Lackfi János Törékeny című verse önmagában is szép és mélyen elgondolkodtató, Ambrus Laura előadásában pedig különösen az. A VigadóArt videóját láthatjátok a cikkben.
Lackfi János Törékeny című verse Isten és ember kapcsolatáról szól, kezdve azzal, hogy törékeny kisbabaként küldte el nekünk egyszülött Fiát. A #jóéjtpuszi sorozathoz tartozó verset Ambrus Laura szerkesztő, műsorvezető adja elő, aki így jellemezte az ünnepi felkészülés időszakát: „Számomra az év legvártabb és legbensőségesebb időszaka az adventi várakozás. Igyekszem a nagy hajtásban esténként egy gyertya mellett elcsendesedni, ilyenkor a lényeg hangossá válik. Türelemre tanít és megbecsülni a célhoz vezető utat is, a maga folyamatában és változatosságával.”
Jó eszköz a művészet is arra, hogy gazdagodjunk és kicsit megálljunk így karácsony előtt!
Lackfi János: Törékeny
Isten elküldte egyszülött fiát a világba,
törékeny kisbabaként, hogy vigyázzunk rá,
mi pedig falhoz csapdostuk
az összes szóbajöhető csecsemőt,
hátha köztük lesz ő is,
nehogy elszaporodjanak,
nehogy elszívják előlünk a levegőt,
elvegyék a hatalmat.
Isten elküldte egyszülött fiát a világba,
hogy tanítson bennünket az élet útjára,
de mi felszisszentünk, kemény beszéd ez,
be se tartja a törvényt, s még ő beszél,
szétszéledtünk olyan gurukat keresni,
akik csiklandozzák a fülünket, mondván,
mi vagyunk a világ középpontja,
másokat szolgálni lúzerség,
érezzük jól magunkat a bőrünkben,
a többi nem számít.
Isten elküldte egyszülött fiát a világba,
hogy csodákat tegyen,
mi pedig vagy még több csodát követeltünk,
csak úgy, csettintésre, mint egy show-ban,
vagy előkaptuk a tudományos
módszertani kézikönyvünket,
mert mindent jobban tudunk, még Istennél is,
és egy-kettőre bebizonyítottuk,
hogy a csodák akkor se lehetségesek,
ha megtörténtek, így aztán nem hiszünk neki.
Isten elküldte egyszülött fiát a világba,
hogy meggyógyítson bennünket,
de mi azt firtatjuk, miért nem gyógyul meg
mindenki egyszerre, azonnal,
meg aztán a gyógyulások
talán nélküle is bekövetkeztek volna,
nincs bizonyíték, hogy nem,
és különben is, a lelkünket
ne akarja már gyógyítani,
nem igényeljük, hiszen
nincsenek bűneink, csak bütykeink,
vérfolyás, kelés, lepra, ilyesmi.
Isten elküldte egyszülött fiát a világba,
királynak szánta, de mi körözött,
köztörvényes bűnözővé tettük,
akinek mindenhonnan menekülnie kell,
akit alig mernek kézre keríteni,
mert olyan erővel és hatalommal beszél,
de aztán mégiscsak lecsaptunk rá,
kivontuk a forgalomból,
ne már, hogy valaki ilyen mérföldekkel
jobb legyen minálunk,
na, ha azt mondja, szeret minket,
hát most szeressen, ott, felszögezve.
Most is szeret még?
Most is. Hűha!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás