Mindig nagy öröm számunkra, amikor Lőw Gergely atya megtisztel bennünket egy-egy írással. Ezúttal az adventi készületünket erősíti meg remek gondolataival!
1. #nofomo
Szoktál félni attól, hogy kimaradsz valamiből? És attól szoktál félni, hogy kimaradsz a saját életedből? Isten nem akarja, hogy kimaradj! Amiatt legyen fomo-d (fear of missing out), hogy az Istennel való közös minőségi idődből kimaradsz. Mit gondolsz, Máriának, Józsefnek nem volt fomo-ja? A legelhagyatottabb helyen ünnepelték meg az első karácsonyt, látszólag mindenből kimaradva. Most azon a helyen, Betlehemben, a Születés Bazilikában órákig kell sorban állni, hogy egy pár másodpercig ott lehess. A legfontosabb dolgok akkor történnek, ha a helyeden vagy. Isten a saját életedben akar találkozni veled.
Ha Istent keresed és a saját életedben keresed, ne félj, nem fogsz kimaradni semmiből.
2. Csak ki kell nyitnod az ajtót!
Amikor a Csalagút készült, egy francia és egy angol munkacsoport dolgozott rajta, Két oldalról fúrták ezt az 50,5 km hosszú vasúti alagutat a La Manche csatorna alatt. Milyen szép volt, amikor találkoztak! Egy híres fénykép is készült arról, ahogy a francia és brit munkások kezet ráznak. Köztünk és Isten között sokkal nagyobb a távolság, mint ez az 50,5 km. De a jó hír, hogy ő az út legnagyobb részét már megtette felénk: „elközelgett a mennyek országa” (Mt 3,2). Nekünk csak az ajtót kell kinyitni.
3. Beengeded?
Adventben Jézus második eljövetelét is várjuk, amikor “újra eljön ítélni élőket és holtakat” (Adventus Domini = az Úr eljövetele). Sokszor ott van bennünk a félelem, hogy kopogunk a Mennyország ajtaján, és a válasz az lesz, hogy: „Nem ismerlek titeket!” Hiába igyekszem, Isten mégsem fogad el, mégsem enged be. De a mennyország valójában nem így működik. Jézus azt mondja: „az ajtóban állok és kopogok, aki beenged, vele eszem, ő meg énvelem” (Jel 3,20). Nem az a kérdés, hogy Isten beenged-e a mennyországba, hanem hogy te beengeded-e a mennyországot az életedbe? Egész más egy ismeretlen Mindenható Istent várni, akitől félek, hogy megítél, elítél; vagy azt a Jézust, akit „kisbaba-korától kezdve ismerek”, és akitől nem kell félnem, aki bármit megtenne értem, és aki képes végül rendbehozni mindent. Jézus karácsonykor kisgyermekként kopog az ajtódon, itt a lehetőség! Beengeded?
4. Mi történne, ha beengednéd?
De most komolyan? Képzeld el, hogy Jézus kopog azon a bizonyos ajtón. Mi lesz, ha kinyitod? Képzeld magad elé. Óvatosan kinyitod az ajtót, és ott áll Jézus… összeráncolt szemöldökkel, és azt mondja neked: „Hogy nézel ki? Miért van a szennyes a földön? Miért nem ágyaztál be?…” Tényleg? Ilyennek képzeled? Vagy inkább ezt mondja: „De jó, hogy látlak! Hogy vagy? Mesélj, mi van veled?” Mit vár tőled Isten? Hogy hozd helyre egyszerre az összes hibádat? Talán nem. Igazából általában nem vár tőled valami rendkívüli, nagy dolgot. Egyszerűen csak azt, hogy tedd meg a következő lépést. És főleg bátorít. Azt mondja: „Itt vagyok. Veled vagyok, érted vagyok. Mindig itt leszek neked.” Mint amikor a legjobb barátod eljön a meccsre és megnézi, ahogy játszol. Mit okoz ez benned? Teljesen leblokkolsz, megfagy a levegő, előjön a teljesítési kényszered? Vagy éppen, hogy felszabadulsz, egyszerűen erőt önt beléd a jelenléte. Tudod, hogy nem vár el tőled rendkívüli dolgokat, mégis egyszerűen az, hogy ő is itt van, segít, hogy olyat is kihozz magadból, amire nem is gondoltál volna.
5. Jézus provokál
Adventben Karácsonyra készülünk. Arra az ünnepre, amikor Jézus kisgyermekként jön közénk. Ugyanúgy születik meg, mint mi, „hogy provokáljon arra, hogy hasonlóvá váljunk hozzá” (Szent Iréneusz). Azt mondja nekünk: „Ugyanolyan magatehetetlen kisbabaként születtem erre a világra, mint te. Vedd észre, mennyire hasonlítasz rám! Képes vagy hasonlóan cselekedni, mint én. Képes vagy megbocsátani. Képes vagy önzetlenül szeretni, vagyis magadat ajándékozni és el elfogadni más önajándékozását.”
Valójában pont erről szólna a Karácsony, nem? Istennek örülünk, aki közénk születik, hogy egészen hasonlóvá váljunk hozzá. Ezért ünneplünk közösen, ezért adunk ajándékot. Az adventi készület nagyon alkalmas lehet rá, hogy imádságban kicsit átgondold, milyen a kapcsolatod a családtagjaiddal, szeretteiddel. Felébredhet benned a hála. De az se baj, ha feszültségek is feljönnek benned. Sokkal jobb előre az imában szembesülni velük, mint váratlanul a karácsonyi asztalnál. Vagy mikor voltál utoljára gyónni? Jézus a békét hozza el közénk, de időre van szükségünk, hogy befogadjuk. Az Advent egy nagyon alkalmas idő.
6. Kilépni a hajóból a vízre
Ha elindulsz az adventi készületben közösen Jézussal, az biztos azt is jelenti, hogy ki kell lépned a komfortzónádból. Ez olyan, mint Jézus szavára elindulni a vízen. Lemondasz valami biztonságosról – de valami sokkal biztosabbért! Ha ott maradsz a hajóban, akkor valami sokkal nagyobbról maradsz le. Igazából nem az a kérdés, hogy lemondasz-e az Adventben valamiről vagy sem, hanem, hogy miről mondasz le: arról, amit te találtál ki magadnak, vagy arról amit Isten talált ki neked?
7. Nincs benne levegő vagy van benne víz?
A lemondás akkor jó, ha pozitív célja van. De még jobb egy pozitív elhatározás – ami amúgy is magában foglalja a lemondást. Mint ahogy egy pohárból is nagyon nehéz kiszivattyúzni az összes levegőt, sokkal egyszerűbb teletölteni vízzel. Ha elhatározod, hogy kevesebb filmet nézel, viszont cserébe nem tudsz mit kezdeni a felszabadult időddel, és többet veszekedsz a körülötted levőkkel, akkor ez a lemondás nem igazán érte el a célját. Ellenben, ha például azt határozod el, hogy több időt töltesz a szeretteiddel, pl. leülsz külön beszélgetni velük egy kicsit – akkor máris valami pozitív dologra törekszel, mellesleg közben valószínűleg tényleg kevesebb időd lesz filmet nézni.
8. Kicsinek kell lenni, hogy észrevedd
A Betlehemi születés bazilika ajtaja: picike. Eredetileg azért falazták be egy részét, hogy a muzulmán hódítók ne tudjanak bemenni lóháton: később azonban az „alázat kapuja” elnevezést kapta. Ahhoz, hogy belépjek a születés barlangba: ahhoz, hogy találkozzam Jézussal: egyszerűen alázat kell. Jézus ezt mondja az ő mennyei Atyjának: „elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek” (Lk 10,21). Jézus ott van az életünkben, eljön, megszületik, csak nem mindig vesszük észre. Mert eszünkbe sem jutna a félreeső betlehemi barlangban keresni. Egy napod végén érezheted úgy, hogy semmi sem sikerült, minden rossz. Ilyenkor érdemes kicsit tovább kutatni. „Hol voltál, Uram? Miért lehetek mégis hálás?” Ha ezt naponta gyakorlod, egy idő után elkezded észrevenni Istent az apró dolgokban. Végül megtalálod az örömet szinte minden kis történésben: nem ez az igazi ünnep?
9. Szabad vagy, hogy dönts!
A gonosz egyik megnevezése a Bibliában a Diabolosz, vagyis a szétszóró. Az ördög egyik technikája pont az, hogy túl sok jóra kísért, túl sok lehetőséget mutat fel. Sokszor a kevesebb több: ha egyvalamit végigviszek, az sokkal több, mintha 100 dologba belekezdek. Mi a szabadság? Ha bármit választhatok és a következő pillanatban az ellenkezőjét is? De akkor választottam-e bármit is egyáltalán? Nem éppen abban áll a szabadságunk, hogy képesek vagyunk egy döntést hozni valami mellett és abban kitartani?
Mi lenne, ha megterveznéd előre ezt az adventet? Mit fogsz csinálni karácsonyig? Csak vázlatosan. Mondjuk összeírod, hogy mit muszáj és mit szeretnél, aztán megnézed, hogy reálisan ebből mi valósítható meg. Vagy ha ez túl sok egyszerre, akkor eltervezheted csak a következő hetedet is. Aztán érdemes ezt mindig napra lebontani. Kezdheted imával: mire hívsz Jézus? Ebben az adventben, ezen a héten hogyan akarsz meglátogatni engem? És hogyan akarsz meglátogatni másokat rajtam keresztül? Mi az, ami tényleg a feladatom: ma, a héten? Persze erre rá kell szánni egy kis időt. De milyen jó befektetés! Mert aztán minden reggel csak annyit kell tenned, hogy előveszed a (Jézussal közösen kialakított) tervedet, és elkezded az aznapi adagot konkrétan megvalósítani. És ha nem sikerül? Adj hálát azért, ami sikerült, aztán folytasd tovább! Lehet a terven közben alakítani. De legalább már nem a sötétben tapogatózol, van egy irányod, amit követhetsz.
10. #bereal
Szent Pál írja, hogy „öltsük fel a világosság fegyvereit” (Róm 13,12), vagyis engedd, hogy Jézus felkapcsolja a villanyt, és nézd meg, mivel töltöd az idődet: egyszerűen mondd ki őszintén magadnak és neki. Aztán tedd fel a kérdést: valóban ezekkel akarom tölteni? Valóban erre hívsz Jézus? És ha igen, akkor tök jó! Megerősítő! És biztos, hogy fogsz találni ilyen dolgokat (ha nem, akkor gondolkozz még egy kicsit). De biztos, hogy fogsz találni olyat is, ami adott pillanatban jó ötletnek tűnik, de így Jézussal átgondolva rájössz, hogy csinálhatnád egész másképp is. Válassz ki egyet, és küzdj meg vele. Tegyél egy elhatározást. Nem kell mindent egyszerre megoldani. De a következő lépést megteheted. Mi az?
Lőw Gergely atya
hirdetés
1 Komment
, Istennek nincs telefonja. mégis Vele beszélek a legtöbbet!, szeretném a befogadást!