„Itt nem a nők, hanem a gyerekek az áldozatok” – az új abortuszrendelet egy férfi szemszögéből

A héten bejelentett szívhangrendelet óta az internet szinte felrobbant a sok pro és kontra véleménytől, lehetett hallani szakértői és laikus, női és férfi nyilatkozatokat is. Mi most egy olyan férfi írását hoztuk el, aki bár a munkája révén a férfiakkal és azok felelősségével foglalkozik, ezúttal elsősorban a nőkhöz szólt az abortusz kapcsán.  

Az életem egy részét annak szentelem, hogy férfiakat szembesítsek a felelősségvállalásuk hiányával és erkölcsi bukásaikkal. Ebben a munkában kevés dolog dühített annyira, mint az, amit most olvasok vagy hallok nőktől, akik a felháborodásukat fejtik ki az abortusztörvény kapcsán. Pedig higgyétek el, nem kevés vaj van a férfiak füle mögött.

„Én nem abortuszpárti vagyok, hanem döntéspárti” – mondják sokan. Nagyon helyes. A döntés a kezedben van. Nem élsz szexuális életet addig, amíg meg nem bizonyosodsz róla, hogy ha szexualitásod életet szülne, akkor azt az életet biztonságban fel tudod nevelni. Hogy olyan férfival teszed-e, olyan körülmények között, olyan korban, olyan kapcsolatban, amiben ha nem is tervezetten történik a fogantatás, mégis a gyermek és az anya élete nem a sokszor említett „nyomorúságos életre” lenne ítélve. De nem… „a szexualitásom alapjog”.

Az a gondom, hogy itt most nők a gyerek életének alapjogát akarják elvenni a saját élvezetük alapjogáért.

Persze ott vannak a megerőszakolás, a betegségek és az anya és gyermek életét veszélyeztető terhességek. Szerintem a legtöbben egyetértenek, hogy itt más megítélés alá kerül a helyzet. De valahogy azt érzem, hogy ezek a példák csak erényeskedő és önigazoló érvként vannak felhozva, és az esetek jó része nem erről szól.

Az, hogy a szex után a nőnek kell szülni, nem pedig a férfinak, az nem fair. De akkor sem változtat a tényálláson. Ezt a kártyát osztották. És ahelyett, hogy a felháborodás, meg a „szálljanak ki a méhemből”, meg a „menjen minden férfi a fenébe” szövegeket nyomnának sokan, itt az ideje felelősséget vállalni azért, ami nem változtatható.

Ha szexuális életet élsz, megvan a lehetősége annak, hogy a tested örökre elváltozzon, hogy felelős legyél egy új (akár beteg) életért, hogy szülnöd kelljen, hogy felforduljon az életed, hogy onnantól kezdve visszafordíthatatlanul felnőtt legyél.

Ha szexuális életet élsz, megvan a lehetősége annak, hogy ha úgy akarsz tovább élni, ahogy eddig, el kell vetetned a gyereket, és ezzel megölsz valakit, és aztán ezzel a teherrel kell élned. Játsszuk el, hogy nem így van? Nem lehet, mert így van. És gusztustalan olyan szövegekkel jönni, hogy a szívhang meghallgatásával a nőket semmibe veszik. Sőt ellenkezőleg, felnőttként olyan felelőséggel kezelik, amiben élnek. A mérlegelendő dolog nem az, hogy a gyerek meghaljon-e. A mérlegelendő dolog a szeretkezés, amely megelőzte. És ha gyilkosság tényét nem mismásoljuk, akkor lehet, hogy újra elkezdenének a döntéspártiak ott dönteni, ahol kell nekik.

A szívhang meghallgatás erről szól. Egy társadalom azt mondja, hogy sajnos nem asszisztálunk ahhoz, hogy a valóságtól megmentsünk. Ez a felelősséged. Volt választási lehetőséged. Ott nem voltál felelős. Most megölsz valakit.

A nők ezen a területen nem áldozatok. A gyerekek azok.

És évszázadokon át, a nők éppen ezért a szexualitást ezerszer komolyabban vették, mint a férfiak. A nők voltak az élet védői, nem a férfiak. Azok a nők, akik most ebben megfordultak és „döntéspártiak” legtöbbször azt látom a tekintélyfóbiásak, erényvillogtatók, férfigyűlölők és ugyanúgy az individualizmusuk rabjai, mint azok a férfiak akik a probléma másik oldalát képezik. És az egészet valami sokkal gyarlóbb motiválja, mit a nyomorultak védelme.

Hamar Dániel

(az XCC Magyarország vezetője)

hirdetés