiskolában kialakult bennem, hogy ebben az irányban szeretnék továbbtanulni, és ahogy nézegettem a lehetőségeket, sokfajta volt; mérnökinfó, programtervező, infógazdaság és a többi, és a Pázmány által kínált opciót találtam a legvonzóbbnak, többek között azért, mert katolikus egyetem, és a mérnöki munka jól hangzott.
Mi a különbség az informatikus és a mérnökinformatikus között?
Bálint: Az infós tudás mellett programozást is tanulunk, és általános mérnöki tudást is ad a szak; tanulunk fizikát, matematikát, mint mondjuk akár egy építész.
Marci, a te esetedben a szakod nevét sem értik sokan, velem az élen; bionikahallgató vagy, ami egyébként egy viszonylag új terület a tudományok tekintetében, ugyanakkor nagyon fontos dolog. Hogyan mutatnád be röviden a szakot és egyáltalán hogyan dönti el egy gimnazista, hogy bionikahallgató akar lenni?
Marci: Elég sokan szokták kérni, hogy ismételd meg még egyszer, hogy mi is ez, amit tanulsz? A bionikát úgy szoktam leírni, hogy valahol az informatika és a sejtbiológia között helyezkedik el.
Milyen konkrét példákat tudsz mondani, hogyan kapcsolódik össze a sejtbiológia és az informatika?
Marci: Ha csak mondjuk a robotprotézisekre vagy orvosi műszerekre gondolunk, akkor ott azért elengedhetetlen, hogy egy minimális szintű biológiatudása legyen az embernek ahhoz, hogy tudjon olyan berendezéseket tervezni, amelyeket az orvoslásban használni fognak. Ha pedig a biológia oldaláról közelítjük meg, akkor a gyógyszeriparban is elég sok matematikai és fizikai tudásra van szüksége az embernek.
De te gimiben már robotprotézisekkel álmodtál, foglalkoztál?
Marci: Már gimiben is eszembe jutott, hogy váó, ez a robotkéz milyen izgalmas dolog! Hetedikes koromtól villamosmérnök szerettem volna lenni, leginkább azért, mert ment a matek és a fizika, és azt gondoltam, hogy azzal majd jól lehet keresni. Aztán végzős koromban gondoltam újra a pályaválasztást, és végül második helyre írtam be a bionikát. Első helyen a mechatronika volt, oda nem vettek fel, de igazából örültem is ennek, mert a biológia is érdekelt, főleg az embertan része, és bionikán ezt teljesen megkaptam.
Elképesztően komplex mind a kettő szak, amit tanultok, kívülről nézve biztosan. Én kommunikáció-és médiatudományt tanultam; ez az informatika részéről egy tökéletes büfészak. A bölcsészettudományon tanulók közül pedig sokan mondják azt, hogy az ITK-sok biztos kockák, és hiába pázmányos mind a két csapat, élnek ezek a sztereotípiák. Ti találkoztatok a baráti körötökben ezekkel az előítéletekkel?
Bálint: Valamilyen szinten jelen van, én például bionikás évfolyamtársamtól kaptam meg, hogy szerinte a mérnökinfósok kicsit kockák. Tehát egymás közt is van egy kis csipkelődés, de nem mondom azt, hogy nincs alapja, mert mégiscsak azért szeretünk gép előtt ülni és foglalkozni a kis projektjeinkkel, mindenféle számítógépes hülyeséggel. Ugyanakkor ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi informatikusként nem élünk közösségi életet, vagy nem vagyunk ugyanolyan sokszínűek, mint a nem informatikusok. Én például zenész is vagyok. Valamilyen szinten kockák vagyunk, de mégsem abban az értelemben, ahogy azt sokan gondolják.
Marci, te kívánsz reagálni a vádakra?
Marci: Alá tudom írni, hogy az egyetemen belül inkább a mérnökinfósokra szokták azt mondani, hogy ők azok, akik elvannak a világukban. A molekuláris bionikusokról inkább az szokott lenni az első reakció, hogy ez mi egyáltalán? Inkább el sem helyezik az emberek, mint hogy bekategorizáljanak minket. És szerintem miután elmondjuk, hogy nagyjából miről szól ez a szak, le is bomlik az emberekben az előítélet.
Marci, gondolom, volt egy elképzelésed, hogy ezen a szakon mit fogsz tanulni. Ehhez képest mennyiben volt más az, amit kaptál a Pázmányon? Azért most már három és fél évről beszélünk, tehát van egy alapvető ismereted.
Marci: Az igazat megvallva, olyan sok elképzelésem nem volt arról, hogy mit fogunk tanulni. Arra gondoltam, hogy fogunk programozni, így is lett. Matekot is, bioszt is tanulunk, ezekre szintén számítottam. Szóval, ha ezt az alapszintet nézzük, akkor teljesültek azok, amikre gondoltam.
Bálint, a mérnökinformatikusoknál, ha százalékban ki lehet fejezni, mennyiben fizika, mennyiben matematika és mennyiben informatika az, amit tanultok?
Bálint: Ez inkább úgy oszlik el, hogy a különböző félévekben más-más a hangsúlyos. Az első két félév a bionikán is nagyjából ugyanúgy indul, mint nálunk. Eleinte nagyrészt matekunk volt, fizikánk, ezek alapismeretek és ismétlés volt. Később jött a kicsit érdekesebb része, amikor már elindul több olyan tárgy, mint a különböző nyelveken való programozás vagy a szerkezetekkel való foglalkozás.
Milyen a Pázmány ITK-nak a világa? Hogyan érzitek magatokat, hogyan látjátok, milyen világ ez?
Bálint: Mindenképpen egyedinek mondanám, én például jártam a BME-n nyelvvizsgázni, és nekem nagyon furcsa volt, hogy olyan nagyon nagy, kicsit személytelen volt, ráadásul a hatalmas épületek… Az ITK relatíve kicsi kar, nekünk 700 főnél soha nincs több hallgatónk, és éppen ezért van egy családias légköre.
700 fős családi légkör.
Bálint: Már csak azért is, mert a második félévre talán mindenki ismeri az évfolyamtársait, mert nem olyan nagy egy évfolyam, arcról megismerjük egymást, viszonylag kevés idő után a tanárok is név szerint ismernek minket.
Egyébként sokan kiszóródnak az első félévben? Ezt mindkettőtöktől kérdezem. Tehát azért ismered meg közelről már az évfolyamtársaidat, mert olyan kevesen maradtak, vagy azért, mert tényleg ennyire családias?
Bálint: Én a közösségi programoknak tudom be, hogy ennyire megismerjük egymást. Ezeket az animátorközösség szervezi, amely a karon működik, ez egy, az elsőéves hallgatókat segítő hallgatói szervezet, most már én is leképződtem animátornak. Nekünk az a dolgunk, hogy programokat szervezzünk, hogy segítsünk a gólyáknak. Én is rengeteget kaptam elsőévesként az animátoroktól, és talán ez az, ami a lemorzsolódást is megakadályozza, mert nemcsak közösségileg, hanem tanulmányilag is nagyon segítve voltunk a felsőbb évesek által.
Bálint, hogy kell ezt az animátorkodást elképzelni? Ez kicsit olyan, mint amikor egy mentort kap valaki, és segít neki? Egy animátornak hány olyan elsőéves hallgatója van, akit pátyolgatnia kell?
Bálint: Ennél kicsit összetettebb az egész, nagyon sokszínű. Széles skálán mozog, hogy milyen feladatot lát el egy animátor. Egy rendezvény alatt csak egy brigád a csoportvezetők, akik ténylegesen a gólyákat terelgetik, illetve az ő közösségüket építik. Ezenkívül vannak még olyan emberek, akik segítenek pakolni a rendezvény alatt, akik vigyáznak a gólyák cuccaira, akik játszanak, vannak, akik a programokat szervezik, vannak, akik a zenét szolgáltatják. Rettentő sok mindent tud egy animátor csinálni, de igen, az is egy része, hogy a csoportvezetők a saját gólyáikat istápolják az első félévben, és vannak mentorok, akik három-négy gólyát a szárnyuk alá vesznek, rájuk írnak, nem várják meg, hogy segítséget kérjenek, hanem kezdeményezőek.
Nektek nemcsak a tudomány fontos az életetekben, hanem a hit is, és beszéltünk az adás előtt, hogy erről nyíltan lehet beszélni – mondjuk Marcinál egyértelmű volt, mert kereszt van a nyakában. Egy tudományközpontú világban élitek az életeteket, ahol sokan megpróbálják kettéválasztani, vagy inkább egymással szembeállítani a tudományt és a hitet. Ez a légkör inkább erősítette a személyes hiteteket, vagy megkérdőjeleződött bennetek néhány dolog, például, hogy ha a tudomány mindenre magyarázatot tudod adni, akkor Istennek mi a szerepe?
Marci: Nálam ezzel viszonylag sok nehézség volt. Többször találkozom azzal a kérdéssel, hogy az, hogy a tudományban ilyen mélyen részt veszünk, hogyhogy nem világít rá arra, hogy a hit csak humbug? Nekem Csókay doktor úr az, aki példaként eszembe szokott jutni. Ő nagyon nyíltan vállalja a hitét, és én ebből szoktam erőt meríteni. A közösségemben több orvos van, akiknél ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni, és mégis inkább azt tudják mondani, hogy az orvoslással közelebb kerültek a hitük mélyebb megéléséhez.
Ez azt is jelenti, hogy a szaktársaid között ez gyakran felmerülő téma?
Marci: Elég gyakran felmerül ez a kérdés. Nem feltétlenül a tudomány és a hit kapcsolatáról, csak úgy önmagában a hitről is szoktunk beszélgetni. Ugye katolikus egyetem vagyunk, de azért a hallgatóknak szerintem 60-70 százaléka az, aki nem hívő. Úgyhogy erről szoktak beszélgetések lenni, akár sörözések közben, akár csak az óraközi szünetekben.
Az, hogy az egyetem katolikus, miben mutatkozik meg?
Marci: Vannak szabadon választható tárgyak, amelyek a hithez kapcsolódnak, ezenkívül vannak megemlékezések, és sokszor ezekhez mise is társul. Szokott lenni minden évben advent idején közös roráté, de ezeken abszolút nem kötelező a részvétel.
Bálint, neked is szól a tudomány és a hit kapcsolatát firtató kérdésem.
Bálint: Hozzám nem intézik olyan sokszor ezt a kérdést, de én is sokszor ráébredek, akár mondjuk egy programozásos házi írása közben is, hogy ha az, amit most tanulok, ilyen komplex – pedig tudom, hogy határ a csillagos ég – és ilyen logikus, nem kérdés a mi apró részletekből felépülő világunkban, hogy van egy értelmes Tervező mindezek mögött. Ez nekem is mindig egy megerősítő dolog volt. Lehet, hogy valakinek ez nem elég magyarázat. A Pázmányon nem várunk kimondottan elköteleződést, inkább nyitottságot. Lehetőséget kapunk, hogy a hitéletünket az egyetemen belül gyakoroljuk.
Marci, neked a hitedet elmélyíti a bionika? Az, hogy látod a teremtett világnak azokat a titkait, amelyeket én például értelemszerűen nem láthatok.
Marci: Azt nem mondanám, hogy elmélyíti, inkább bizonyos szempontból újragondolok egy-két kérdést. A hitem mélysége a közösségeimből jön, és az emberi kapcsolatokból.
Beszéljünk arról, hogy milyen lehetőségeitek vannak, miután befejeztétek az egyetemet. Néztem egy videót a Pázmány ITK-ról, amiben valaki azt mondta, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy valaki végez bionika szakon vagy mérnökinformatikusként, és ne tudjon utána elhelyezkedni. Ez nyilván egy nagyon jól hangzó dolog, de hogyan képzelitek el magatokat mondjuk 5-10 év múlva?
Bálint: Abban teljesen igaza van annak, aki ezt mondta, hogy rengeteg elhelyezkedési lehetőség van, tehát elképzelhetetlen, hogy valaki ne tudna magával mit kezdeni, miután elvégezte akár csak az alapképzést. Az ITK több mint 200 céggel van kapcsolatban, akikhez szakmai gyakorlatra is lehet menni, sokan ott is szoktak „ragadni”. Csak, hogy egy példát mondjak, az ITK épületével szemben van a Nokia, ott is rengetegen elhelyezkednek fejlesztőként.
Marci: Bionikán azért egy BSc diplomával nem mondanám, hogy egyből munkát talál az ember. Általában kell a mesterképzés, amely specializálja a tudásunkat, azt a területet, amelyben mélyebben ismereteket szerzünk. Bionikán eleve két mesterképzés van, ezek elég sokban különböznek egymástól. A BSc elvégzésével egy alaptudást kapunk. De a szak előnye, hogy sok irányba el lehet indulni.
Tehát egy jó kiindulási pont, amelyre aztán jön a későbbi építkezés. Ha most egy gimnazista hallgat bennünket, aki pont azon gondolkodik, hogy a Pázmány ITK-t vagy BTK-t írja elsőnek, akkor neki mit érdemes tudni a szakotokról, hogy az informatika mellett mire figyeljen az érettséginél? Gondolok itt a nyelvkészségekre például.
Bálint: Nem is az informatika, hanem inkább a matek az, ami a legfontosabb kiindulópontként, mert abból van az első két félévben nagyon sok. És ha nincs egy alaptudás vagy érdeklődés valakiben, nagyon kínkeserves tud lenni, és jelentheti akár a kibukást is. Illetve fontos az, hogy az ide felvételizőnek legyen angoltudása. Az alapképzésen az ötödik félév teljesen angolul van, a mesterképzések pedig csak angolul vannak. Tehát legalább az egyetemi évek alatt fel kell szedni egy megfelelő angoltudást.
De akkor lehetőség van az egyetemi évek alatt megszerezni a szükséges angoltudást.
Marci: Igen, vannak olyan szabadon választható tárgyak angolból is, amelyeket fel lehet venni és segítik a szakmai nyelv megtanulását.
Bálint, mire figyeljenek azok a fiatalok, akik mérnökinformatikusok akarnak lenni?
Bálint: Én is ezt a két tényezőt említeném a legfontosabbnak. Mérnökinfóra a programozási előtudás kevésbé fontos, mert az alapoktól kezdjük, tehát a Bevezetés a programozásba I. tárgyunk a nulláról indul, hogy azok is egyenlő esélyekkel induljanak, akik még ezt nem tanulták. A matematika nagyon fontos, még ha nem is létszükséglet, hogy emelt matekról jöjjön, nagyon hasznos. Fontos az is, hogy a fizikától se idegenkedjünk.
Ha jól tudom, akkor mindkettőtök számára a zene egy fontos dolog. Bálint, neked a kántorkodás, és ebből kifolyólag az orgonálás, míg Marcinál a gitár. Mi az, amit kaptok a magánéletetekben a zenétől? Mi az a plusz, amivel többek vagytok azáltal, hogy zenéltek?
Bálint: Nekem kicsit felszabadulást ad a tanulmányok mellett, mert mégiscsak rengeteget ülünk egy laptop vagy egy füzet fölött, és egyébként fun fact, hogy az ITK-n van egy orgona az aulában, egy digitális orgona, és délutánonként leülök oda gyakorolni, bedugom a fülhallgatómat, és ez remek kikapcsolódás. És vannak kifejezetten zenei programok is az egyetemen, minden évben van zenei est, amit az aulában rendeznek. Nekem ez egyrészt felüdülés, másrészt pedig egy nagyon jó másodlagos lehetőség, hogy ne csak otthon töltsem el a hétvégéimet, mert bejövök Pestre, és van egy hely, ahol orgonálok minden vasárnap.
Ez egyébként spirituális élményt is ad neked? Más úgy egy szentmisén való részvétel, hogy kántorkodsz?
Bálint: Abszolút, igen. Más a padban ülve, más ministránsként és teljesen más kántorként, mert másképpen figyelek a dolgokra. Nemcsak arra kell figyelnem, hogy mit mond a pap, és mi történik éppen a misén, hanem az énekek szövegeit is, amiket szerintem jobban át tudok élni úgy, hogy én játszom alá a kíséretet.
Egyébként mindig is érdekelt, jó, hogy szóba kerül, hogy vajon egy kántor mennyire tud figyelni akár a prédikációra, vagy mennyire tud figyelni arra, amikor azt énekli, hogy Uram irgalmazz? Hogy ne azon parázzon, hogy hú, Uram irgalmazz, mert rosszul éneklem! Tehát, hogy mennyiben van benne, hogy a kántorkodás valahol mégiscsak egy munka?
Bálint: Benne van ez is, tehát figyelni kell mindig arra, hogy jó helyre legyen lapozva a kotta, mert tudom, hogy az énekrendben az következik. Sokszor nem is kottából nézem, hanem inkább rögtönzöm a kíséretet, hogy jobban tudjak a szövegre figyelni. Kicsit nehezebb odafigyelni mindenre, de abszolút nem hátráltat, én ezt pluszként élem meg.
Marci, tőled nem áll távol a Boanergész zenekar, az a zenekar, aki egyébként a 777 imaestjén is játszott korábban, de talán többen ismerik őket a Margit körúti Ferenceseknél. Egy legendás, több évtizeden és generáción át tartó zenekarról van szó.
Marci: Igen, a Boanergész zenekarnak vagyok a tagja, hol gyakrabban, hol ritkábban járok zenélni, ez leginkább a vizsgaidőszakoktól szokott függeni. Illetve a cserkészcsapatunkban én vezetem a miséken a zenélést. De ezenkívül nekem is, ahogy Bálint mondta, kikapcsolódás az, hogy otthon, amikor egy vizsgára készülök, és már nagyon elegem van a tanulásból, akkor le tudok ülni egy kicsit gitározni és kiereszteni a gőzt.
Az időbeosztás hogyan van jelen az életedben? Mert azért elejtesz itt mondatokat, közösség, cserkészet, zenélés, a bionika szakról kibukik a fél évfolyam az elején, tehát próbálom összerakni, hogy vajon mikor van időd tanulni, hogyha ennyire aktív életet élsz.
Marci: Ez nálam is kérdés, hogy hogy hozzam össze ezeket a dolgokat. Az első félévben egyébként eléggé bele is buktam ebbe, mert nagyon sok közösségbe jártam még akkor, és ezek óhatatlanul azt hozták magukkal, hogy nem tudtam olyan sok időt szánni a tanulásra, és nem is igazán volt kedvem egy idő után. Úgyhogy nekem sokszor az volt az érzésem később is az egyetemen, hogy le vagyok maradva, vagy hogy van egy olyan tudás, ami hiányzik. Tehát aki elsőéves egyetemista lesz, annak mindenképpen azt ajánlom, hogy először azt mérje fel, hogy mennyit kell neki tanulnia hétről hétre, és utána gondolja hozzá, hogy mely közösségek férnek bele az idejébe, vagy milyen szabadidős tevékenységek?
Miért ajánlanátok a Pázmányt egy olyan fiatalnak, aki korábban nem érdeklődött még iránta?
Bálint: Én azért ajánlanám, mert amellett, hogy tanulmányok terén is nagyon sokat kapunk, a nagy pázmányos családnak a részei lehetünk. Én is sokat kaptam az animátoroktól, jó programok vannak, abszolút jó a hangulat, szeretjük a tanárainkat, szóval én az egész ITK-t, illetve a Pázmányt egy számomra kedves helynek írnám le.
Persze, vannak nehézségek mindig, mint mindenhol, így itt is. De tényleg adottak a lehetőségek, tanulmányi és elhelyezkedési szempontból is, és még egy ilyen társaság részei is lehetünk.
Marci: Nagyjából ugyanezt mondanám én is, még sosem volt velem olyan, hogy valamiből segítséget szerettem volna kérni, és falakba ütköztem volna, mindig segített, akit megkérdeztem, vagy avalaki olyanhoz irányított – akár felsőbb éveshez, akár tanárhoz –, aki segített nekem. Tehát ez mindenképpen egy pluszpont, és egyébként nagyon sok embert közelebbről is meg tudunk ismerni, mert – ahogy mondtuk – nem vagyunk sokan, és ezért azzal a néhány emberrel sokkal több időt töltünk együtt.
hirdetés
