Nagyvilág

A divat ára: mások az életükkel fizetnek a mi olcsó ruháinkért

A divatipar a második legszennyezőbb iparág az olaj után. Az anyagok előállításának a körülményei, a munkaerő kizsákmányolása és a felhalmozódó szemét különösen veszélyessé teszi ezt a kívülről csillogónak tűnő világot. De mit tudunk tenni, hogy megállítsuk ezt a folyamatot? Miért fontos keresztényként felszólalnunk ellene? 

Hulladékhegyek

A rossz minőségű textileknek, az igénytelen előállításnak és a gyorsan cserélődő kollekcióknak köszönhetően a divatipar jócskán hozzájárul a szemét termelődéséhez. Ráadásul a természetes anyagból készült szövetek (mint például a viszkóz) ugyan a szeméttelepen bomlásnak indulnak, további üvegházgázokat termelnek és komposztálódni sem tudnak a vegyi eljárások miatt, amelyeken átestek. Az olyan kőolaj alapú anyagok, mint a poliészter (melynek felhasználása a legszéleskörűbb a divatiparban) pedig évszázadok alatt bomlanak csak le.

De honnan érkezik ez a sok kidobott ruha? – kérdezhetnénk.

Csak az Amerikai Egyesült Államokban például évente 14-15 millió tonna ruhát dobnak ki.

Az sem mentség, ha a tulajdonosok a jószándéktól vezérelve adományboltokba viszik használt ruháikat, hisz az Environmental Protection Agency adatai szerint 84 százalékuk így is végül a hulladéklerakókban végzi.

Szennyező vizek

A ruhaipar környezetszennyező tevékenysége már a ruhák előállításánál elkezdődik. A fentebb is emlegetett viszkózt környezettudatos, természetes anyagként reklámozzák, azonban a gyártási körülmények erről más képet festenek le. Az olcsó viszkóz előállítása egyrészt a pamuthoz hasonlóan igencsak vízigényes, másrészt rengeteg vegyszerre van hozzá szükség. Ha naivan azt gondoljuk, hogy ezeket a vegyszereket (szén-diszulfid, kénsav, nátrium-hidroxid, nátrium- és cink-szulfát) nem engedik szabadjára a természetbe, akkor nagyot tévedünk. A fejlődő országokba áthelyezett textilgyárakra lazább környezetvédelmi előírások vonatkoznak, így a gyárakhoz közeli vizekbe és a levegőbe is korlátozás nélkül ömlenek a mérgező vegyszerek. Ebből mi semmit sem érzékelünk, azonban a gyárakhoz közeli falvakban egyre több a sérülten vagy betegen születő gyermek, nő a rákos megbetegedések száma. Az üzemek környékén az ivóvíz mérgezővé vált, a levegőminőség egyre csak romlik, és az élővilág is pusztulásnak indult. 

Emberi kizsákmányolás

Nem véletlen, hogy a ruháink többségét nem Európában állítják elő. A fejlődő országokban több millió embert dolgoztatnak filléres órabérekért. Egy új felmérés szerint pólónként csak tíz centtel kéne többet fizetniük a nagy márkáknak azért, hogy a ruhaipari munkások átvészeljék a járvány okozta nehéz gazdasági helyzetet.

Világszerte 35 millió ember dolgozik a ruhaiparban, globális szinten a legalacsonyabb bérekért.

Becslések szerint tíz százalékukat már el is bocsáthatták a járvány kezdete óta. Ez a veszély több milliójukat fenyegeti továbbra is, úgy, hogy már hónapok óta nem kapták meg a fizetésüket. A ruhaipari dolgozók többsége nő, akiknek a munkavállalói jogait egyáltalán nem veszik figyelembe. 

A veszélyes munkakörülményeket legjobban pedig a 2013-as Rana Plaza katasztrófa mutatja, mely során Bangladesben összedőlt a világ egyik legnagyobb ruhagyára, több mint ezer ember életét követelve. Ebben a gyárban olyan nagy cégek varratták fillérekért a ruháikat, mint a a Zara, a Gap, az American Eagle, a Uniqlo vagy a Marks & Spencer.

Mit tudunk tenni?

Nem kérdés, hogy változásra van szükségünk! A megoldás a fogyasztók kezében van, hiszen minden egyes vásárlással letesszük a voksot valami mellett. Hála Istennek egyre több a fenntartható márka, azonban ezeknek rendszerint el is kérik az árát.

Nem csoda, hiszen a környezettudatosan előállított anyagok és a tisztességesen megfizetett dolgozók miatt szükségszerűen drágábbak lesznek a ruhák.

Ha néhanapján tudunk venni egy-egy ilyen darabot, melyek egy életre kitartanak, akkor nemcsak a lelkiismeretünket nyugtatjuk meg, hanem jó befektetésnek is bizonyult az adott darab, hiszen biztosak lehetünk, hogy nem megy tönkre egy fél éven belül. 

Sokan döntenek a minimalizmus mellett, és vesznek olyan darabokat, melyek biztosan nem fognak fél éven belül kimenni a divatból. Ezeket turkálókban is beszerezhetjük, vagy különféle internetes fórumokon, de még az is egy jobb döntésnek számít, ha kevés ruhát veszünk újonnan, de akkor időtálló szabásút és színűt. 

Régi, jó állapotú ruháinkat mi is eladhatjuk vagy eladományozhatjuk. Ha kis tatarozásra van szükségük, akkor pedig igyekezzünk inkább javítani rajtuk, ne dobjuk ki őket egy mozdulattal!

A varratás is egy lehetőség mindenki előtt, ráadásul így még inkább a saját alkatunkra illő ruhákban járhatunk. 

Bárhogy is döntünk, a legfontosabb, hogy ne üljünk fel a trendeknek. Az a pénztárcánknak és a bolygónak sem kedvez, ha megveszünk valamit, ami csupán egy évig divatos. Vannak, akik azt ajánlják, hogy kerüljük a boltokat, így még kisebb a kísértés. Álljunk hozzá határozottan a ruhavásárláshoz is, hiszen most már tudjuk, hogy mi forog kockán.

Nem játék a többi ember élete és egészsége sem, valamint a mérhetetlen környezetszennyezés.

Keresztényként sem mehetünk el emellett, kötelességünk a teremtett világ és az emberi méltóság védelme érdekében felszólalni! Tájékozódjunk megbízható forrásokból, majd mi is adjuk tovább tudásunkat. Osszunk meg informáló tartalmakat az interneten, és mutassuk meg saját példánk alapján, hogy nem lesz igénytelen kinézetű valaki attól, hogy nem az aktuális trendeket követi, hanem időtlen darabokat hord. Felelősségünk van a környezet és mások iránt is. 

Borítókép: Veronika Peskova | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás