A Ne nézz fel! (Don’t look up) új netflixes filmről valószínűleg már mindannyian hallottunk. Sok kritika és ajánló született már a kasszasikerről; én most elsősorban nem filmes szempontok alapján elemezném, hanem azokat a gondolatokot, társadalmi folyamatokot szeretném kiemelni, amelyekre a film rávilágított -mindezeket a hit és a kereszténység értelmezési keretébe helyezve. Vigyázat, spoiler-veszély!
Miről szól a film?
Két csillagász felfedez egy hatalmas üstököst, ami a Föld felé tart. Biztosan tudják, hogy amikor becsapódik, el fogja pusztítani a bolygónkat. Hat hónap áll az emberiség rendelkezésére, hogy a tömeges kihalást megakadályozzák. Amikor azonban a két csillagász, Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) és Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) a médián keresztül figyelmeztetni próbálja az embereket, üzenetük nem kap elég komolyságot és hangsúlyt – a politikusok pedig aktuális érdekeik mentén kezelik az égető problémát. Társadalmi szatíra ez; miközben bizonyos abszurd helyzeteken nevetünk, ezt kínunkban tesszük, hiszen kíméletlenül ráismerünk jelenkorunk társadalmi jelenségeire, folyamataira, például, hogy manapság a konkrét tényeket is sokan relativizálják; a tudósoknak, szakértőknek csökken a tekintélye, a szakértelmükbe vetett bizalom, és látjuk, hogy fontos üzenetek milyen könnyen elveszítik a hangsúlyukat köszönhetően annak, hogy mindenből show-t kell csinálni és szórakoztatva kell informálni az embereket.
Nyájas beszéd vs Jézus keménysége
hirdetésDr. Mindy csillagász többszöri pálfordulását is végig követhetjük a filmben; egy ponton pedig nem bírja tovább elnyomni lelkiismeretének hangját, ugyanis nem akarja az embereket a boldog tudatlanságban tartani, hiszen tudja, hogyha elhallgatja vagy elbagatellizálja az üstökös valós veszélyét, annak óriási böjtje lesz, mégpedig a bolygó kihalása. Elege lesz a nyájas beszédből, az üstökösről való viccelődésről, így egy tévéműsorban üvöltve ráripakodik a komolytalanul beszélgető műsorvezetőkre:
„Abbahagynátok, kérlek, hogy mindig ilyen nyájasok legyetek? Nem kell mindig mindennek olyan nagyon okosnak, bájosnak vagy szimpatikusnak hangzania. Néha csak ki kell tudnunk mondani egymásnak dolgokat. Meg kell hallanunk dolgokat.”
Nagyon szíven ütött Dr. Mindy ezen néhány sora, hiszen valós, jelenkori problémáról van szó. Nem kell mindig mindennek olyan kedvesnek vagy szimpatikusnak hangzania… napjaink egy komoly problémája, hogy csak arról beszélünk, ami szép, ami dicsérő, ami „simogatja” mások önérzetét. Építő kritikát megfogalmazni nem szabad, hiszen szíve joga mindenkinek, hogy mit hisz és hogyan cselekszik, és ne is közöljünk velük tényeket, hiszen még véletlenül megbántjuk valakinek az érzéseit; a film esetében azokét, akik nem hisznek az üstökös létezésében… hiába rohan valaki a saját vesztébe, csak előkapjuk a jól ismert szlogent: ez az ő élete, magánügy; majd a felelősséget vállunkról lerázva tovább sétálunk.
Ide kapcsolható, hogy sokan ma a Bibliának a kedves, szép részéit idézik, sokszorosan kiemelve, hogy a Szentírás legfontosabb tanítása a szeretet. Ez igaz, hiszen Isten egyszülött Fiát adta a világ életéért. Nagyon szép és nagyon jól is hangzik mindez, szimpatikus; de az érem másik oldalát már nem mindenki hajlandó befogadni, nem kívánja az isteni szeretetet mélyebben megismerni. Mert az nem csak elfogadásból és irgalomból áll; a szeretetnek van kemény oldala is. És Jézus nem egyszer megmutatta ezt a keménységet, például: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” (Máté 23, 27) Micsoda dicséret, ugye? Nem egészen. De Jézusnak nem is az volt a célja, hogy vállon veregesse a farizeusokat, jóváhagyva ezzel képmutató életmódjukat. Rá akart mutatni arra, hogy tévúton járnak, azért, hogy lehetőségük legyen változtatni és így megmenekülni; kemény szavaival tehát a javukat szolgálta. Vagy nézzük meg a templom megtisztításának jelenetét; Jézus dühös, az igazság és Isten háza iránti féltő szeretete miatt határozottan lép fel: „A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta.” (János 2, 13-15) A filmben felmerül a kérdés: közöljük az emberekkel az ijesztő információt, miszerint mind meg fogunk halni, ha nem cselekszünk, vagy a tények lekicsinylésével hagyjuk boldog tudatlanságban őket, ami végül a biztos vesztüket fogja okozni? Mikor Jézus a pokolról beszél, igen ijesztőnek írja le, mégsem tartja vissza mondanivalóját, nem fogalmaz nyájasan, csak hogy a boldog tudatlanság állapotát fenntartsa:„…eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 13, 49-50)
Ezek a sorok önmagukért beszélnek. Van tétje az életünknek, a döntéseinknek. A hitünket, meggyőződésünket nem szabad elbagatellizálni, relativizálni a saját bűneinket vagy másokét. Feladatul kaptuk, hogy megmondjuk azt is, ami nehéz, ami kellemetlen: „Ha testvéred vétkezett, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” (Máté 18,15-17) Tudom, hogy a társadalmunkban nem az a trend, hogy szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, bevalljuk a hibáinkat, vagy figyelmeztessünk másokat.
A ne nézz fel! szlogen egyenlő azzal, hogy ne szembesülj a valósággal, mert az fájhat és változásra kényszerít. Ne nézz szembe őszintén önmagaddal, ilyennek születtél, ilyen vagy és kész. Ha úgy látod, valaki tévúton jár, mi közöd van hozzá, ne nézz rá, fordítsd el az arcod.
A filmben a legszomorúbb az, hogy ha időben felismerték volna a helyzet komolyságát, lett volna megoldás, és az üstökös nem csapódik be, nem pusztítja el az életet a Földön. És bár Dr. Mindy és Kate minden tőlük telhetőt megtett, a média és a politikusok kicsavart üzenetei tudatlanságot, zavart és megosztottságot keltettek az emberekben. A kényelem, a nyájas beszéd és saját önző érdekeik jegyében nem mertek kiállni a kemény igazság mellett, végül totálisan, szánalmasan cserben hagyva az emberiséget. Nekünk nem szabad hagynunk, hogy a szeretet és az elfogadás álcájában kibújjunk a másokért, társadalmunkért és saját magunkért való felelősségvállalás alól.
Konklúzió
Rengeteg pozitívummal bír a Ne nézz fel! azonfelül, hogy a korábban említett társadalmi folyamatokra többszörösen, a hangsúlyozás érdekében túlzóan rávilágít. Például azt is jól bemutatja, hogy a világon mind össze vagyunk kötve egymással. Egy ilyen szintű problémára, mint egy üstökös becsapódása, együtt kell reagálnunk, cselekednünk. Egymás testvérei vagyunk, a Föld a közös otthonunk, így együtt kell megvédenünk. Ezenkívül a készítők megjelenítették az igaz istenhit és a vallásosság közötti hatalmas különbséget; a filmben a politikusok a nagyobb társadalmi támogatottság elérése érdekében eszközként használták fel a vallást, miközben igazi kapcsolódásuk nem volt Istenhez; ugyanakkor megismerünk egy fiatal fiút is, aki bár nehezen vallja be elsőre, hogy hívő, később kirajzolódik előttünk személyes kapcsolata Istennel. Nem szeretném a szórakoztatóipart és a médiát feketén lefesteni; miközben néztem, ahogy a filmben egy énekesnő az üstökös közeledtével előadja Just look up (Csak nézz fel) című számát tömegek előtt – felhívva ezzel az emberek figyelmét a közelítő veszélyre-,
megerősödtem abban, hogy a modern eszközök és kivitelezések az evangelizációban is segítségünkre lehetnek.
A filmre műfaját tekintve hivatkoznak vígjátékként, katasztrófafilmként és szatirikus sci-fiként is. Ami biztos, hogy az egy-egy könnyedebb jelenetnek köszönhetően nem nyom le, ugyanakkor a kínosan nevetséges és egyben felháborító jelenetek miatt mondanivalójában nem marad a felszínen, hanem elgondolkodtat. Számomra a fő üzenete az, hogy merjük kimondani azt is, ami nehéz, ami kellemetlen, ne maradjunk a kényelemben, sótlanságban. Dr. Mindyhez és Kate-hez, a két csillagászhoz hasonlóan álljunk ki az általunk képviselt igazság, Isten igazsága mellett, merjünk azzal szembesülni és szembesíteni, mások és a magunk javának érdekében.
Fekete Ági
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás