A megterhelt, monoton hétköznapokban jó olyan emlékekhez, könyvekhez visszanyúlni, amelyek megerősítenek identitásunkban! A Biblián kívül vannak olyan világi könyvek, amelyek társaink lehetnek ilyenkor. Amelyek erőt adnak ahhoz, hogy bátorító, megerősítő jelenléttel tudjuk egymást szolgálni. Brené Brown könyve egy ilyen mű! Zolek legújabb könyvajánlója.
Mindig, amikor úgy érzem, hogy csüggedt vagy motiválatlan vagyok, arra gondolok, hányan szurkoltak /szurkolnak nekem, támogattak engem. Ma is, mikor reggeli kávémat iszom, ez a gondolat köszön vissza egyik kedvenc Houstoni Egyetemen tevékenykedő kutatóm, ,,történetmesélőm”, Brené Brown Bátran a vadonban című könyvében. Képzeletében általa személyesen nem ismert, ám mások által nagyra becsült személyek bátorítják őt. “(…) olyan személyiségeket hívtam elő gondolatban, akik bátorságukkal, kreativításukkal formálták a világot. J. K. Rowlinghoz, az általam szeretett Harry Potter-könyvek szerzőjéhez fordulok, ha azzal küszködöm, hogyan mutassam be azt az új és különös világot, amely kutatásaim eredményei által éppen csak láthatóvá vált. Ilyenkor azt képzelem, Rowling azt mondja nekem: ,,Az új világok fontosak, de nem elég, ha csak úgy leírod őket. Mondd el a történeteket, amelyekből megszülettek! Nem számít, milyen vad és különös ez az univerzum, a történeteiben önmagunkat látjuk meg!”
Én nem csupán nagy és híres gondolkodókat, bátorítókat hívok be ilyenkor az életembe, hanem gyakorta gondolok például a soproni szemészem, fogorvosom megerősítő, bátorító szavaira.
Vagy volt tanáraimra, mentoraimra, jezsuita atyákra, akik puszta jelenlétükkel, példájukkal is bátorítottak, buzdítottak a jóra.
Néha annyira beleélem magamat, hogy szinte hallom, ahogy hangosan kiabálva szurkolnak, hogy haladjak az életben! Legyek bátor! Eszembe jut Grecsó Krisztián egyik versének részlete: ,,Mindből vagy, akit szerettél!”
hirdetésSzurkolóid szeretete éltető erő.
Van egy mély hitbeli megélésem. Krakkóban 2011-ben kétmillió fiatallal dicsőítettük az Urat és imádkoztunk éjjel egy réten. Elképesztő élmény volt a világ minden részéről összesereglett fiatallal hitben összekapcsolódni. Jöttek Mexikóból, Hondurasból, Japánból. Reggel Ferenc pápa miséjén vettünk részt, és ott a pápa így bátorított:
Barátaim,
Jézus a kockáztatás Ura, a mindig tovább Ura.
Jézus nem a komfort, a biztonság és a kényelem Ura. Jézus követéséhez szükség van egy adag bátorságra, el kell dönteni, hogy a díványt lecseréljük egy pár cipőre, amelyekben képes leszel soha nem álmodott, de nem is gondolt utakon járni, olyan utakon, amelyek képesek új távlatokat nyitni, képesek örömmel fertőzni, azzal az örömmel, amely Isten szeretetéből fakad, azzal az örömmel, amelyet szívedben hagy az irgalmasság minden gesztusa és cselekedete. Utakra indulsz, követve Istenünk „őrültségét”, aki megtanítja nekünk, hogy megtaláljuk őt az éhezőben, a szomjazóban, a mezítelenben, a betegben, a bajba került barátban, a bebörtönzöttben, a menekültben, a bevándorlóban, a magányos szomszédban.
Fotó: Farkas Zolek
Ehhez az emlékhez gyakran visszanyúlok, amikor összepréselnek a hétköznapok. Vizuális típus vagyok, néha látom magam előtt, ahogy Jézus is szurkol, bátorít.
Brené Brown könyve megtanít arra, hogy a mai információtól megterhelt, rohanó világunkban miként tudunk bátrak lenni, miként tudunk jól megerősíteni másokat. Megtanítja, hogyan kövessük a szívünket. Merjünk kockázatos döntést hozni, hogy a jót és a szeretetet vigyük a világba.
Lelkesít! Hiszem, hogy most van erre a legnagyobb szükségünk.
A koronavírus, a háború, a válság miatti szorongás alattomosan rabolja meg a mindennapjainkat. Erre jó válasz lehet, ha derűvel, szeretettel bátorítjuk, biztatjuk egymást. Keresztény srác vagyok, abból is a katolikus fajta. Egyik kedvenc igém is ebben erősít meg: ,,Bátorítsátok, buzdítsátok egymást minden nap.” Zsid. 3.13.
(Van magyar felirat, válaszd ki! )
Sokszor gondolkodom el azon, hogy miként tudnám tettekre váltani mindazt, amit ilyen pszichológiai könyvekben olvasok. Mikor elkezdem, nagy a lelkesedés. Aztán a dolgos hétköznapokban elvesztem a fókuszt. Brené könyvei a kudarc és a sebezhetőség felvállalására bátorítanak. Elmondja, hogy a bátorságban ott rejlik a bukás kudarca. ,,Ha elég bátrak vagyunk, és ezt elég sokszor gyakoroljuk, akkor a bukás elkerülhetetlen; a sebezhetőség így működik.”
Nem tudsz úgy bátor lenni, hogy ne válj sebezhetővé. Azonban megéri az árát, ugyanis sebezhetőségünk felvállalása bátor emberré válásunk első lépcsőfoka,
ami sok jót tartogat(hat) számunkra. Jól úgy tudunk másokat megerősíteni, ha önmagunk is vállaljuk a sebezhetőségünket és bátrak vagyunk.
Kapcsolódni valakihez? Helyrehozni egy megnehezült kapcsolatot? Oda menni, ahol azelőtt kudarcot szenvedtünk? – ezekben benne rejlik a visszautasítás félelme/kudarca. Elmesélni saját történetünket? Brené ebben a műben is mesél a történetek szerepéről. Buzdít arra, hogy merjük megosztani saját történetünket.
Keresztényként hiszem, hogy feladatunk és felelősségünk egymást a jóra bátorítani.
,,Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) Ezt mondja az ige, és nekem egy ideje ez lett a jelmondatom. Odatarthatom a másik orcámat is, csakazértis lehetek kedves és szeretettel teli. Vihetek bátorítást, megerősítést oda, ahol az intrikák, a kritikák és az egy főre jutó európai átlagnál magasabb pesszimizmus megy. A könyvajánlók rovatban fogunk még foglalkozni a témával. Jó megerősítést adni nem könnyű. A jó bátorítás cselekedetfókuszú, arra irányul. Megfogalmaz valamiféle előremutató fejlődési lehetőséget, növekedést.
Legyen ez egy olyan nap, amikor bátorítunk másokat! 💪❤️🏆
– Szoktál azokra gondolni, akik bátorítanak /bátorítottak az életben?
– Kik ezek a személyek?
– Mi volt életed legbátorítóbb jelenléte?
– Te szoktál bátorítani másokat?
Feladat: Hívj fel valakit, például egy régi tanárodat /munkatársadat, akinek még nem köszönted meg, hogy bátorító jelenléte segítette életed kibontakozását! Írd meg a könyvajánló alá kommentben, hogy milyen érzés volt!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás