„Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” – így bátorította az apostolokat Jézus, és bátorít minket ma is. Gyakran azonban megfeledkezünk az evangelizációról, pusztán a saját hitünk mélyítésére fókuszálunk, vagy nem vesszük tudomásul, hogy az Evangélium hirdetése nem kedv kérdése, hanem keresztényi kötelességünk.
Evangelizálni nem könnyű, de feladatul kaptuk Jézustól. Íme néhány gondolat arról, hogyan érdemes megosztani másokkal az Evangéliumot!
- A vágy, hogy megosszuk az örömhírt
Az első lépés, hogy ott legyen a szívedben a vágy, hogy megoszd az örömhírt. Mit ad neked az Evangélium? Hogyan hatja át mindennapjaidat a hit? Mibe, kibe tudsz kapaszkodni a nehéz időkben? Gondolkozz el azon, milyen lenne az életed Krisztus nélkül! Míg te csak néhány gondolat erejéig éled ezt át, másoknak ez a valóság. Vannak, akik sosem hallottak Krisztusról. Vannak, akik nem találják, mi az élet végső értelme.
Ha valami, Valaki téged boldoggá tesz, miért ne osztanád meg az örömödet, a kiteljesedés útját?
Az már egy jó jel, hogy ott van a szívedben a vágy az evangelizációra, hogy hajlandó vagy egy nehéz beszélgetést lefolytatni – hiszen valljuk be, evangelizálni sokszor nem könnyű. Az evangelizációhoz nemcsak felebarátunk iránti szeretetre, hanem bátorságra is szükség van.
- Az evangelizáció nem helyreigazítás
Mi is pontosan az evangelizáció? Megismertetni Jézus személyét az emberekkel. Talán azt gondoljuk, hogy ha egy barátunkat, aki tévúton jár, figyelmeztetjük, már evangelizáltunk. De ez nem igaz. Mások kijavítása, helyreigazítása nem evangelizáció. Ezek persze sokszor valóban szükséges lépések, de ne gondoljuk azt, hogy ha valakinek annyit mondunk, „ne igyál annyit!” vagy „ne pletykálj már!”, akkor azzal az Evangéliumot osztottuk volna meg. Fontos a figyelmeztetés, az irgalmasság lelki cselekedetei közé tartozik, hogy a bűnösöket megintsük, a tudatlanokat tanítsuk, és így megtérésre hívjuk embertársainkat. De erre csak akkor van lehetőségünk, ha van egy bizonyos mélységű kapcsolatunk az adott emberrel.
- Nem előadást kell tartani, hanem kérdezni
Az az elképzelés él a fejünkben, hogy amikor megosztjuk az Evangéliumot, előadást kell tartanunk. Bizonyítékokat és válaszokat kell felhoznunk, de valójában az evangelizáció gyakran nem válaszokkal, hanem kérdésekkel kezdődik. Ez nagy különbség. Nem az számít, hogy én mikor vagyok nyitott. Hanem az, hogy ha a beszélgetőpartnerem nyitott, ha többet akar tudni, akkor miért ne tennék fel neki kérdéseket? Miért ne ragadnám meg a lehetőséget egy egyszerű beszélgetés során, hogy kérdezzek? Nem úgy, hogy sarokba szorítom a másikat. Hanem őszinte érdeklődéssel. Például megkérdezem arról, hogy mit gondol, mi történik az emberrel a halál után? Úgy kérdezzek, hogy tényleg érdekeljen a másik válasza, és ne azért tegyem fel a kérdést, hogy aztán megmondjam, én mit gondolok, és hogy az én gondolatom mennyivel jobb vagy okosabb. Az evangelizáció egyik legmeggyőzőbb kiindulópontja, ha az értelem oldaláról közelítünk Istenhez. Mert ha nincs Isten, akkor az egész világ a véletlen műve, és amit teszünk, annak nincs semmi jelentősége. Lehet, hogy a másik fél nem fog ezeken elgondolkodni, de
a lényeg valójában, hogy olyan kapcsolatokat alakítsunk ki, amelyekben lehet nagy kérdéseket feltenni. Teremtsük meg a kérdezés kultúráját!
Sokunkat az is visszatarthat az Evangélium megosztásától, hogy attól félünk, nem tudnánk minden kérdésre válaszolni. Péter apostol egyik levelében (1Pt 3,15) így ír: „legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet”. Fontos, hogy keressük a válaszokat, hogy bővítsük a tudásunkat, de ha nem állunk még készen, mert nem tudunk minden hittel kapcsolatos kérdésre választ adni, az nem azt jelenti, hogy arra sem állunk készen, hogy kérdéseket tegyünk fel, hogy másokkal kapcsolatba lépjünk. Nem kell a válaszokkal kezdenünk. Kezdhetjük a kérdésekkel is.
Forrás: Ascension Presents
További cikkünk a témában:
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás