Stressz szinte mindennap ér minket, ám egyáltalán nem mindegy, hogyan kezeljük azt. Menekülünk tőle vagy igyekszünk megoldani a problémát a gyökerénél? Egy korábbi írásunkban a ti válaszaitokat tettük közzé, hogy ki hogyan kezeli a stresszt. Ezúttal pedig egy szakértőt, Szisz Lilla pszichológust kérdeztük meg, mit érdemes tudnunk a stresszről, hogyan kezelhetjük az egyes életszakaszokban, és hogyan válhat akár erőforrásunkká is. Érdemes gyakorlati tippekért is elolvasni a tanácsait!
A stressz a mindennapjaink része már egészen kicsi kortól is. Hogyan lehet a különböző életszakaszokban kezelni?
A stressz esetében fontos, hogy vannak az életben elkerülhetetlen stresszfaktorok. Már önmagában a felnövekedés, a különböző életszakaszokon átívelő személyiségfejlődés egy olyan változással teli időszak, ami a pozitív érzések mellett egyfajta szorongással, stresszel is együtt jár. Ahogy egyik szakaszból a másikba lépünk, újra és újra alkalmazkodnunk kell a bennünk zajló változásokhoz és ezáltal mindig kicsit felborul az addigi világunk. Ezeket a pszichológiában (Erikson nyomán) normatív kríziseknek nevezzük.
A stresszkezelésről nehéz általánosan beszélnünk, mert sokat számít, hogy mi idézi elő a szorongást. Okozhatja például egy tőlünk független külső tényező, lehet egy életszakaszváltás hatására kialakult bizonytalanság vagy az, ha a jelenben semlegesnek tűnő helyzetek a múltunkból jól ismert érzéseket keltenek bennünk, és ez okoz feszültséget.
A gyerekeknek hogyan tudnak segíteni a szüleik?
Szülőként, amivel a legjobban támogatni tudjuk a gyerekeinket, az a biztonságot adó, érzelmileg elérhető jelenlétünk. A biztonságérzetet növeli, ha az életkorhoz mérten reális, kereteket adó, nyíltan kommunikált elvárásokat támasztunk. Ilyenkor sokat segíthet, ha tisztában vagyunk az aktuális életszakasz fejlődési feladataival. Ebben a témában már rengeteg cikk született.
Felnőttként egészen más a helyzet, mivel itt már teljes mértékben felelősséget vállalunk a saját érzelmi egészségünkért. Itt valahol egy önismereti kérdés is, hogy mi az, ami rendszeresen stresszt okoz nekünk, mitől válunk bizonytalanná, és ismét egy másik témakör, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel, hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amelyekben sérülékennyé válunk. Ha erre rálátunk, akkor sok esetben már túl vagyunk a nehezén.
Hogyan tudjuk észlelni magunkon, ha a stressz kezdi átvenni az életünk felett az irányítást?
Ha tartósan nagyobb stresszhatás alatt állunk, egy idő után beszűkül a gondolkodásmódunk és csak az adott probléma körül forgunk. Fennáll annak a veszélye, hogy beragadunk a saját nézőpontunkba és épp ezért nehezebb lesz közelebb kerülnünk a megoldáshoz is. Előfordulhat, hogy nehezebben koncentrálunk, rosszabb lesz az alvásunk minősége, ingerlékenyebbek leszünk, halogatunk. A tehetetlenség érzése esetenként indulatkezelési problémákba, dühkitörésekbe is átfordulhat.
Még ha aktívan nem is gondolkodunk a stresszforráson, (hanem „besöpörjük a szőnyeg alá”), mentálisan leterhel bennünket, így nehezebben hozunk meg döntéseket az élet más területein is. Előjöhetnek káros megküzdési minták, amelyeknek az a célja, hogy ideiglenesen kilépjünk a helyzetből, megnyugtassuk magunkat. Ilyen például az érzelmi evés, sorozatnézés, videójátékozás, munkafüggőség, túlzott alkoholfogyasztás, sok alvás vagy éppen a napirend túlzott betáblázása, hogy eltereljük a figyelmet a gondolatainkról. Emellett sok energiát vehet igénybe már önmagában az is, hogy a stresszes helyzetet megpróbáljuk elkerülni.
Hogyan tudjuk akár jó irányba terelni, erőforrásunkká tenni a stresszt?
A legoptimálisabb, ha olyan stresszhelyzettel van dolgunk, amely belátható ideig tart és kihívást jelent számunka, vagyis megvan a kontroll érzése, mert látjuk azt, hogy nem lehetetlen a feladat és túl fogunk jutni rajta. Ha sikeresen megküzdünk egy stresszes helyzettel, akkor nő az önbizalmunk és kompetensebbnek érezzük magunkat az élet más területein is.
Persze, nem tudjuk mindig megválogatni, hogy mit hoz az élet, de fontos, hogy ne sodródjunk bele olyan helyzetekbe, amelyek számunkra káros vagy tartós stresszt, bizonytalanságot okoznak. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, szem előtt kell tartanunk a saját igényeinket, határokat kell húznunk és nemet kell mondanunk. Ezt azért emelném ki, mert sokszor azoknál a személyeknél jelennek meg a túlzott stressz okozta testi tünetek, akik nem veszik észre szervezetük korábbi jelzéseit. Általában akkor siklunk el efölött, amikor túlzottan a teljesítményhelyzetekre, munkára koncentrálunk vagy rendszeresen másokat helyezünk előtérbe úgy, hogy közben nem jut tér a saját feltöltődésre.
Tippek a stresszkezeléshez:
Kontroll – Gondoljuk végig: mit tudunk kontrollálni és mi az, amit el kell engednünk, mert nincs hatásunk rá?
Naplózás, önfigyelés – Naplózzuk, hogy milyen helyzetek okoznak stresszt! Milyen érzések és gondolatok társulnak ezekhez a szituációkhoz?
Mindfulness gyakorlatok – Sokszor feleslegesen lepörgetjük magunkban a lehetséges forgatókönyveket és belecsúszunk egy katasztrofizáló gondolatmenetbe. Az, hogy a jelenben legyünk és ne kalandozzanak el olyan sokszor a gondolataink, egy fejleszthető készség, és bizonyítottan szorongáscsökkentő hatása van.
Alvás, táplálkozás, sport – Ha ezekre odafigyelünk, azzal megalapozunk egy olyan kiegyensúlyozottságot, amellyel könnyebben nézünk szembe a stresszhelyzetekkel.
Kölcsönös kapcsolatok – Olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik feltöltenek és tisztelik a határainkat.
Szisz Lilla – Szilágyi Anna
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás