Az egyetemisták számára többnyire szenvedéssel teli vizsgaidőszak általában negatív képet hív elő bennünk. Mégis mi az, amit a hittel kapcsolatban taníthatnak nekünk ezek a koncentrált tanulással teli és nem kevés stresszel járó hetek?
Tételek és összefoglaló videók, éjszakázás, napi 2-3 kávé, folyamatos kettősség a motivációt, erőt adó kikapcsolódás iránt érzett vágy és a „de addig sem tanulok” miatt érzett bűntudat között – ez jellemzi az egyetemisták mindennapjait május közepétől június végéig. A vizsgaidőszak engem is meglehetősen leterhel, ugyanakkor a tanévnek ez a része nemcsak elvesz, hanem hozzám is tesz. Elvezetett egy olyan felismeréshez, amely segít másképp gondolkozni erről a kihívásként megélt másfél hónapról. Miért ne tekinthetnék a tanulási módszereimre, az időbeosztásomra útmutatásként, amit később átültetek az életem más területeire, például az Istenkapcsolatomba? Ha csak feleannyi energiát tudnék beletenni a hitéletembe, mint a vizsgákra való tanulásba, máris közelebb járnék Isten szavához.
Az alábbiakban ezzel kapcsolatban gyűjtöttem össze 3+1 elgondolkodtató ötletet, amelyeket remélem, ti is hasznosnak fogtok találni!
Fókusz egy témán
Vizsgáról vizsgára tanulva mindig egy adott tárgyra koncentrálok, de arra tényleg nagyon. A tételeket igyekszem minél pontosabban átültetni a fejembe, az elmélet mellé a gyakorlati alkalmazást, a példákat is elsajátítani. A hitéletünkben ez a tanulásmódszertani praktika, a figyelem egy dologra való összpontosítása kifejezetten jól jöhet, ha komolyabban szeretnénk foglalkozni egy lelki tartalmú témával. Tervezzük meg, hogyan mélyedünk el benne, milyen gondolatok mentén vizsgáljuk meg azt saját életünkben, és milyen irányba szeretnénk fejlődni!
Együtt
Számomra sokat ad, ha a barátaimmal együtt tanulhatok. Persze, mindig fennáll annak a veszélye, hogy egy idő után elkezdünk csacsogni, elvonjuk egymás figyelmét a tananyagról. Ezért találtuk ki, hogy könyvtárban fogunk tanulni, ahol nem szabad zajongani, így csak a kávészünetben van lehetőségünk nem a jegyzeteinkkel foglalkozni. Ehhez hasonlóan együtt elvonulni, a csendben egymásra találni, elmélkedni, imádkozni új töltetet adhat a kapcsolatainknak, tartalmasabbá teheti az Istennel folytatott párbeszédünket.
Telefont el!
Ezt sajnos nem mindig sikerül tartanom, habár alapszabálynak kellene lennie, hiszen a közösségi média felületeit görgetve és a galériámat visszanézve bármit érdekesebbnek érzek a tételeimnél. De valóban így van? A telefonunk bizony nemcsak a feladatainkról, de a Gondviselőről is elvonja a figyelmünket. Mi lenne, ha a sokadik poszt továbbtekerése helyett eltennénk a készüléket, s az imára, befelé figyelésre, Isten szavára koncentrálnánk?
+1 Kikapcsolódás
Nekem is nehéz megtalálni az egyensúlyt tanulás és pihenés között, de egy idő után egyszerűen képtelen vagyok tovább koncentrálni, szükségem van a kikapcsolódásra. Ilyenkor az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy olyan tevékenységet tudjak találni, ami tényleg feltölt, ami közben nem azon kattogok, hogy éppen tanulnom kellene. A legjobb talán valami olyannal tölteni az időt, ami teljesen máshová tereli a gondolatainkat: elmenni mondjuk misére, pár finom falat vagy egy jó kávé mellett elolvasni egy hitélettel kapcsolatos cikket, meghallgatni egy ilyen témában készült podcastot.
Ötvös Kinga
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás