Egy Instagram-történetünkre érkezett olvasói válasz alapján szívesen olvasnátok arról, hogy szingliként hogyan érdemes megélni az istenkapcsolatot. Hát van egy tippem: majdnem ugyanúgy, mint párral… Nem recept, nem garancia, nem univerzális megoldások listája következik. Néhány gondolatomat osztom meg Veletek, akár vitaindító jelleggel.
Számomra a szingliség és az istenkapcsolat legfeljebb egy ponton találkozik szorosan: egy kicsivel több időm van egyedül az Istennel lenni. Járhatok bibliodrámára, pszichodrámára, önismereti csoportba, coach-hoz, lelkivezetőhöz, pszichológushoz. Rugalmasabban dönthetek, hogy milyen programokra megyek el: imaest, ismerkedő kirándulás, egyéni szentségimádás. Máshogy priorizálok, mintha párkapcsolatban lennék.
És most jön a sok “de”…
Imaélet
Nem azért imádkozom, hogy párt találjak! Hiszen imádkozni, az Istennel kapcsolatban lenni kutyakötelességem felnőtt keresztényként. Persze az egyik fő célom lehet a pártalálás (sőt, fontos ezért imádkozni), de nem a szingli állapot a feltétele az aktív istenkapcsolatnak. Elképesztően fontosnak tartom, hogy párkapcsolatban is, házasságban is tudjak majd egyedül imádkozni, és a párommal imádkozni is.
hirdetésNem fair az Istennel szemben, ha a Vele töltött időt az életállapotomtól teszem függővé.
Programok, barátok
Egyedülállóként úgy tűnhet, hogy több helyre járok el. De szeretném nem feladni a társasági életet a párkapcsolatban/házasságban, még akkor sem, ha ez áldozatokkal jár. A fókusz áthelyeződhet, máshogy mérlegelek, de nem a párommal édeskettesben szeretnék lenni 0-24, ha már végre megtaláltam. Ahogy megélem a szingliségem, hasonlóan szeretném megélni a kapcsolatomat is, nem elveszni az újdonságban és a rózsaszín ködben, nem azonnal belevágni majd a másik hobbijaiba.
Küzdelem
Nehéz egyedül, főleg keresztény körökben, ahol sokan hamar párt találnak, családot alapítanak. Talán ezt elvárásnak is érezzük sokszor. De mellette bennünk ott van a magány, a céltalanság, a folyamatos keresés (nem csak párkeresés, hanem annak a keresése, hogy a szeretetemet ki felé és hogyan fejezhetném ki). Erre a küzdelemre igaz a mondás (a barátaim tapasztalatai alapján): nem vész el, csak átalakul.
Ha egyedülálló vagy, javaslom, hogy beszélgess házas ismerőseiddel, közeli barátokkal. Kilóra még lehet, hogy több is a küzdelem. “Hol lakjunk, kevés a szex, betegeskedik a gyerek, állandóan feszültség van a szülőkke, kövér vagyo, nincs időnk egymásra, túl sokat dolgozik a férjem…”
Na, ehhez kell megerősödni, ezt kell megalapozni valahogy, egyedülállóként is és párkapcsolatban/házasságban is.
A fő ellenség: a bálvány
Ha ekkora különbséget teszünk istenkapcsolat terén a szingliség és páros élet között, akkor:
- abbahagyom majd az imádkozást, ha megtaláltam a párom?
- minden megoldódik egy csapásra?
- nem is kell többet változnom, épülnöm?
- hogy a gyűrű mindentől megvéd, minden rosszat elűz, mi biztos nem válunk majd el, hiszen tisztán készültünk a házasságra?
Ugyan… építsük le együtt ezt a bálványt. Nekem is a legnagyobb vágyam és álmom ezt a “célba érést” megtapasztalni, és sokszor el is képzelem, hogy onnantól minden szent és sérthetetlen, béke és boldogság lesz.
Aztán rájövök, hogy a férjemet várom az Isten helyett…
Biztos könnyű helyzetbe fog kerülni, ha rájön, mennyi feladatot adok neki így. Ja, mégse!
Nincs javaslat, nincs házi feladat, ez én-üzenet. Én igyekszem stabil kapcsolatot fenntartani az Istennel. A stabil korántsem egyenlő a napi 30-60-90 perc imával, ne értsetek félre. De minél inkább Vele próbálom élni a hétköznapokat, hogy egyszer ugyanezt hárman folytathassuk majd. Próbálok a pártaláláson kívül más imaszándékokat is előre helyezni.
És előre kérni az Istent, hogy soha ne helyettesítsem Őt a férjemmel.
Néha azt is elé viszem imában, hogy lehet, hogy így marad ez a helyzet, és segítsen akár ezt is elfogadni, ha ez a terve.
Nem a pár/férj a megoldás és a cél, hanem az Isten!
Téglásy Nóra
Nagy örömmel várjuk a témában az olvasói írásokat is, amelyeket a szerkesztoseg@777blog.hu címre tudtok küldeni. A publikálás jogát fenntartjuk.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás