Lőw Gergely fiatal római katolikus pap karácsony ünnepi írással tisztel meg bennünket: ugyanolyan lélekemelő, inspiráló, mint az eddigi blogbejegyzései!
Nem fogadták be
Egy történet szerint egy magányos hegycsúcson kis facsemete növekedett. Nándinak hívták, és arról álmodozott, mi lesz majd, ha nagy lesz. Kincsesláda szeretett volna lenni. Beborítva arannyal és tele gyönyörű drágakővel. Azt szerette volna, ha valaki meglátja, akkor azt mondja magában: “Fű, milyen pöpec kincsesláda!” – egyszóval, hogy megbecsüljék az emberek, hogy értékesnek tartsák. Teltek-múltak az évek, és Nándi Nándorrá növekedett. Egy szép napon favágó ballagott fel a hegyoldalon. „Most lesz belőlem kincsesláda” – gondolta Nándor – „baró kincseket kapok majd.” Egy asztaloshoz került. De az öreg asztalosnak eszébe sem jutott semmiféle kincsesláda. Egy nagyon egyszerű, de pratikus négylábú alkalmatosságot készített belőle. Betették egy istálló hátuljába. Nándor, ahelyett, hogy gyémánttal és drágakövekkel lett volna tele, egy nagy rakás dohos szagú szénát kapott. És ahelyett, hogy felfigyeltek volna rá az emberek, észre se vették, mindenki csak belerúgott. Csak az éhes állatok jöttek, és csámcsogva ették belőle a szalmát.
Nándor úgy érezte, semmi sem valósult meg az álmából. Ám egy éjjel különös csillag jelent meg az égen, épp afölött az istálló fölött, amelyikben Nándor állt. Egyszercsak egy fiatal pár lépett be az ajtón. A férfi felsóhajtott: „Bárcsak sikerült volna jobb helyet találnom nektek!”, a fiatal asszony azonban ezt válaszolta: „Ez a jászol lesz a legjobb hely neki”. És a karjában lévő gyermeket a szalmára fektette. Nándor szíve megdobbant: abban a pillanatban megértette, hogy most került hozzá a világ legnagyobb kincse.
Jézusban valóban a legnagyobb kincs jött el a világba. A Béke fejedelme, aki képes elvenni az összes félelmeinket, az Erős Isten, aki olyan hatalmas, hogy mellette a rakéták eltörpülnek, aki képessé tud tenni bennünket a megbocsátásra, aki olyan békét ad, amit senki nem vehet el tőlünk. De ezt a kincset akkor, ott senki nem ismerte fel: “nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7). Betlehem 775 méter magasan fekszik a hegyekben. Olyan, mintha Máriának és Józsefnek a Börzsönybe kellett volna elmennie. És mediterrán éghajlat ide vagy oda, pláne télen azért hideg van.
Együtt érezhetünk velük most, amikor néha mi is fázunk.
A Megváltó, az Isten Fia Betlehemben született. Tudod, hogy mit jelent ennek a községnek a neve? Héberül a beth házat jelent, a lechem pedig kenyeret. Betlehem: Kenyérháza. Mint nálunk a Nyíregyháza, Kálmánháza vagy Kiskunlacháza: egy gyakori formája a helységneveknek. Mária jászolba fekteti a Kisjézust. A jászol: etetődoboz, egy olyan vályú, amibe az állatok eledelét rakják. Jézus tehát megszületett Kenyérházán, és egy etetődobozba tették. Dolan bíboros, New York-i érsek mutatott rá az egyik karácsonyi prédikációjában, hogy itt milyen erős szimbólumot találhatunk. A nemrég elhunyt XVI. Benedek pápát idézte: „A jászol az állatok számára elérhető élelem helye. Most azonban az fekszik a jászolban, aki önmagát monda igazi, égből jött kenyérnek”. Ő az az étel, akire szükségünk van, hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk. Jézus azért jön, hogy tápláljon minket. És nem akadályozza meg az sem, hogy nem jut neki hely a szálláson, eljön a betlehemi istállóbarlangba is, Kenyérházára, a jászolba, az etetődobozba.
Mi befogadhatjuk
Jézust nem fogadták be annak idején. De mi most befogadhatjuk! Jézus jön. És nem állnak az útjába a körülmények. Annyira beszédes az is, hogy pici babaként érkezik hozzánk. Egy kisgyermek úgy működik, hogy tud alkalmazkodni rengeteg körülményhez. Nemrég tarthattam először a karomban az unokahúgomat, a másfél hónapos Zsókát. Nem vagyok gyakorlott az ilyesmiben, úgyhogy bénán fogtam. De Zsókát ez szemlátomást nem igazán zavarta. Elég hamar elrendezkedett, és rövidesen már csak a szuszogását lehetett hallani, édesdeden aludt.
Jézus jönni akar hozzánk, csak rajtunk múlik, hogy akarjuk-e befogadni, akarunk-e mi is találkozni vele.
Jézust nem akadályozza a mi ügyetenségünk, az, ha minden igyekezetünk ellenére nem sikerültek tökéletesen a dolgok. Ha ferde a dísz a karácsonyfán, attól még eljön Jézus, ha kiszakadt a bejgli, attól még eljön Jézus, ha összevesztél a testvéreddel, akkor is eljön Jézus, és képessé tud tenni benneteket, hogy kibéküljetek. Nálatok persze ez biztos nem így szokott lenni, de én gyerekkoromból arra emlékszem, hogy mindig karácsonykor voltak a legnagyobb családi veszekedések. Viszont karácsonykor voltak a legnagyobb kibékülések is. A Béke fejedelme jön, és képes beköltözni a szívünkbe, ha hagyjuk.
Bennünk is ott van egy jászol
Mi is érezhetjük úgy magunkat, mint Nándor, a fa a történetben. Szerettük volna, hogy sok kincs legyen bennünk. De csak szalmát hoztak. Betettek az istálló hátuljába, ahonnan nem tudunk kitörni, akárhogy is próbálkozunk. Ahelyett, hogy értékelnének, csak belénkrúgnak. De Jézust ez nem gátolja meg, hogy eljöjjön hozzánk. Sőt épp a gyengeségeink, összetörtségünk felismerése tud késszé tenni arra, hogy Jézust befogadjuk. Ezért van a mise elején a bűnbánat. Bennünk is ott van egy jászol, ami várja a Kisjézust. Ezt akarjuk felismerni.
Donal bíboros azt is hozzáteszi, hogy az igazi karácsonyt a szentmisében élhetjük át. Minden szentmise a Betlehem újra megélése, amikor Isten leszáll közénk a földre, és kézzel foghatóvá, tapinthatóvá válik számunkra. Mi is Máriákká és Józsefekké válunk, akik egészen közel emelhetik az arcukhoz a Kisjézust, sőt valóban befogadhatjuk a szentáldozásban. Isten nem azt várja tőled, hogy szép karácsonyt varázsolj neki, hanem engedd be őt, hogy igazi ünnepet adhasson neked. A Kisjézus nem azt várja tőled, hogy sajnáld, hanem hogy fogadd be, engedd, hogy ő legyen az életed középpontjában, hogy táplálhasson téged, és erőt adhasson neked. Olyan gyönyörűen fogalmazza ezt meg Dorothy Day, amerikai újságírónő és katolikus aktivista: „Úgy örülök, hogy Jézus egy istállóban született. Mert az én lelkem is annyira olyan, mint egy istálló. Szegényes, düledező állapotban van a hibáim, a hamisságom, a mulasztásaim és a bűneim miatt. Mégis hiszem, hogy ha Jézus meg tudott születni egy istállóban, akkor talán meg tud születni bennem is.”
Lőw Gergely atya
Még nem érkezett hozzászólás